|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
 2004-01-22 00:06:54
|
3745
|
Ígérem, legközelebb akkor térek vissza Sándor L. István vitícikkéhez, ha végigolvastam, de még valamit, egészen friss (mai) élményemet elmondanám. Az idiótát láttam a Katonában, nem először, és tudom, hogy az előadás színvonalát, az adaptáció sikerültségét stb. lehetne vitatni, viszont: történt az este valami, amire én azt szeretem mondani, hogy igen, ez a színház. Fekete Ernő egy ponton egészen reménytelenül belesült a szövegébe, kihagyott mondatokat, a színpadon érezhetően megdermedt a levegő - és mégis, egy pillanatra sem zökkent a szerepéből. Fekete Ernő este héttől tízig Miskin herceg "félkegyelmű", és ebből a miskinségéből akkor sem tud kizökkenni, ha éppen szöveget téveszt (esetleg talán azért, mert nem lehet könnyű nappal Ivanovot próbálni, este pedig Miskin hercegnek lenni).
Szóval azt gondolom, a színház az leginkább ilyen erős pillanatokból, ilyen kizökkenthetetlen színpadi létezésekből áll, adódik össze, válik csodává estéről estére - és amíg vannak ilyen pillanatok, addig nem biztos hogy annyira "veszélyesen hanyatlik a magyar színjátszás színvonala". (Egyébként, tényleg: volt olyan idő, amikor nem hanyatlott? Jut eszembe, már Csehov korában is hanyatlott, ld. pl. Sirály. :-) ) |
|
Előzmény:
 |
|
banyaszbeka
2004-01-21 15:21:40
|
3742
|
"Siráj"-jegyért érdemes telefonálni, mert a következő előadásig, amikor érte lehet menni, még sokan fognak rendelni, és már csak egyre későbbi időpontra kapsz.
A szisztémát nyilván az állandó hely hiánya és a terem kicsisége (pompás az előadásnak) szülte, de marketingszempontból is kitűnő. (Irónia nélkül, elismeréssel mondom.) A várakozás, és hogy csak bizonyos helyen és időben veheted át, vagyis kis "próbatételt" kell teljesítened, a kiválasztottság érzését keltheti. Egyébként joggal.
Úgy tűnik, a könnyekig meghatódás itt egyfajta járvány.
(Egy részlet a sok közül: Amikor Medvegyenkot, a tanítót remekül játszó Katona László első megszólalásakor a közönség felnevetett, a mellettem ülő lány odasúgta nekem, hogy székely dialektusban beszél; én nem vettem észre. Ahogy kibontakozott a reménytelen küzdelme a maga gondolta módon az elismerésért, beilleszkedésért, és összeszorult a torkom, akkor láttam először könnyezni a szintén erdélyi szomszédom, de később nem mertem visszatérni erre.)
Anikónak:
Székely pályázott, több forduló után adták oda a színházat Mártának. A hivatalos magyarázat, úgy emlékszem, olyasmi volt, hogy "nem voltak elég meggyőzőek" a művészeti eredmények, és a pénzügyi terv sem teljesült. A nem hivatalos magyarázat szerint pont vele (és csak vele) kapcsolatban horgadt fel a bizottság ambíciója, hogy érvényesítse jogosítványait. Amihez bizonyára hozzájárult a legendásan megmagyarázatlan feszültség Sz. és a szakma más erős emberei közt, és hogy a bizottság előtt nem volt alázatos.
Idézek egy bekezdést Sándor L. István Változtathatatlan viszonyok avagy mi az ára a struktúra megőrzésének (Ellenfény, 2000. 7.) c. vitacikkéből:
"...az Arany János helyén Székely Gábor vezetésével 1994 végén megalakult Új Színház sem kapott hosszú türelmi időt, annak ellenére hogy egyértelművé tette profilját, s kezdte megtalálni a saját közönségét is. Az Új Színház egyrészt őrizte Székely rendezői értékeit, ugyanakkor a fiatal Székely-tanítványok (Hargitai Iván, Novák Eszter) újfajta színházi szemléletének is teret biztosított. A kor hangján megszólaló művészszínház igazi erénye azonban a kivételesen gyorsan összekovácsolódott, erős társulat volt. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat (új vezetővel működő) kulturális bizottsága mégis igazgatóváltást kényszerített ki az intézményben, s azt a Márta Istvánt nevezte ki direktornak, akinek csak zeneszerzőként, musical-rendezőként és a kapolcsi fesztiválok szervezőjeként volt színházi gyakorlata. Azaz senki nem gondolhatta komolyan (aki egy kicsit is ért a színházhoz), hogy Márta képes hasonló színvonalú művészszínházat működtetni, mint ahogy azt Székely és csapata tette. Az eredmény a kételkedőket igazolta: Márta a széthullott társulat helyére sztárokat szerződtetett (a megszüntetett Művész Színház, illetve a Thália vezető színészeiből alakult Kelemen László Színkör tagjait), akik egy korábbi színházeszmény jegyében működnek: nem a csapatjátékra, hanem az egyéni teljesítményre helyezik a hangsúlyt..." |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
