Keresés

Részletes keresés

Juczkó Creative Commons License 2004-03-01 20:29:14 229
Hogy előny-e, hogy te egészséges vagy, az jut eszembe, hogy mikor a helyi ideggyógyász, aki -bár kedves volt-, de meglehetősen hanyag módon vizsgált, és némileg elbagatellizálta a panaszaimat, megbetegedett. A helyettese egy szemmel láthatóan parkinson kóros doktornő volt. No nála alaposabban senki ideggyógyász nem kopogtatott végig, és nem nyúlt rögtön a receptömb után, hogy mégegy bogyóval többet kipróbáljon rajtam, hanem továbbküldött CT-re.
Ha tovább maradt volna beteg a helyi doki, tán már pontosan tudnám, mi bajom van, vagy nincs. :-/ Ugyanis az eredményemet már a régi dokinak mutattam be, aki rá se nézett, csak röhögve legyintett, hogy :"ugyanmá minek ez?"
Phaedra11 Creative Commons License 2004-02-29 23:52:58 225
"Szerintem előny, hogy én nem vagyok érintett pánikbetegség-ügyben. Miért gondoljátok, hogy jobban adhatnátok a szavamra, ha magam is sorstárs lennék? Mit szólnál hozzá, kedves Phaedra, ha kiderülne a terápiavezetődről, hogy maga is pánikbeteg? Jobban bíznál a módszerében vagy kevésbé? Szerintem utóbbi."

A terapeuta esetében mindegy, hogy volt-e pánikbeteg avagy sem. Az a fontos, hogy most nem az, vagy mert sosem volt (ebben az esetben viszont sokat foglalkozott vele, ez a szakmája), vagy mert működő módszert ismer. Ezt szeretném megtanulni. Mindez nem zárja ki, hogy te is ismersz ilyet.

Ez a fórum pedig nem gyógyít, de mindenki megoszthatja gyógyulási tapasztalatait. És ebben az esetben jobban hiszek egy gyógyult vagy lábadozó pánikbetegnek (de akár egy visszaeső figyelmeztetésének), mint egy kívülállónak.

A fórum egyszerű tapasztalatcserére is jó, megkönnyebbülés, hogy végre azt érzi az ember, nem szakállas nő, akit cirkuszban kellene mutogatni, hanem van más is, aki ugyanilyen érzésekkel, problémákkal szenved. Azoknak nehezebb a helyzete, akik még idáig sem jutnak el, hanem elszigetelten, esetleg fásultan, beletörődve élik életüket. Minket kár felrázni. :)
Egyébként pedig teljesen egyetértek Árnikával.
P.

A hozzászólás:
Olvasószem Creative Commons License 2004-02-29 22:51:28 224
"Nekem bőven elég, ha nem lépnek a gipszelt lábamra, és tolerálják, hogy gipsz nélkül egyelőre lassabban tudok haladni."

Túl érzékenyek vagytok (ami érthető). Sehol nem állt szándékomban lekezelőnek lenni, csak egyszer, mikor velem is az volt valaki. Csak hogy tisztázzuk, kinek hol a helye.

"Ennyiből hátrányban vagy, Olvasószem, ahogy mi is hátrányban lennénk egy cukorbetegeknek szóló fórumon."

Szerintem előny, hogy én nem vagyok érintett pánikbetegség-ügyben. Miért gondoljátok, hogy jobban adhatnátok a szavamra, ha magam is sorstárs lennék? Mit szólnál hozzá, kedves Phaedra, ha kiderülne a terápiavezetődről, hogy maga is pánikbeteg? Jobban bíznál a módszerében vagy kevésbé? Szerintem utóbbi.

Egymástól kár segítséget várni: az a "vak vezet világtalant" tipikus esete.

Előzmény:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-02-29 16:57:41 222
Igen, éppen erről van szó. A mankóra is rá lehet szokni - ha már ezt a példát hoztam fel korábban-, és a begipszelt láb sokkal gyengébb lesz, hiszen a másikra kerül a terhelés java. Mégis, mindez ezzel jár, kell a járógipsz, kell a mankó, mert az embernek mászkálnia kell, nem hozzák be a kacsát, a napi három adag ételt; éppen így működik a gyógyszer is. Amíg gyenge a gondolkodás, a lélek, addig mankóra kell támaszkodjon, hiszen senki nem dolgozik helyette, senki nem utazik helyette. Nekem bőven elég, ha nem lépnek a gipszelt lábamra, és tolerálják, hogy gipsz nélkül egyelőre lassabban tudok haladni.
Ennyit kérünk tőled is, Olvasószem. Hiszen itt senki nem akar öröké gyógyszereken élni, de a te álláspontod is hibás. Sok pánikbeteg, szorongó, sőt, egyszerűen bizonytalan ember alkoholista lesz, de badarság lenne az alkoholra hárítani a felelősséget, netán betiltani az alkoholt. Sokan "megfelelően" használják. És ha már alkoholista valaki, akkor kár az orra alá dörgölni, miféle hibát követett el.
Ez a fórum azért működik, mert egymáson próbálunk segíteni, ide szégyen nélkül le lehet írni a szorongásokat, a legbelsőbb félelmeket, és bármit, ami talán megoldási út lehet. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy mi az, amit megengedhetünk magunknak a másikkal szemben, hiszen átéltük azt, amit ő. Ennyiből hátrányban vagy, Olvasószem, ahogy mi is hátrányban lennénk egy cukorbetegeknek szóló fórumon.
P.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!