|
|
 |
Olvasószem
2004-03-07 12:21:29
|
273
|
Eszerint a pánikbeteg játsszon bonyolultsági versenyt saját elméje ellen?
Az elme sorra tárja eléd problémáit, mindig új és új köntösbe bújtatva. Erre te összeírsz, megjegyzed, megszámolod, sorra veszed, esélyt számolgatsz, naplót vezetsz. Saját fegyverével, a bonyolult, részletes, elemző gondolkodással próbálod legyőzni az elmét.
Az elme felfigyel erre. Még bonyolultabbá és kibogozhatatlanabbá teszi kis játékait. Válaszul te is még bőszebben vezetsz naplót, számolsz esélyt, keresel okokat. Amíg bírod "szusszal". Hiszen az elme is tőled vonja el az energiát, mi több, a te lépéseid is az elméd lépései. A kar harcol gazdája ellen, a hullám az óceán ellen.
Nem mondom, hogy nem használhat szükséghelyzetben, amit leírtál. Sok csatát megnyerhetsz ezzel. De a háborút csak tovább szítod. Ha tovább bonyolítod azt, ami egyébként is túl bonyolult, hová vezet? |
|
 |
wipala
2004-03-07 12:00:33
|
271
|
| Hm, ezek benne vannak a Peurifoy-könyvben is. |
|
A hozzászólás:
 |
Phaedra11
2004-03-07 11:53:54
|
270
|
Kedves Jégkirálynő!
Nagyon nehéz nap lehetett, főleg hogy észre sem vették rajtad az állásinterjún. Az, hogy úgy fess, mint egy egészséges, nyugodt ember (picit izgulós), rengeteg energiádba került. Talán most nagy baromságot csinálok, de mivel te nem tudsz elmenni a Kálvária térre, ezért arra gondoltam, két olyan trükköt, amit a terápián tanultam, leírok. Azért aki tud, menjen el, ne vak vezessen világtalant. :)
Szóval az egyik annyi, hogy össze kell írni, milyen szorongások zavarnak a legjobban. A pánik mindig szorongásból növi ki magát. (Légszomj, elájulok, infarktust kapok, ilyesmi.) Aztán sorra kell venni, először a leginkább zavaróval kezdve, hogy hányszor esett már meg veled, vagy mekkora esélye van, hogy megessen. (Nekem az infarktus volt ilyen, és hát röhejes volt, amikor összeírtam a mellette szóló érveimet. A légszomj lesz a következő, de az is gyanús, hiszen egyszer sem fulladtam meg eddig. :) )
A másik a szorongásnapló. Minden nap jegyezni kell, mikor milyen szorongás kapott el, mennyire erős, milyen napszakban, milyen szituációban, mire gondoltál akkor, és mit éreztél. (Minden felsorolt adatot.) Megdöbbentő, ahogy az ember átlátja egy hetét, és felismeri, mik ismétlődnek, illetve belegondol, miért éppen az a szitu zavarta. Nem tudom, kinek mi, nekem a tehetetlenség, a várakozás, a feleslegesség érzete, a kicsiség érzése. És csak akkor történt, amikor volt időm, tehát jófajta, lekötő munka, esti program közben sosem. A megértés máris segít a következő alkalommal, tegnap ahogy mentem egy találkozóra, és szorongtam, belegondoltam, mi zavar, és hirtelen már nem a fizikai tünetekre figyeltem, hanem megpróbáltam megragadni a lelki okot. Ettől persze nem oldódott meg ez utóbbi, de nem is konfliktusmentes életre vágyunk, hanem szorongásmentesre. Ez utóbbi ugyanis lehetséges. :)
Legközelebb, amikor megyek a doki nénihez, megkérdezem, riportolhatom-e ide a dolgokat, nem akarok hályogkovácskodni (hátha csak rontok a dolgokon), és ha igen, akkor szívesen leírok mást is, ha hasznosnak találjátok.
