Tisztelt Topik!
Napokig nem aludtam, mert rémálmaim voltak, mert az előzőleg kifejtettek szerint világos kapcsolatot kellett volna látnom a hold és a hódolni szavak közt.
Egyik gondolatom, amely meghasonlást okozott az az, hogy a világos kapcsolat az jelenti, hogy az Oszmány Birodalom, amelynek szimbóluma a félhold meghódította Magyarország 1/3-át és behódolásra késztette a másik 1/3-át. Eszerint az a hódolás, amikor elismerjük a törökök uralmát, és a hódítás az az, amire a török félhold árnyéka vetül? És valóban e közben nagyon sokan meghalnak, holttá lesznek (íme a másik kapcsolat). E szerint az egész magyar történelem Mahmud Terdzsüman konfabulációja lenne?
A másik rémálmomban Drakula jött elő: ő valóban holt már, és teliholdkor szívja az emberek vérét. Ő valóban hódol a Sátán előtt, de maga is hódít (= holtít) holttá -- és alkalmasint őt tisztelő kisebb rangú vámpírokká -- téve áldozatait. Ezek szerint az egészet a Drágffyak importálták volna Magyarországra?
De a krízisen átsegített biológusi műveltségem. Ismert az a teória, hogy a felmenő homonidáink vízi életmódot folytattak volna. Íme az ennek az elméletnek egy újabb fényes bizonyítéka, és egyben annak kitűnő demonstrációja, hogy a magyarság ősei már az emberré válás előtt is magyarok voltak (Ez nóvum: Badinyi Jósnak még csak a neandervölgyiek közt sikerült kimutatnia a magyarokat!).
Ennek a felismerésnek a hatására, mint Saul a damaszkuszi úton, revertáltam, és nyelvészeti műveltségemet félretéve, megalkottam a valódi, hiteles etimológiát! Íme:
A hasonló életmód miatt ekkor ugyanis a hód (Castor fiber) kultusza terjedt el az őselőmagyarság közt. És ismert az a képzet is, hogy az este látható nagy világító égitestben élőlény lakik. Ez a képzet is az őselőmagyarságtól származik: az ő hitük (akarom mondani: a mi ősi hitünk) szerint hód lakott ott (ez más népekhez kerülve elkorcsosodott, nem lévén egyenes vonalú származási sorul a vízi hominidákhoz, a hódot kicserélték nyúlra, emberre, csónakosra stb.)
Így nem csoda, hogy az égitestet is a rajta lakozóról hódnak nevezték el, azaz mai hangalakjában holdnak. És mivel a szóvégi -d vagy helynévképző, vagy E/2. birtokos személyrag (vagy mindkettő, vagy páros napokon az egyik, páratlan napokon a másik, de lehet, hogy az egészet deriválni kell), így nem csoda, hogy ezt a -d-t elvonták a névből, és így keletkeztek olyan fontos szavaink mint:
- a hódol: tiszteli az égi szent hódot, de egyben ez emlékeztet arra, hogy úgy kell meghajololnunk (hajol = hó(d) + j) a hód előtt, mint a fák, amely törzsét elrégja szent lapos, ámde éles fogaival;
- a hódít 'a hód tisztelőjévé tesz', vö. hódol;
- a hol?: a "Hol lakik a hód?" kérdésre adott "hold" válasz alapján, avagy még szebben "ahol" = "a hold, a hol a hód lakik";
- a hó 'csapadék fajta': elvégre hasonlóan fehéres színű mint az égitest;
- a hó 'hónap': hiszen nyilván ennyi ideig tart, mígy az égi hód az az égi favárát felépíti, elrekesztve az égi fények folyását, kialakítva az égi tavat, amit holdként látunk;
- ennek az égi hódtónak a mását építették fel az őselőmagyarok az alföldi Hód-tó képében, és mellette kultikus központot építettek, melyet Hódmezővásárhelynek neveztek el (a mezővásárhely névtag helyett régen szerda állt -- de ezt a Hódszerdát a szentsége miatt nem lehetett leírni, ezért helyettesítették Hódmezővásárhellyel. Ebből is látszik, hogy a szerda nem szláv jövevény, hanem eredeti magyar szó. csak először a szlávok merték ezt a szent szót leírni -- hitetlen rabszolgák lévén ők megtehették --, ezért tűnik most utólag szlávnak);
- a hodály, ami nyilván eredetileg az égi hód nagy égi várát jelentette;
- a hodzsa 'tanító', amely az égi hód bölcsességére utal;
- a hóhányó, ami a hód régi epiteton ornansa volt, csak azóta a finnugrálók ezt a szót elcsalták;
- a hóbelevanc, ami az égi hódvár építőanyaga volt, hasonlóa járt mnt a hóhányó;
- a hókuszpókusz az égi hód varázstudományára utal;
- a homár az égi tó lakója volt;
- a holló tartott kapcsolatot az őselőmagyarok és az égi szent hód között;
- a holocén eredetileg az a kor, amikor még élő volt a kapcsolat az őselőmagyarok és az égi szent hód között;
- a homály eredeileg 'újholdat, holdfogyatkozást' jelentett;
- a hon az őselőmagyarok területe, ahol a szent hód kultusza él;
- stb; a többi etimológia konfabulálása a további munkásságom rész lesz.
