Keresés

Részletes keresés

Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-07 20:18:00 288
wipala, ilyen félelem bennem is van. A vizelési gondok a pánik meg a szorongás részei. És erről is beszéltem a doki nénivel. Sőt a közeti dokival is, aki elmagyarázta, hogy az ember húgyhólyagjának elvileg a napi 1-2 ürítés is elegendő lenne, minden ezen felüli az idegek játéka, tehát irányítható. Még nem hiszem el, de gyakorolom.
Igen, ott a szégyen, és a szociális fóbia, de azt nézd, miért van ez. Miért zavar, ha néznek, mi történhet? Lenéznek? Kinevetnek? Lealacsonyodsz, ha segítséget kérsz tőlük? Vagy éppen ők alacsonyodnának le? Mindenképpen önértékelési probléma áll mögötte, tapasztalatból mondom, és ez megoldható. Enyhíthető. És amikor az ember először érzi, hogy egy jól végzett meló után sokkal kevésbé szorong, kellemes fáradtság ömlik el rajta, nem ideges kimerültség, és nem is érdekli a tömeg a metrón, mert észre sem veszi, akkor ráérez, hogy ez lehetne másképp is.
Valahol erre van az út. A pánik csak a szorongás kiteljesedése. A szorongás pedig a nem helyénvalóság érzéséből fakad. Hülye közhely, de a helyet kell megtalálni, ahol pont jó az ember.
Megint nagyot papoltam. :) Megyek is tévét nézni, 8 nő a Dunán.
P.
wipala Creative Commons License 2004-03-07 19:58:41 287
Vicces, de tudjátok, mi jutott erről eszembe? Nem tudom, megfigyelte-e már valaki a kutyákat, amikor kakálnak. Én igen. Nem perverzségből persze, csak rájöttem egykülönös viselkedésükre. Amikor a kutya látja, hogy nézed, amikor kakál, lehajtja a fejét, és szégyelli magát. Sok kutyán kipróbáltam, mindegyik félrenéz, lehajta a fejét és kerüli a tekinteted. S tudjátok miért? Mert amikor annak idején szobatisztaságra szoktatták, sokszor odavitték a kakához, amit csinált a lakásban, és mutatták neki: "Rossz kutya! Csúnya kutya!", hozzá a dorgáló hangnemmel. Esetleg még bele is nyomták az orrát. A kutya megtanulja, hogy szobatiszta legyen, de annak árán, hogy szégyellje, ha később látod, amikor végzi a dolgát. Egyszerű pavlovi reflex. Emlékszik rá, hogy szidtad, amikor kakált.
A hozzászólás:
wipala Creative Commons License 2004-03-07 19:49:14 286
Én azt a választ adnám, hogy azért, mert szégyellem magam. Igenis szégyellem azt, hogy rosszul leszek, mert akkor mindenki engem néz. És utálom, ha engem néznek valamiért. Erre mit mondana a dokinéni? Szociális fóbia, na. Először ezt kell legyűrni, hogy ne féljek az emberektől, aztán jöhet a pánikbetegség. És olyan félelmeim is vannak, hogy ha rosszul leszek és nem tudok menekülni és elájulok, még össze is vizelhetem magam, hiszen nem tudom, mennyire tudja az ember ilyenkor agyilag kontrollálni magát. Erre is azt mondaná a dokinéni, hogy na és? Pisild csak össze magad mások előtt?
Előzmény:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-07 19:10:41 285
Úgy tűnik, inkább a tempóddal van gond, nem tudom, hogyan halad az ember a könyvvel, de mintha nem kerestél volna minden kérdésre választ. Mondok egy példát: tulképpen miért zavar, hogy nem tudsz elszabadulni a metróban? Mi történhet?
Én azt a választ adtam, hogy bizony mások előtt leszek rosszul, helyet kell kérnem, esetleg összerogyok. Erre a doki néni azt kérdezte: És akkor mi van? Tényleg, mondtam magamban, és akkor mi van? Történt már velem ennél szörnyűbb dolog is, ráadásul még sosem kellett másnak átadnia nekem a helyet.
Ekkor kezdtem el gondolkodni, és arra lukadtam ki, hogy félek ezektől a vadidegenektől, egyszerre nem bízom bennük, mondhatni, lenézem őket, és emellett jobbnak tartom őket, mint saját magamat. ("Csupa rendes ember,/csupa ronda állat,/mind nagyobb egy fejjel,/mind különb tenálad." ahogy az URH mondja.)
Ennél tovább nem mesélném el, mindenesetre a többi szitu is errefelé vezetett, mindig valami vélt vagy valós konfliktus a "többiek" és közöttem. Na, ha ez jut eszembe egy szívdobogásnál, máris elfeledkezem a szívemről. Kell talán egy külső ember, aki ezeket az evidens kérdéseket felteszi, és katalizátorként hajt előbbre. De lehet, hogy a kedvesed is segíthet. Ő elolvasná a könyvet?
P.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!