P. |
|
Előzmény:
 |
Jegkiralyno
2004-03-06 11:48:00
|
265
|
Csak meg akarom osztani tegnapi elmenyemet...ami egyebkent felert egy masszivabb remalommal.
Egy allas interjura kellet rohannom es a buszmegalloban vettem eszre,hogy nincs nalam Xanax... Onnantol kezdve elkezdodott a panik. Vissza nem setalhattam a lakashoz, mert egyebkentis kesesben voltam mar. Inkabb felszalltam a tomott buszra... szedules, ajulas felelem, hohullamok, stb stb.
Ez csak tovabb fokozodott a metron. Aztan a londoni belvaros egyik legforgalmasabb kornyeken az epulet megkeresese es talalata a felhomalyban. Az az erzes, amikor mesz, latsz mindent, de olyan, mintha nem is te latnad... Olyan, mintha a szemed egy kamera lenne es sokkal tavolabbrol szemlelned a dolgokat, minth ahogy azok egyebkent vannak. elveszettseg es felelem erzet, nincs nalam xanax... Nem baj, tulelem, nem ez az elso eset... semmi sem fog tortenni. semmi sem fog tortenni...
Megtalalom a lakast, felmegyek. Altalaban epuletekben, kulonosen csaladi otthonokban biztonsagban szoktam magam erezni. Hat ez most elmaradt. Interju megy, en pedig kezdek keptelen lenni figyelni a beszelgetesre. Kezd minden nagyon kodos lenni es homalyos. Mocorgok a szofan, nem talalom a helyem. Probalok neha kozelebbre vagy tavolabbra fokuszalni a szememmel, mint a beszelgeto-partner szeme. Sikerul is, de felek,hogy eszreveszi es az nem a legjobb beajanlo.
Ket es fel oran keresztul interju. Azt hittem, sohasem szabadulok meg. Megkapom az allast, azt mondjak imadnivaloan aranyos vagyok. Nem akarom hozzafuzni,h latnanak csak panikroham nelkul... de ez sem egy olyan dolog, amit a leendo munkaltatojaval megosztana az ember,hisz az nem biztos,hogy szivesen venne tudomast a dologrol.
Kinn vagyok, sotet, fenyek, RENGETEG munkabol szabadult ember es oriasi nyitott ter.
Szuggeralas a mar latszodo metro allomashoz,hogy jojjon mar kozelebb. Eszre sem veszem, de szinte mar futok, pedig nincs sietsegre okom.
Aztan jon a remalom. A mozgolepcsok nem mukodnek...le kell setalni. Hosszu es meredek. Elkezdek setalni. Ne nezz le, ne nezz fel. Leizzadok egy pillanat alatt es leulok a lepcson. De tudom,h ott sem lesz konnyebb a helyzetem,hisz le KELL jutnom.
Hosszas percek alatt(masoknak pillanatokba tellett) levonszolom magam. Metro. Olyan tomott,hogy alig ferek ra. Halistennek a legtobb ember leszall a kovetkezo megallonal. Leulok. Abszolut levegomentesseg. Huhh
Metrorol leszallok, varok a buszra vagy tizenot percet (5 perc seta gyalog, de egyszeruen nem mertem mar setalni, plusz a stressztol remegtek a labaim). Leulok a neger nenike melle a buszmegalloba. Folyamatosan remegnek a labaim. Ramnez a szelid szemeivel es osz hajaval, aztan ranez a labamra es kerdezi:"Nehez nap kedves?"
Mosolygok egy picit. "Igen. Nehez es hosszu nap!"
O is mosolyog es megpaskolja a terdem "mar sotet van, mindjart vege..." mosolyog. Valahogy megnyugszom. Tudom,h ott van velem, holott eletemben nem lattam meg es valoszinuleg sosem fogom ujra latni. Jon a busz. Felszallok. Neni kovetkezonel leszall. "bye darling!" |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|