|
|
 |
Olvasószem
2004-03-07 13:56:50
|
280
|
"Én egyelőre örülök, hogy felismertem, egy fa van. Most itt tartok."
Ez aranyos. :)
"A kivágás odébb van, ki kell ásni, marad utána egy szép gödör, picit megborul a kert egysége, el kell egyengetni."
A túlgondolkodás és latolgatás tipikus esete ismét: "Tudom, hogy ki kell vágni, de ha kivágom, akkor..." Azért mondatja ezt veled az elméd, mert egyszerűen lusta kivágni. Nehéz az! Hát jönnek a kifogások...
"Különös és szomorú, de az ember gyakran ragaszkodik a problémáihoz. Nem véletlen, hiszen azért tartja életben őket, mert valamit nyer belőlük, lásd emberi játszmák."
Ha valóban magadévá tetted volna ezt a felismerést, egy percig sem ragaszkodnál tovább semmilyen problémához.
"...én első körben megpróbálkozom a jelenlegi hibrid nyugati módszerrel, ha becsődöl (eddig csak használt), akkor biztos váltani fogok."
Ez nem így megy. A dolog nem mosópor vagy tusfürdő, hogy ha nem válik be, egyszerűen csak válts. Mint mondtam, minél többet metszegetsz, annál nehezebb lesz később kivágni a fát. Ha hiszel abban, hogy puszta metszegetéssel megoldod a problémát, ez megint csak elméd lustaságából fakad. Hogy mit hiszel, annak különben sincs itt semmi jelentősége. |
|
A hozzászólás:
 |
Phaedra11
2004-03-07 13:35:50
|
279
|
Én egyelőre örülök, hogy felismertem, egy fa van. Most itt tartok. És nem tartott sok ideig a lentebb vázolt mószerrel, nem kellett minden levelet megvizsgálni. A kivágás odébb van, ki kell ásni, marad utána egy szép gödör, picit megborul a kert egysége, el kell egyengetni.
Különös és szomorú, de az ember gyakran ragaszkodik a problémáihoz. Nem véletlen, hiszen azért tartja életben őket, mert valamit nyer belőlük, lásd emberi játszmák.
Olvasószem, én első körben megpróbálkozom a jelenlegi hibrid nyugati módszerrel, ha becsődöl (eddig csak használt), akkor biztos váltani fogok. Ám mivel hiszek a jelenlegiben, ez adja az erejét.
P. |
|
Előzmény:
 |
Olvasószem
2004-03-07 13:06:51
|
278
|
Ezt a fa-példát a keletiek igen gyakran használják a probléma természetének szemléltetésére. Ebből a szemszögből a fa nem te vagy, nem a gyermekkorod, hanem maga a probléma.
A problémának van egy látható (föld feletti) része, ami igen bonyolult (millió ág, gally, levél), és van egy láthatatlan része, oka, amelyből táplálkozik: a gyökérzet. Rendszerint pont inverze, ellentéte annak, amit a probléma látható része mutat. Ugyanakkor egyszerűbb, hiszen nincsenek levelei.
A következő dolgokat teheted egy problémával:
a) Megvizsgálod szépen, intellektuális módon, részletesen minden látható részét, minden kis ágacskáját egyenként (összeírás, esélyszámolgatás, naplóvezetés). Ez rendkívül időigényes és nagyon fárasztó. Ha ez megvan, ítélsz: melyek azok az ágak, amiket le kell metszeni. Lemetszed, elégedett vagy, elmégy aludni. Reggel felkelsz, és megrökönyödve látod, hogy három gally nőtt minden lemetszett helyére. Kezdheted elölről, és dolgod háromszor nehezebb.
b) Megértheted a problémát intuitív módon, felismerésszerűen is. Mert akármennyit vizsgálod is a fa vizsgálható, tehát föld feletti részét, a gyökerek sosem fognak tudomásodra jutni. Egy probléma valódi okai sosem vizsgálhatók, csak felismerhetők. Ha intuitív módon érted meg a problémát, rájössz, mit kell tenned, szinte magadtól teszed: kivágod a fát, gyökerestül eltűnteted a kertedből.
Természetesen minél kevesebbet nyesegetted előtte, a fa annál gyengébb, és neked annál könnyebb dolgod van (egy probléma vizsgálgatása tehát pont erősíti magát a problémát).
Nem véletlenül mondják, hogy egy probléma megértése maga a válasz. Ha megérted (nem vizsgálgatással), a probléma eltűnik. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|