|
|
 |
Phaedra11
2004-03-09 23:31:28
|
314
|
Hát nem tudom. :) Szerintem csőd lenne az eredmény. Olyan szépen bepánikolnánk közös erővel, hogy csak na. :) Biztos ismeritek, amikor az ember már egy dokumentumfilm közben észleli magán a filmben látott szörnyű betegség minden jelét. Éjjel pedig már a temetését is megrendezi a fejében. Hát ennyit az önszuggesszióról.
De egy rendes találkozó, amikor semmi "feladat" nincs, csak elmesélhetnénk az élményeinket, na, az jó lenne. Eddig én voltam a környezetemben az egyetlen pánikbeteg, és ezért aztán sok dolgot magamban tartottam, most meg látom, mennyien szenvednek sokkal jobban, mint én.
Biztos, hogy egy idő után már a viccesebb eseteket mesélnénk, és kinevethetnénk magunkat.
P. |
|
 |
Olvasószem
2004-03-09 20:51:09
|
312
|
"Tudjátok mit, szervezzünk meg egy találkozót valamelyik metróra végállomástól végállomásig. Én a kéket ajánlanám, az jó hosszú és kellőképp lassú. Ezalatt mindenki kiizzadhatja magából a mondanivalóját, s persze támogathatja meg legyezheti a másikat. Na?"
Ez nagyon tetszik! |
|
A hozzászólás:
 |
wipala
2004-03-09 20:14:51
|
309
|
A Kálvária térre holnap tervezek eljutni... ha sikerül.
Egyelőre viszonylag jól érzem magam. A másik topik szerint esetleg később kezdődhet a rosszabb.
Találkozni? Hol? Színházban? Kávézóban? Pillanatnyilag örülök, ha munkahely-otthon, otthon-munkahely között ingázni bírok. Tudjátok mit, szervezzünk meg egy találkozót valamelyik metróra végállomástól végállomásig. Én a kéket ajánlanám, az jó hosszú és kellőképp lassú. Ezalatt mindenki kiizzadhatja magából a mondanivalóját, s persze támogathatja meg legyezheti a másikat. Na? |
|
Előzmény:
 |
Phaedra11
2004-03-09 00:53:12
|
302
|
Megnéztem, és átérzem, de gondolj arra, hogy legalább most, ha másképp szeded a gyógyszereket, szabályozhatod a tüneteket.
Egyébként anno én is utánanéztem az orbáncfűnek, és jól beszartam, mert a hyperici mellé rengeteg mindent nem javasolnak, olyan alapvető dolgokat, mint a kávé, a joghurt, a füstölt dolgok, a csoki, talán a cigi. Bevallom, azóta sem szedem, olyan fontos nekem a reggeli kávé-cigi, pedig kiderült, hogy az egész üveg tinktúrában nincs annyi hatóanyag, mint amit azokban a kutatásokban napi adagként írtak. (És a tinktúrához nem is mellékeltek semmilyen tiltást, olyasmit sem, hogy összeférhetetlen más gyógyszerrel!) Szóval érdemes utánaolvasni, és a gyógyszertárban is tudnak segíteni, ha esetleg mindkettőhöz ragaszkodsz.
A Kálvária teret egyelőre kihagytad? Hátha az is segíthetne, ott is vannak pszichiáterek, ők be tudják lőni a gyógyszeradagot is, amellett, hogy a pszichológussal megy a terápia.
Még valami a ma estéhez. Nem csak a színház miatt aggódtam, de ráadásul olyan emberrel találkoztam előtte, akit addig sosem láttam, csak itt a fórumon beszélgettünk. Olvasószemről van szó. Az az érdekes, hogy sok minden apróságon lehetett aggódni, a találkozó miatt, a színházi ülőhely miatt, a tömeg miatt, végül egészen sok akadályon átmentem, csak az utolsónál buktam el. De akkor sem volt igazi pánik, inkább csak erős szorongás, amit próbáltam csitítani, csak éppen így értelmét vesztette a nézőtéren ülni, mivel a darabra már nem figyeltem. Akkor kijöttem, mászkáltam, végül bementem a munkahelyemre netezni (lásd előző feliratom), és a darab után még beültünk Olvasószemmel beszélgetni. (Szépen visszamentem.) Jó érzés volt, hogy tudja rólam a pánikot, habár segíteni közben nem tudott, mivel a zenekari árokban gitározott, de attól nem féltem, hogy milyen szégyen bevallani, hogy kijöttem. Egy picit csak. :)
Ja, és hogy hízzon a mája - úgysem fog -, tényleg sokat tud a pánikról, és nagyon más szemszögből látja a megoldást. Nem tudom, van-e egyetlen üdvözítő segítég, mindenesetre a terápia hatására legalább elmentem, és meghallgathattam egy másik verziót. :) És fontos verziót.
Ti gondoltatok már arra, hogy személyesen találkozzatok/unk?
P. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|