Keresés

Részletes keresés

wipala Creative Commons License 2004-02-12 00:22:52 160
A feltérképezés tényleg hasznos. Ha bemegyek egy tök ismeretlen helyre, jó tudni, hová menekülhetek el, ha rám jönne a pánik. A pánikbetegek általában - legalábbis én - el akarják rejteni a rohamaikat, nem akarják, hogy a rosszulléteiket mások is észrevegyék. Ez az, amitől ma is félek. Már nem a korábbi rossullétektől, mert azokat már tudom, hogy mi okozza, hanem attól, hogy spontán pánik jön rám. De ilyenkor nem szabad erre gondolni. Muszáj elterelni a figyelmet, akármivel. Nekem elő szokott fordulni, hogy rosszul kezdem érezni magam már attól is, hogy eszembe jut, hogy hirtelen jöhet egy roham. Szerencsére mindig van nálam könyv, vagy előveszem a mobilomat és törlöm az üzeneteket, vagy elkezdem nézegetni a reklámokat a metró falán, vagy ilyesmi, közben azonnal alkalmazom a hasi légzést meg a relaxációnál társított mozdulatot, ami észrevehetetlen: a zsebembe dugom a kezem, és összeérintem három ujjam, közben egy szóra gondolok, amit szintén betanultam. Ekkor megnyugszom.

Egyszer - tavaly nyáron, amikor már pánikbeteg voltam - a barátommal a Corába mentünk vásárolni (persze bekapkodtam nyugtatót előtte). A pénztárnál álltunk, hosszú volt a sor, mert ugye ott az emberek általában nagybevásárlásokat bonyolítanak. A mellettünk levő sorban egy idős nő az álldogálás miatt rosszul lett. Egy sereg ember gyűlt köré: vásárlók, akik mellette voltak, a biztonsági emberek meg az eladőnők elkezdtek kiabálni a sor elején levőknek, hogy tolják előre a kocsijukat, hogy a hölgyet ki lehessen vinni. Tök nagy kavarodás volt, a szomszéd sorokból is mindenki a szitut figyelte. Közben az öreg nő elájult. Valaki elkezdett kiabálni, hogy mentőt kéne hívni, mire másvalaki szerint magához térne, ha kivinnék a levegőre. Végül két ember felkapta, és kivitték, közben már kezdett magához térni, de tiszta zavarodott volt. Szörnyű érzésem volt. Mivel én is ájultam már el, teljesen átéreztem a nő zavardottságát, amiért egy sereg ember bámulja. Olyan kiszolgáltatott érzés ez.
Aztán hetekkel később egy üzletben a pénztárnál való sorban álláskor, amikor előttem egy öreg nyanya pakolta marha lassan a marha sok cuccát a futószalagra, eszembe jutott az eset. Eszembe jutott, hogy rosszul lehetek, és lesz bámulás meg mentőhívás meg mittomén. Akkor hirtelen éreztem, hogy émelyegni kezdek. A nő kocsija a háta mögött, vagyis előttem, épp elfoglalta a szűk helyet. Arra gondoltam, hogy el fogok ájulni, ha nem jutok ki onnét. Összeszedtem magam, szóltam a nyanyusnak, hogy tolja előre a kocsiját, mert rosszul vagyok, és szeretnék kimenni. Hátrafordult és csak bámult rám, láthatólag nem értette, miről van szó. Másodszor is szóltam, akkor sem értette. Vagy nagyothallott vagy nem tudom. Szerencsére akkor már a pénztárosnő is észrevette, hogy erősen sápadozom, meg hallotta is, amit mondtam, és szólt a nyanyának, hogy tolja előrébb a kocsiját. Akkorra már kezdett derengeni a nyanyusnak is valami, de még így is úgy mozdult, mint a lajhár. Közben már jöttek a fekete felhők a szemem elé, úgyhogy összeszedtem magam, és közöltem vele, hogy vagy kitolja a szaros kocsiját, vagy menten belehányok. Erre sürgősen félreállt. Szerencsére még volt annyi időm, hogy kirohanva leüljek ott egy padra, és kezdtem jobban lenni. Bocs, hogy ezt így elmeséltem, csak annyit akartam kihozni belőle, hogy nyilván félünk az ilyen helyzetektől, és nem árt, ha tudjuk, merre lehet menekülni, ha muszáj, mert az megnyugtató. Egy ismeretlen helyen én is rögtön megnézném, merre volt a kijárat, és merre a vécé.

A hozzászólás:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-02-11 12:50:56 154
Sajnos megteszem. :) Főleg azért, mert ha mindent bebiztosítottam, akkor általában ki tudok kapcsolni. De most én sem tudom elképzelni, hogy beüljek A gyűrűk urára a mozi közepére. Akkor biztos ki kell jönnöm félidőben, míg a sor szélén ülve egy rövidebb filmet végignézek.

Ez a magamra figyelés meg, szóval néha úgy érzem, hogy nagyon "önzővé" tett ez a betegség. Az ember állandóan azt figyeli, neki hogy jó, ha egyedül van, rögtön maga körül járnak a gondolatai, hogyan ver a szíve, hogy kap levegőt, olyan ritka az önfeledtség, amikor tényleg bele lehet feledkezni valamibe. És mennyi energia kell a folyamatos aggódáshoz. :( Eltelik egy nap, nem történt semmi, mégis hullaként zuhanok az ágyba, csak mert el kellett mennem egy idegen helyre. Nekem ez a legszörnyűbb az egészben, és ezért próbálok gyógyszerek nélkül élni, mert valójában nagyon csábít, hogy legyen csak meg a napi adag, vegye le a vállamról a szorongás terheit, és hadd foglalkozhassam végre mással is, mint magammal.
De úgy érzem, ez gyanúsan könnyű út.
És ez a befelé figyelés súlyos hatással van a partnerkapcsolatokra is, de ezt az "elméletemet" már le sem írom egyelőre, mert tényleg túltengek a fórumon. :)

Előzmény:
verz Creative Commons License 2004-02-11 02:56:48 153
"- Állandóan figyelem magam."
"Aztán az állandó egérút megteremtése, még ha nem is használom aztán ki."

Ezeket ne tedd! Nem szabad állandóan figyelni magad, mert sosem fogsz "elfeledkezni" a pánikodról és nem fogsz tudni megszabadulni tőle.

Az egérút keresése szintén jellemző - de nem szerencsés - dolog. A gyógyulás egyik legbiztosabb jele, ha be mersz menni egy nagy boltba és nem figyeled azt, hol van a kijárat. Ha elfog a pánik, lélegezz mélyeket és egyenletesen, és igyekezz elterelni valamivel a figyelmedet a rosszullétedről!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!