|
|
 |
Olvasószem
2004-02-29 22:51:28
|
224
|
"Nekem bőven elég, ha nem lépnek a gipszelt lábamra, és tolerálják, hogy gipsz nélkül egyelőre lassabban tudok haladni."
Túl érzékenyek vagytok (ami érthető). Sehol nem állt szándékomban lekezelőnek lenni, csak egyszer, mikor velem is az volt valaki. Csak hogy tisztázzuk, kinek hol a helye.
"Ennyiből hátrányban vagy, Olvasószem, ahogy mi is hátrányban lennénk egy cukorbetegeknek szóló fórumon."
Szerintem előny, hogy én nem vagyok érintett pánikbetegség-ügyben. Miért gondoljátok, hogy jobban adhatnátok a szavamra, ha magam is sorstárs lennék? Mit szólnál hozzá, kedves Phaedra, ha kiderülne a terápiavezetődről, hogy maga is pánikbeteg? Jobban bíznál a módszerében vagy kevésbé? Szerintem utóbbi.
Egymástól kár segítséget várni: az a "vak vezet világtalant" tipikus esete. |
|
A hozzászólás:
 |
Phaedra11
2004-02-29 16:57:41
|
222
|
Igen, éppen erről van szó. A mankóra is rá lehet szokni - ha már ezt a példát hoztam fel korábban-, és a begipszelt láb sokkal gyengébb lesz, hiszen a másikra kerül a terhelés java. Mégis, mindez ezzel jár, kell a járógipsz, kell a mankó, mert az embernek mászkálnia kell, nem hozzák be a kacsát, a napi három adag ételt; éppen így működik a gyógyszer is. Amíg gyenge a gondolkodás, a lélek, addig mankóra kell támaszkodjon, hiszen senki nem dolgozik helyette, senki nem utazik helyette. Nekem bőven elég, ha nem lépnek a gipszelt lábamra, és tolerálják, hogy gipsz nélkül egyelőre lassabban tudok haladni.
Ennyit kérünk tőled is, Olvasószem. Hiszen itt senki nem akar öröké gyógyszereken élni, de a te álláspontod is hibás. Sok pánikbeteg, szorongó, sőt, egyszerűen bizonytalan ember alkoholista lesz, de badarság lenne az alkoholra hárítani a felelősséget, netán betiltani az alkoholt. Sokan "megfelelően" használják. És ha már alkoholista valaki, akkor kár az orra alá dörgölni, miféle hibát követett el.
Ez a fórum azért működik, mert egymáson próbálunk segíteni, ide szégyen nélkül le lehet írni a szorongásokat, a legbelsőbb félelmeket, és bármit, ami talán megoldási út lehet. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy mi az, amit megengedhetünk magunknak a másikkal szemben, hiszen átéltük azt, amit ő. Ennyiből hátrányban vagy, Olvasószem, ahogy mi is hátrányban lennénk egy cukorbetegeknek szóló fórumon.
P. |
|
Előzmény:
 |
wipala
2004-02-29 10:48:24
|
221
|
csak az nevet a pánikbetegeken akinek még nemvolt , mihelyt egyszer rájön a roham egyböl összesz@rja magát
Nem is erről van szó, nem annyira a "nevetés", pl. a környezetemben, akiknek elmondtam, senki nem nevet a problémámom. Olvasoszem sem nevet, tulajdonképpen értem én, hogy mit akar mondani a gyógyszerekkel, csak az a baj, hogy kívülállóként - mert az - nem látja, érzi át a pánikbetegek napi problémáit. Semleges környezetbe helyezi és szemléli a beteget, olyanban, mint akinek naponta semmi dolga nincs. Én - miként a többiek nagy része itt - nem ülök naphosszat kacsalábon forgó palotámban, bridzsezve meg festegetve a lábkörmeimet. (Valószínűleg ha így lenne, nem is lennék pánikbeteg...). Nekem - miként a többiek nagy részének itt - reggel fel kell kelnie, és tömegközlekednie kell csaknem egy órát, hogy a munkahelyére érjen. Ott végig kell tudni csinálni a napot, aztán délután/este hazautazgatás. És egy így megy hétről hétre. Dolgozni kell járni, hogy az ember ki tudja fizetni a rakás számláit, és meg tudjon élni.
Eközben pedig, ha az ember kapaszkodik a metrón a tömegben, hozzápréselődnek az emberek, tömegnyomor van, és erre a metró megáll az alagútban és áll öt percet mittomén mi miatt, vagy ha a villamosra nem tudnak időben felpréselődni az emberek, ezért a vezető nem tud zöldnél elindulni, tehát kivárja a pirosat, majd ismét a zöldet, közben fuldoklásban telnek a percek, a pánikbeteg gyógyszer nélkül szorítja a fogát, folyik róla a víz és ájuldozik, elgyöngül a lába, kapkodja a levegőt, a szíve majd kiugrik a torkán, és szeretne odaugrani az ajtóhoz, hogy szétfeszítse, és kilépjen akár a büdös halálba is, de valahogy meneküljön. Ez az, amit Olvasószem nem ért meg. Illetve el tudja képzelni, de nem érzi magát bele, és így papol a bogyók veszélyeiről. Hát erről van szó. Hogy aki pánikbeteg lesz, nem tudja egyik napról a másikra elsajátítani azokat a tchnikákat, amelyek révén a másnapi utazásnál az ember csak nyugodtan bámul ki a villamos ablakán, és nyugodtan szemléli a dolgokat. Ezért kell a gyóygszer. Majd aztán a technikák. Kívánom kedves Olvasószem (illetve tulajdonképpen nem kívánom, mert olyat, amiket a pánikbetegek "kezdőkként" átélnek, még a tulajdon ellenségemnek sem kívánom), hogy egyszer te is kerülj olyan helyzetbe, hogy rászorulsz a gyógyszerekre, mert pillanatnyilag nem tud más rajtad segíteni. Akkor talán megérted. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|