Keresés

Részletes keresés

Phaedra11 Creative Commons License 2004-02-24 11:13:47 184
Húha, igazuk van a többieknek, ez egy ördögi kör. És nem érzed jól magad mégsem a bőrödben. Tudom, hogy könnyű mondani, de ha már úgysem segít a gyógyszer, akkor próbáld meg csökkenteni. Sajnos ugyanolyan függés ez, mint a drog, el kell lesni a technikákat, hogyan tudnak leszokni az anyagosok. Szenvedésmentesen, felemelt fejjel semmiképp sem megy, az ember úgyis kifekszik, olyan állapotba kerül, amit később szégyell.
Azt hiszem, segít, ha éjjel van veled végig valaki. (Amikor engem kiengedtek, akkor a barátaim állandóan ott lebzseltek nálam, utáltam őket, mert a szemem előtt sörözgettek, de most látom csak, mennyire jó volt, hogy kibekkelték a legzűrösebb időszakot.) Igen, kell valaki, aki ilyenkor felhívható, nem cikis elhívni, nem cikis előtte pánikolni, ha nem is minden éjjel. Ha biztonságos a környék, elmehettek éjszaka sétálni, a legrosszabb megoldás otthon feküdni az ágyban, és a plafont bámulni, előbb-utóbb jönni fog a pánik. (Pl. most jobban vagyok, de az elalvás még most is rázós. :( )
Egyedül nem megy, ez a tapasztalatom. Viszont a kedves, a család, esetleg a legközelebbi barátok képesek ennyire 2-3 hétig, ha úgy érzik, hogy nem örökké tart a folyamat, és látják a haladást. Az új gyógyszerek általában 2-3, max. 4 hét múlva már nem okoznak ekkora gondot, beáll a szervezet, és talán érdemes lenne újabb orvost is keresni, nem azért, mert a régi rossz, hanem több szem többet lát, olyan sok módon kezelik ezt a betegséget, és itt nem a gyógyszerekre gondolok.
Inni semmiképpen sem igyál rá, gratulálok az orvos ismerősnek. :(
Huh, hirtelenjében ennyi, szorítok.
P.
_mirasorvino_ Creative Commons License 2004-02-24 07:46:04 182
szerintem menj orvoshoz mielőbb. és számolj be mindenről. az ivással együtt. lehet hogy egy következő gyógyszer azért nem hatna, mert az alkoholos koktél megtanította a szervezetedet dolgokra.
szerintem nem érdemes paráznod a nem alvástól. abba nem lehet maghalni. ez a hisztérikus állapot többet árt. amúgy ez az állapot valószínűleg az alkohol miatt keletkezett. részemről lelőném azokat az orvosokat akik ilyesmire biztatják a betegüket, hogy igyon az altatóra. ez csak a totális hozzánemértésüket mutatja. mert még a gyógyszerleírásokban is csak az egyik lehetséges változat, hogy az alkohol felerősítheti a hatást (páthuzamosan persze sok kárt csinál, ami hajlamosak nem közölni) de vannak mellette egyéb lehetséges hatások is. te is szerintem inkább jelentsd az orvosi kamaránál ezt a szellemes hozzáértő megoldást, ahelyett hogy tönkretennéd magad vele.
A hozzászólás:
wipala Creative Commons License 2004-02-24 00:48:02 179
Nagyon félek, hogy nem fogom tudni soha többé elhagyni a gyógyszereket, mert biztos támaszt nyújt.

Igen, ettől félek én is. Egyébként részvétem, és üdv itt.

A legnagyobb problémám mostanában, hogy nem bírok aludni. Egyre nagyobb nyugtatóadagokat szedek, és egyre kevésbé érzem a hatásukat.
Elkezdtem piálni esténként a gyógyszerekre. Elvileg tilos, de egy orvos ismerősöm szeint nem okoz problémát, csak mértéket kell tartani. Azt mondta, csak felerősíti a nyugtató hatásait. Príma, ez kell nekem, gondoltam. Az első éjjel hánytam, a második nap végre átaludtam 10 órát, ez volt pár napig, most, egy hét után meg egy üveg bortól is képtelen vagyok elaludni. Nem tudom, hogy a Fevarintól van-e, aki szedett fluovoxamint, tapasztalt hasonlót? Ha nem változik a helyzet, beveszem az összes nyugtatómat és ráiszom két üveg vodkát, aztán vagy sikerült távoznom az élők sorából, vagy hülye leszek egész életemre, de ezt már nem bírom. Kábé három hete alig aludtam pár órát.

