|
|
 |
Törölt nick
2004-02-28 21:42:56
|
209
|
ne haragudj de nem tetszik, h itt paráztatod a népet a félkövér betükkel.. inkább mondd el, mi történt, esetleg veled, mással, milyen mellékhatás, stb.. ? Meghizott, beteg lett, rosszabbul lett?
Persze, hogy vannak mellékhatásai MINDEN gyógyszernek szinte, sőt, a természetes szereknek is van, ezt rá is szoktál írni, de vannak vizsgálatok, statisztikák. Vannak peches emberek, akik statisztikai adattá válnak és jól megszopják, de amig másik 80-90%-nak segít, és tényleg segít egy szer, addig jó. Tudni kell, mi történhet, számitani kell rá, és dönteni, bevállalni vagy nem. Ennyi az egész - élet. (Nincs tökéletes gyógyszer, nincs balesetmentes autópálya sem - ott statiszikailag egyébként sokkal inkább meghalhatsz, mégsem kerülöd el, miért? -, nincs örök élet.)
Szerintem mondd el a konkrét történetet, DE NE általánosítva, és ne szólj bele mások döntésébe. Így korrekt és így segitesz is. |
|
 |
Phaedra11
2004-02-28 13:44:40
|
207
|
A pánikbeteg egyedül nehezen gyógyul meg, sőt nem is tudom, sikerült-e magát valakinek kikúrálni. Feltételezem, hogy az, aki a mankót felírja, továbbra is ott van az ember mellett, és vigyáz rá, vigyáznia kellene rá, hogy az illető eldobja a mankót, és elviselje a lépés fájdalmait.
Persze idealizálom a mai orvosi gyakorlatot, de az igazság az, hogy láttam már embereket, akik a betegségükre "szoktak rá". Aki a fizikai problémáit azért tartotta életben, vagy éppen azért emlékeztetett rá mindenkit a környezetében, mert nagyon jó eszköz volt a konfliktusoktól való elbújásra.
Ugyanolyan nehéz felépülni bármilyen betegségből, ha túl sokáig része az ember életének. Ha az orvos erre még rá is tesz, akkor rohadt nehéz, én is évekig használtam a gyógyszert, és szívem szerint használnám még most is, ez van, szerencse, hogy egyre erősebb a kis hang a fejemben, aki tiltakozik. De életem bizonyos részében egyszerűen nem voltam olyan állapotban, hogy a tudatomat befolyásolni tudtam volna, levegőhöz kellett jutnom. Kellett a tüneti kezelés, hogy ne a tüneteimmel foglalkozzam, hanem a mögöttes dolgokkal. És még így sem ment igazán nagy sikerrel a gyógyulás.
Nincs bennem szégyen, hogy évekig ültem a fenekemen, csak bánom. Most nagyon reménykedem, tudom, hogy irreálisan sokat várok egy terápiától, de közben azt is tudom, hogy ez amolyan önmagát beteljesítő jóslatként működni fog. Akár a gyógyszer, ami egy bizonyos adag után már csak a belé vetett hitem miatt segített.
Ej, de nagy szómenés van ma rajtam. :) Le is lőttem magam. :)
P. |
|
A hozzászólás:
 |
Olvasószem
2004-02-28 12:43:42
|
206
|
"A gyógyszer mankó, amit megfelelő módon és időben használni kell. Gondolj bele, ha eltöröd a lábad, a fekvőgipsz után jön a járógipsz, és ha használsz mankót, az valamelyest csökkenti a lábadra háruló terhelést."
Szerintem rossz a hasonlat annyiban, hogy a mankónak nincsenek nem kívánt mellékhatásai. Ismerek viszonylag sok embert, akik nagyon megjárták a gyógyszerekkel.
Gondolj bele: a pánikbetegség nem egy konkrétan létező, hanem csupán tudat-kreálta probléma. Tudatból kell tehát megoldani (nem is olyan nehéz), nem külső szerek alkalmazásával. Külső ráhatással soha nem fogsz megoldani egy belső problémát, legfeljebb enyhíteni valamelyest, és a megkönnyebbülés illúziójába esni. |
|
Előzmény:
 |
Phaedra11
2004-02-28 12:34:02
|
205
|
Kedves Olvasószem, látod, én is igyekszem lejönni a gyógyszerről, de nem kárhoztatom a használatát. A gyógyszer mankó, amit megfelelő módon és időben használni kell. Gondolj bele, ha eltöröd a lábad, a fekvőgipsz után jön a járógipsz, és ha használsz mankót, az valamelyest csökkenti a lábadra háruló terhelést. Aztán eljön az idő, amikor már terhelned kell a lábad, és még ha fájdalmas is ránehezedni, akkor is el kell dobni a mankót. Viszont olyankor jó, ha van valami, amibe mégis bele lehet kapaszkodni, ha az ember elfárad, tehát nem feltétlenül megy ez egyedül. Nekem most ilyen kapaszkodó a doki néni. De jó az is, ha kéznél van a mankó olykor.
P.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|