Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2004-01-22 23:33:33 102
De érdekes! Nálam a névelőtlen professzor úr, miniszterelnök úr stb. és a névelős a professzor (úr), a miniszterelnök (úr) elválik, pontosabban az elválás felé tart. A névelős (jobb esetben úr nélküli forma megnevezés, a névelőtlen pedig megszólítás. Ez logikus is, hiszen a megnevezés DP (van referenciája), a megszólítás NP (nincs referenciája).
– Egyetért velem, Professzor úr?
– Igen.
Egyetértettünk a professzorral (professzor úrral).

Nem lehet egyébként, hogy a megszólító személynévhasználatból általánosítódott a névelőtlenség (vagy annak babonája, illetve azok a dialektusok, amelyek tényleg ezt csinálják)?
A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2004-01-22 23:13:10 100
Én azt viselem el nehezen, ha pl. a miniszterlnököt emlegetik névelő nélkül.
Kis Ádám
Előzmény:
rumci Creative Commons License 2004-01-22 23:11:33 98
„Nem mindig […] használsz névelőt személynevek előtt.
Csak ha nem figyelsz oda, vagy ha beszéd közben gondolkodsz.”
Nagyon sokszor erősen kontrollált helyzetben is használok (bizonyos) személynevek előtt névelőt. Leginkább azért, mert az ilyen névelőelhagyás beszélt szövegben szerintem erőteljesen modoros. És nem szeretnék ilyen modorosságba belemenni. Írásban valóban ritkább a személynév előtti névelő.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!