|
|
 |
epresjoghurt
2004-02-24 15:33:27
|
103
|
Szia!
Igen, jól értetted egyszer estem csak át mindkét szakaszon.
Kérdeztem anno a szomszéd főátert :o) és a kezelő orvost is. Mindketten egybehangzóan állították, hogy egész életben Lítiumot kell szednem. Ettől nagyon magam alatt voltam, a havi kontrolltól és a gyógyi szedéstől betegségtudatom volt, amitől sokadrangú embernek éreztem magamat. Nagyon elkeserítő volt látni, ahogy jártam vissza a kórházba, hogy a sorstársak közül mennyien estek vissza. Hol bent, hol kint. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a kezelő orvosnál rákérdeztem, hogy a gyógyszer mellett vállalhatok-e gyereket. A válasz az volt, hogy a Lítium mellett rendellenesség lépne fel, anélkül viszont jó eséllyel visszaesnék. Azért próbált vígasztalni is, hogy ne aggódjak épül a kórház új szárnya, ahol külön berendeznek kismamáknak egy zárt osztályt. Jól megvígasztalt, nem? :o)
Ez annyira megrázott, hogy elkezdtem azon törpölni, hogyan úszhatnám meg a dolgot. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbáltam saját magamat meggyógyítani, itt gondolok arra, hogy ötszázezerszer átrágtam magamat a tüneteken, okokon, elmentem agykontroll tanfolyamra és 2 éves gyógyszerszedés után abbahagytam a gyógyit.
Azzal blazíroztam, hogy ha már egyszer visszaesem, akkor az ne terhesen legyen. Ha viszont tudom magamat kontrollálni, akkor hurrá.
Sokáig nagyon ingatag voltam, de mára már teljesen jól vagyok. Nem mondom, hogy nincsenek hangulat ingadozásaim, de azok a "normális" :o) kategóriába esnek. |
|
A hozzászólás:
 |
Hippocampus
2004-02-23 18:03:09
|
101
|
Szia epresjoghurt!
Jól értem, egyetlen mániád volt egy depi után? És mindez majdnem tíz éve? És azóta semmi?
Nem kérdeztél rá a dologra a szomszéd főáternél? :) |
|
Előzmény:
 |
epresjoghurt
2004-02-23 17:48:15
|
100
|
Sziasztok Sorstársak!
Örülök, hogy rátaláltam erre a topicra.
Szerencsére én már túljutottam ezen a betegségen, de szívesen beszélgetek veletek a tapasztalataimról.
Azt nem állítom, hogy meggyógyultam, mert szerintem ez egy olyan nyavalya, amitől nem lehet megszabadulni, viszont szinte teljesen tünetmentes vagyok. 1997 óta nem szedek gyógyszert, előtte 2 évig ettem a Lítiumot. A pszihiátereket messze ívben kerülöm, jó tapasztalatom nem volt velük. Nekem 1 ideje már az a meggyőződésem, hogy azért kerültem a mániás szakaszba (elég rendesen, 3 hetet töltöttem zárt osztályon), mert nem vették figyelembe azt, hogy kezdek kikeveredni a depresszióból, viszont ugyanannyi antidepresszánst kaptam, mint amikor teljesen a gödör alján voltam.
Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy amikor előjött a mánia, akkor az akkori szomszédom, aki pszihiáter főorvos, az égvilágon semmit nem vett észre belőle, pedig együtt iddogáltunk Nála.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|