Keresés

Részletes keresés

wipala Creative Commons License 2004-02-09 23:39:38 148
Ja igen, munkahelyi túlélés. Épp a múlt héten böktem ki magamból a dolgot. Kényszerhelyzet állt elő, a hiányzásaim miatt. Nem egészen úgy sikerült elmondanom, ahogy akartam, de most már mindegy. Tulajdonképpen nem is részleteztem. Valamiért jó, valamiért rossz érzés. Azért jó, hogy végre elmondhattam, miért "lógtam" annyit, mert azért is szorongtam, hogy ne higgyék azt, lusta vagyok vagy ilyesmi (elvileg kötetlen a munkaidőm, de heti két-három nap hiányzás már akkor is "feltűnő" volt). Másrészt kicsit kínos, hogy tudják. Érzem, hogy más szemmel néznek rám, kicsit szánakozva, meg együttérzéssel. De ezt csak a hátam mögött érzem, mert azóta nem néztem a szemükbe. Nem tudok. Valamiért szégyenlem ezt a dolgot, s azt hiszem azért, mert nem testi, hanem lelki probléma, amivel "be lehet csapni" az embereket, ahogy én is tettem velük eddig. Fogalmam sincs, hogy jó-e ez egyáltalán.
wipala Creative Commons License 2004-02-09 23:30:27 147
Kérdésem nekem is van. Mióta vagy pánikbeteg?
Próbáld még ki az orbáncfűcseppet (harmadik üveggel fogyasztom, kábé egy hónap kell a hatásához, szerintem tényleg jó). Bioboltokban lehet kapni, 7-800 ft.

Továbbá tényleg mindenkinek ajánlom a korábban reklámozott Peurifoy-könyvet, különösen azoknak, akik spontán pánikrohamoktól szenvednek. Az ötödik leckénél tartok. Naponta végigcsinálom a relaxációt, és azonnal alkalmazom, amikor érzem, hogy kell. Nagyon jó dolgokat ajánl, amelyeket sok időráfordítással ugyan, de el lehet sajátítani, és ezzel, szerintem, ki lehet küszöbölni, hogy a jobbulás után visszaesés következzék be.

A hozzászólás:
Phaedra11 Creative Commons License 2004-02-09 12:29:04 145
Sziasztok!

Én is hasonló cipőben járok, nagyjából végigolvastam az eddigi termést is, így sok újat nem írhatok, inkább kérdéseim vannak.
Pici bemutatkozás:
Úgy látom, sok út visz a gyógyulásig, vagy az élhető életig, sok mindent nem próbáltam ki, voltam áternél (egyelőre nem akarom újra próbálni, nem érzem, hogy sokat kaptam volna a gyógyszerek felírásán kívül), szedtem sokáig Seropramot, még tovább Rivotrilt, (egy éve nem igazán szedek gyógyszert, de mindig szükségem van arra, hogy legyen nálam, még ha hónapokig nem dobok be semmit), próbálkoztam gyógyteákkal. Azt hiszem, olyasmi ez, ami talán elmúlik az életemből, de inkább abban hiszek, hogy egyfajta bármikor előjövő "érzékenység", amit kezelnem kell, együtt kell élnem vele, úgy, hogy minél kevésbé gátolja a mindennapjaimat. Próbálok életmód-terveket kipróbálni, és szívesen veszek mindenféle tanácsot.
A kérdéseim:
1. Ki milyen recept nélküli cuccot szedett-ivott? Mivel a gyógyszer egy idő után egyre inkább mankó, mint valódi kémiai segítség, ezért próbálok átállni kevésbé károsító mankóra. Most magnézium tablettát nyomok, illetve Naturland teát, hogy pihentető legyen az alvás - a kipihentség pl. nekem nagyon sokat segít.
2. Milyen túlélési technikák vannak a munkahelyen? Kinek milyen a tapasztalata? Habár remek, megértő a kollégák társasága, mégis félek elárulni ezt a gyengeségemet, sem meg nem értést, sem állandó sajnálkozást nem szeretnék kapni.

Köszönöm előre is, sziasztok.
P.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!