Keresés

Részletes keresés

wipala Creative Commons License 2004-03-09 20:14:51 309
A Kálvária térre holnap tervezek eljutni... ha sikerül.

Egyelőre viszonylag jól érzem magam. A másik topik szerint esetleg később kezdődhet a rosszabb.

Találkozni? Hol? Színházban? Kávézóban? Pillanatnyilag örülök, ha munkahely-otthon, otthon-munkahely között ingázni bírok. Tudjátok mit, szervezzünk meg egy találkozót valamelyik metróra végállomástól végállomásig. Én a kéket ajánlanám, az jó hosszú és kellőképp lassú. Ezalatt mindenki kiizzadhatja magából a mondanivalóját, s persze támogathatja meg legyezheti a másikat. Na?

Olvasószem Creative Commons License 2004-03-09 19:21:40 308
"Ja, és hogy hízzon a mája - úgysem fog..."

Ennél jobban... :)

A hozzászólás:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-09 00:53:12 302
Megnéztem, és átérzem, de gondolj arra, hogy legalább most, ha másképp szeded a gyógyszereket, szabályozhatod a tüneteket.
Egyébként anno én is utánanéztem az orbáncfűnek, és jól beszartam, mert a hyperici mellé rengeteg mindent nem javasolnak, olyan alapvető dolgokat, mint a kávé, a joghurt, a füstölt dolgok, a csoki, talán a cigi. Bevallom, azóta sem szedem, olyan fontos nekem a reggeli kávé-cigi, pedig kiderült, hogy az egész üveg tinktúrában nincs annyi hatóanyag, mint amit azokban a kutatásokban napi adagként írtak. (És a tinktúrához nem is mellékeltek semmilyen tiltást, olyasmit sem, hogy összeférhetetlen más gyógyszerrel!) Szóval érdemes utánaolvasni, és a gyógyszertárban is tudnak segíteni, ha esetleg mindkettőhöz ragaszkodsz.
A Kálvária teret egyelőre kihagytad? Hátha az is segíthetne, ott is vannak pszichiáterek, ők be tudják lőni a gyógyszeradagot is, amellett, hogy a pszichológussal megy a terápia.
Még valami a ma estéhez. Nem csak a színház miatt aggódtam, de ráadásul olyan emberrel találkoztam előtte, akit addig sosem láttam, csak itt a fórumon beszélgettünk. Olvasószemről van szó. Az az érdekes, hogy sok minden apróságon lehetett aggódni, a találkozó miatt, a színházi ülőhely miatt, a tömeg miatt, végül egészen sok akadályon átmentem, csak az utolsónál buktam el. De akkor sem volt igazi pánik, inkább csak erős szorongás, amit próbáltam csitítani, csak éppen így értelmét vesztette a nézőtéren ülni, mivel a darabra már nem figyeltem. Akkor kijöttem, mászkáltam, végül bementem a munkahelyemre netezni (lásd előző feliratom), és a darab után még beültünk Olvasószemmel beszélgetni. (Szépen visszamentem.) Jó érzés volt, hogy tudja rólam a pánikot, habár segíteni közben nem tudott, mivel a zenekari árokban gitározott, de attól nem féltem, hogy milyen szégyen bevallani, hogy kijöttem. Egy picit csak. :)
Ja, és hogy hízzon a mája - úgysem fog -, tényleg sokat tud a pánikról, és nagyon más szemszögből látja a megoldást. Nem tudom, van-e egyetlen üdvözítő segítég, mindenesetre a terápia hatására legalább elmentem, és meghallgathattam egy másik verziót. :) És fontos verziót.
Ti gondoltatok már arra, hogy személyesen találkozzatok/unk?
P.
Előzmény:
wipala Creative Commons License 2004-03-09 00:28:44 301
Szerintem már az is valami, hogy egyáltalán elmész színházba. Én sikernek könyvelném el. Hej, ha eljuthatnék végre moziba...

Egyébként éppen most megint parázok (aki kíváncsi, nézzen át az Önerőből topikba), és ha itt is előjött az orbáncfű-téma, akkor okuljatok.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!