Előzmény:
Solya Creative Commons License 2004-02-23 17:17:35 178
Kedves Sorstársak!

Amikor elindult ez a topik, én voltam a negyedik hozzászóló, abban a boldog tudatban, hogy kigyógyultam, ura vagyok a testemnek...

Sajnos visszatalált az Agyrémem. 2002. szeptemberében főiskolát kezdtem, sokat kellett metróval járnom. Nem is kellett sokáig várni, hamar rámtalált a "Fekete Csönd" (copyright by Csáth Géza). Eléggé szenvedtem, de sokáig próbáltam egyedül harcolni ellene. Mondogattam a szüleimnek, hogy utálom a metrót, meg így, meg úgy, próbáltam alkudozni, hogy kísérjenek el - ezt időnként meg is tették-, a végén már nem jártam be órákra, csak a vizsgákra. Az első évet szépen teljesítettem, büszke voltam magamra. Aztán a nyáron egy nagyon stresszes hónap következett, amivel kapcsolatban tehetetlen voltam, mert nem volt igazán ráhatásom az eseményekre - egyik nap olyan rohamot kaptam, hogy azt hittem, most aztán tényleg vége, ennyi volt. A szívem másfél órán keresztül úgy vert, mintha ki akarna törni a mellkasomból, szájzárat kaptam, ötpercenként kellett pisilni, a tenyerem jéghideg volt, de folyt róla a víz, reszkettem, mint a nyárfalevél, a tekintetem őrült iramban verdesett egyik pontról a másikra, mintha kiutat keresnék, alig bírtam értelmesen beszélni, a lábaim pedig nem bírtak el. Vidéken voltunk ráadásul, haza kellett jönnünk Pestre, mert úgy gondoltam, ha itthon leszek, megnyugszom. Persze nem nyugodtam meg. Lefeküdtem, hogy na, majd egy jó alvás helyretesz, de nem mertem elaludni, nehogy elveszítsem a kontrollt a szívem felett és meghaljak álmomban! Egy jó fél órát vergődtem otthon, mikor nagy nehezen valami nyűszítés-féle hangon könyörögtem, hogy hívjanak mentőt. Anyu valahogy összeszedett és bevitt a kórházba. A pszichiátrián szerencsére ismerős orvos volt bent, elég volt egy szót mondanom: pánik! és máris vitt a kezelőbe. Leültetett, vizsgált, meghallgatta a szívemet, pulzust mért, vérnyomást és megnyugtatott, hogy a vérnyomásom rendben van, normális értéket mutat. Ettől kissé megnyugodtam, beszélgettünk tovább a betegségemről, stb. Kaptam egy Seropramot, majd miután hazaértem, bevetettek velem egy Rivotrilt is. Két nap múlva kellett jelentkeznem a dokinőnél telefonon, hogy a nap 1 SEropram- 2 Rivotril kombináció hogy hat rám. Mondhatom, remekül: a Rivotrilt ahogy bevettem, máris ájulásszerű alvásba zuhantam. Gyakorlatilag két napot végigaludtam tőle, úgyhogy megvonta a doktornő. A Seropramot kettőre emelte, borzasztó mellékhatásai voltak, de kb. két hét alatt elmúlt. Eddig azt szedtem, de úgy felemelték az árát (800 Ft-ról 2700 lett egy doboz, ami nekem két hét!), hogy áttértem a Rexetin-re. Úgy érzem, jó, de mióta ezt szedem, minden éjjel felébredek. Nagyon félek, hogy nem fogom tudni soha többé elhagyni a gyógyszereket, mert biztos támaszt nyújt. Édesanyám szerint, ha egy kicsit később veszem be a szokásosnál külső kényszer miatt, már látszik rajtam a bizonytalanság... Borzasztóan bánt, hogy nem tudom teljes embernek érezni magam, hogy még a gyógyszer mellett sem vagyok teljesen nyugodt a rohamokat illetően, és rettegek, hogy mi lesz, ha gyermeket szeretnék vállalni... Szerintetek mit tegyek?

Bocs a hosszúságért, csak annyira jó érzés, hogy olyanoknak is elmesélhettem a "Fekete Csönd"emet, akik értik is, miről beszélek, és nem néznek úgy, mint egy őrültre...
Solya

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!