Ja, még a holtról kell megemlékezni: természetesen ez is ide tartozik, mert az őselőmagyarok haláluk után hóddá váltak, és ez a hód szó lett a hold alakon keresztül holt. Az égi szent hód udvartartásában élnek a halak -- a hód > hal megfelelést egy későbbi esszémben fogom kimutatni, de azt már kinyomtatom és irtó sok pénz fogok érte kérni és holtra fogom magam keresni vele [íme még egy világos kapcsolat!] -- ezért lett a holt szónak halott alakja (ereditileg a halott szó az alacsonyabbrendű népek elhunytait jelölte). Íme a hal ~ halott szóbokor világos, történelmileg bebizonyított alapja!
(N.B. Persze lehet, hogy ott van a hold és a holt világos kapcsolata, hogy az egész holt hülyeség és egyesek holtra fogják magukat röhögni rajta. R.I.P.)
A fentieket erősít az is, hogy baszkban is összefügg a holt és a hód szó. Az előbbi, mint tudjuk hildako, az utóbbi pedig kastore. Most, hogy igazunk legyen, elhagyjuk a szavak végét, mert az úgy sem érdekel senkit, marad hild, ill. kast. Mármost a magánhangzók is teljesen felesleges dolgok, így a hld és a kst vetendő össze. Most világos, hogy a magas hegyek közé szorult baszkok eltávolodtak a lapályok szent hódos vizeitől, és életük keményebb lett. Így egyáltalán nem csodal, hogy nyelvük is keményebb lett, emiatt lett náluk a h-ból k és a d-ből t. Ide tartozik az l > s, mert tudnivaló, hogy a baszkok az s betűvel sejpes, lágyított [sz]-et jelölnek. Ez az oka, hogy a magashegyi nehézlégzés miatt torzult náluk az l megerőltetés utáni fujtatáshoz (sóhajtáshoz) hasonló s-sé. Tehát beláttuk, hogy a baszkban is, amely rokon nép, összefügg a holt és a hód szó. Azt már korábban beláttuk, hogy a magyar hold és a baszk ilargi összefügg, mert ha az első magángangzó utáni mássalhangzón kívül minden mást eldobunk, akkor azonosak lesznek. Ezzel tehát a baszk is a napnál tisztábban demonstrálja az összefüggések világosságát.
Badinyi Jós meg mondjon le, mert ő holmi Napbaöltöztetett Asszonyt akar tiszteltetni, azaz hódoltatni az ősmagyarokkal, sőt -- avagy epigonjai -- a kerecseneket is a napforduló tiszteletére akarták röptetni karácsonykor. De ez mind hamis tézis, az őselőmagyarok, nem a napot tisztelték, hanem a holdat. Mindjárt írok is egy rakás XII. sz.-i latin nyelvű perjegyzőkönyvet, amit megtalálok, mondjuk Hódmezővásárhelyen, és amely rögtön el is fog veszni. Ez világosan adatolni fogja, hogy a kerecseneket a hold miatt röptették éppen karácsonykor, mert akkor van az égen leghosszabban a hold (vagy nincs, de akkor meg elképzeljük). Ez világosan fogja cáfolni a fehér Mátyás Jenő-féle "Kassai Kódex" naphoz kötött kerecsenes állítását.
------
Persze nem sikerült még teljesen finnugrálóból bokorugrálóvá átvedlenem, még kísért valahai germanista műveltségem. Ezért kissé meghasonlottam abban az alant elhangzott parancsolatban, hogy a német hold nincsenek rokonai, különben is irodalmias stílusú a mai nyelvben. Attól, hogy a régi németek nem a mai Meißnich dialektuson alapuló, nagy német írók által kimunkát irodalmi nyelven beszéltek, még csak hagyján; a hasonló német bokorról (holdselig, Huld, huldigen, huldreich, huldfoll, Held stb.) még el is tudnék tekinteni. De sajnos, nem hagynak nyugodni a szó ófelnémet adatai, a mai svéd huld szó, a gót hulþs szó -- pedig milyen szépen írta Wulfila "guþ, hulþs sijais mis frawaurhtamma" 'Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!' (Luk 16,13) --, sem az óangol előfordulások, sem az óizlandi sagák hylli-je... |