üdvözlök mindenkit
érdekes volt átolvasnom a topicot
magamról annyit, 29 éves vagyok 18évesen diagnosztizálták nálam a depressziót, majd a teljes diagnózis a bipoláris lett kb egy év mulva
anafranil, tegretol, litium, ezeken éltem pár évig kétszer voltam vele klinikán, igaz a depressziós fázisokkal, az egyik elég durva volt, nem voltam rendes beteg, utáltam a gyógyszert, ezért egy idő után infuzioba kaptam
persze jöttek a mellékhatások és mivel mi bipolárisok ált.ban intelligensebbek vagyunk, mint az átlag, a saját betegségünkről is mindent tudunk, igaz?
persze nem volt könnyu belátnom 19 évesen hogy ez milyen komoly dolog, meg amikor a mánia volt, azt nagyon szerettem
a férjem szerint a költekezés az egyetlen ami megmaradt ebből, de akkor elég sok nő lehet mániás, aki szeret pénzt költeni
én 6 éve egy szem gyógyszert sem szedtem be, van egy 3,5 éves lányom férjem és köszönöm jól vagyok
nem mondom azt, hogy nem törnek rám depis pillanatok, napok de megtenultem uralkodni felettük, nem hagyom el magam, a gyerek miatt sem tehetem meg, hiszek abban, hogy saját magunk tudunk a legtöbbet tenni.Remélem ti is mindannyian igy gondoljátok.persze akkor már csak a gyógyszerek tudtak segiteni, csak odáig nem szabad eljutni.
ennyit szerettem volna leirni ha van kérdésetek szivesen irok még |