Keresés

Részletes keresés

Phaedra11 Creative Commons License 2004-03-03 19:49:11 248
A gyermekkor gyökere a legtöbb pszichés problémának. Lehet, hogy tényleg menekülés a pánik, vissza magunkba.
Tényleg, nektek van más szorongásotok, fóbiátok, vagy csak önmagában a pánik? Azt láttam, hogy van, aki a szociális fóbia topikba is ír, ezért kédem, meg azért is, mert általában az ilyen szorongós szitukból lesz pánikroham.
P

A hozzászólás:
Juczkó Creative Commons License 2004-03-03 09:03:32 247
Phaedra11! Hát amit írtál, az tényleg talált!
Röhej, de sokszor előfordult, hogy mentem az utcán, és azt gondoltam magamban: "Jé, most milyen jól érzem magam, hogyhogy nem vagyok rosszul?"- kellett ez nekem, mindjárt kezdtem imbolyogni. Azért volt, hogy sikerült elhessegetni a gondolatot...

Wipala!

Most hallottam valahol, hogy a nagyon szégyellős gyerekek később hajlamosak a depresszióra. Ez úgy látom nálad is bejött. Tényleg mindannyiunknál a gyerekkorban kezdődtek a problémák? A most olvasottakból úgy tűnik. Én is afféle "peremgyerek" voltam, kevés baráttal. Sok gúnyolódásban volt részem, amit nem tudtam megemészteni, se visszavágni. Inkább kerültem a társaságot. Aztán "úgymaradtam". Ma is nagyon sokáig rágódom és dühöngök apróságok miatt.
Vágyom arra, hogy ügyes diplomata módjára szereljem le a sértéseket, vagy igazságtalanságokat, amik érnek, közben meg magamban legszívesebben SZÉTTÉPNÉM az illetőt.
A valójában meg elfordulok, esetleg morgok valamit és elhúzom a csíkot.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!