Keresés

Részletes keresés

Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-07 13:35:50 279
Én egyelőre örülök, hogy felismertem, egy fa van. Most itt tartok. És nem tartott sok ideig a lentebb vázolt mószerrel, nem kellett minden levelet megvizsgálni. A kivágás odébb van, ki kell ásni, marad utána egy szép gödör, picit megborul a kert egysége, el kell egyengetni.
Különös és szomorú, de az ember gyakran ragaszkodik a problémáihoz. Nem véletlen, hiszen azért tartja életben őket, mert valamit nyer belőlük, lásd emberi játszmák.
Olvasószem, én első körben megpróbálkozom a jelenlegi hibrid nyugati módszerrel, ha becsődöl (eddig csak használt), akkor biztos váltani fogok. Ám mivel hiszek a jelenlegiben, ez adja az erejét.
P.
A hozzászólás:
Olvasószem Creative Commons License 2004-03-07 13:06:51 278
Ezt a fa-példát a keletiek igen gyakran használják a probléma természetének szemléltetésére. Ebből a szemszögből a fa nem te vagy, nem a gyermekkorod, hanem maga a probléma.

A problémának van egy látható (föld feletti) része, ami igen bonyolult (millió ág, gally, levél), és van egy láthatatlan része, oka, amelyből táplálkozik: a gyökérzet. Rendszerint pont inverze, ellentéte annak, amit a probléma látható része mutat. Ugyanakkor egyszerűbb, hiszen nincsenek levelei.

A következő dolgokat teheted egy problémával:

a) Megvizsgálod szépen, intellektuális módon, részletesen minden látható részét, minden kis ágacskáját egyenként (összeírás, esélyszámolgatás, naplóvezetés). Ez rendkívül időigényes és nagyon fárasztó. Ha ez megvan, ítélsz: melyek azok az ágak, amiket le kell metszeni. Lemetszed, elégedett vagy, elmégy aludni. Reggel felkelsz, és megrökönyödve látod, hogy három gally nőtt minden lemetszett helyére. Kezdheted elölről, és dolgod háromszor nehezebb.

b) Megértheted a problémát intuitív módon, felismerésszerűen is. Mert akármennyit vizsgálod is a fa vizsgálható, tehát föld feletti részét, a gyökerek sosem fognak tudomásodra jutni. Egy probléma valódi okai sosem vizsgálhatók, csak felismerhetők. Ha intuitív módon érted meg a problémát, rájössz, mit kell tenned, szinte magadtól teszed: kivágod a fát, gyökerestül eltűnteted a kertedből.

Természetesen minél kevesebbet nyesegetted előtte, a fa annál gyengébb, és neked annál könnyebb dolgod van (egy probléma vizsgálgatása tehát pont erősíti magát a problémát).

Nem véletlenül mondják, hogy egy probléma megértése maga a válasz. Ha megérted (nem vizsgálgatással), a probléma eltűnik.

Előzmény:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-07 12:34:40 276
Ajaj. :)
Dehogy bonyolítom. Éppenséggel tisztítom az elmém. Azt hittem, ismerem magam, amikor olyan erős késztetéseket kellett most megfogalmaznom, amiket eddig csak megjelenési formáiban vettem észre, nem pedig magát a gyökeret. (Eh, értelmes lett ez a mondat? :) Olyasmikre kellett rájönnöm, miért vagyok egyszerre kishitű és maximalista, miért nem bízom az emberekben, mennyire nem tudom elfogadni, ha nem én irányítom a dolgokat, miért félek attól, hogy sodortassam magam mások vagy a körülmények adta keretek között. Sokat tudtam már magamról, de nem követtem ennyire vissza, ahogy fentebb írtam, egészen a gyökeréig.

Ha ennél a fa példánál maradok, a pánik nem más, mint állandóan összerezzenni a fa meg-megmozduló árnyékától. Nem a lényegre figyelek, viszont állandóan figyelek, és ez éppen eléggé elveszi az időm attól, hogy magát a fát vegyem szemügyre. Pedig akkor nem millió kis levél képét kellene néznem, hanem egyetlen nagy és megismerhető, kezelhető, mondhatni nyesegethető problémát. Most mi történik? Meg kell néznem egy-egy kis levél mozgását, de 3-4 után már elfogadja az ember, hogy a többi is így működik. Nem hiszem, hogy a fát ki kéne vágni, nem szedhetem ki a gyermekkoromat, a kamaszkoromat, a rossz emlékeket, de sétálhatok úgy a kertben, hogy nem megyek percenként fejjel a törzsének.
(De rohadt lírai lettem, bocs. :)
P.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!