|
|
|
|
 |
rumci
2004-01-22 23:33:33
|
102
|
De érdekes! Nálam a névelőtlen professzor úr, miniszterelnök úr stb. és a névelős a professzor (úr), a miniszterelnök (úr) elválik, pontosabban az elválás felé tart. A névelős (jobb esetben úr nélküli forma megnevezés, a névelőtlen pedig megszólítás. Ez logikus is, hiszen a megnevezés DP (van referenciája), a megszólítás NP (nincs referenciája).
– Egyetért velem, Professzor úr?
– Igen.
Egyetértettünk a professzorral (professzor úrral).
Nem lehet egyébként, hogy a megszólító személynévhasználatból általánosítódott a névelőtlenség (vagy annak babonája, illetve azok a dialektusok, amelyek tényleg ezt csinálják)? |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2004-01-22 23:13:10
|
100
|
Én azt viselem el nehezen, ha pl. a miniszterlnököt emlegetik névelő nélkül.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
rumci
2004-01-22 23:11:33
|
98
|
„Nem mindig […] használsz névelőt személynevek előtt.
Csak ha nem figyelsz oda, vagy ha beszéd közben gondolkodsz.”
Nagyon sokszor erősen kontrollált helyzetben is használok (bizonyos) személynevek előtt névelőt. Leginkább azért, mert az ilyen névelőelhagyás beszélt szövegben szerintem erőteljesen modoros. És nem szeretnék ilyen modorosságba belemenni. Írásban valóban ritkább a személynév előtti névelő. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|