|
|
|
|
 |
oncogito
2004-01-21 22:38:46
|
53
|
Már majdnem egyetértünk. :-) Az erőszak szerintem akkor is tévedés, ha önmagunk felé irányul.
Meg aztán szerintem nem is olyan távoliak egymástól ezek a normák, legfeljebb más tőről fakadónak érzékeljük. Nem lehet? |
|
A hozzászólás:
 |
Hitet Lenke
2004-01-21 22:16:51
|
52
|
De minél erősebb ez a kapcsolat, ezek a feltételek annál kevésbé hatnak kötelező jellegünek és annál inkább önként vállaltnak.
A hívő is valahogy így van ezzel. Igy érthetőbb
Persze. Sőt. A emberi kapcsolatok példádnál maradva, úgy gondolom eleve azok kerülnek közösségbe egymással akiknek hasonló elképzeléseik vannak az együttélés feltételeiről, hasonló elvárásaik vannak egymás felé. Vagy legalábbis azok lesznek csak tartós kapcsolatok.
Azok a hivők, akik a kereszténységet választják, bizonnyal nem érzik terhesnek a vallásuk elvárásait, hiszen maguk is ezt tartják mértéknek, ebben érzik magukat jól.
Ezzel szemben vannak olyanok - mint pl. én is - akiknek más elképzeléseik vannak az életről, más elváraik a környezetüktől és természetesen más viselkedési normákat tartanak jónak.
Ami egy hivőnek önként vállalt és könnyű "kötelesség" az esetleg másnak az életét megrontó kényszer, felesleges és értelmetlen korlátozás. |
|
Előzmény:
 |
oncogito
2004-01-21 19:48:37
|
51
|
Kedve Lenke, azért engedj még meg egy gondolatot erre a feltételeket szabó dirigálásra.
Ha te szeretsz valakit, ha együtt élsz valakivel (akár párban, akár családtagként) akkor kell lenni valamilyen feltételnek az együttéléshez. Van valamilyen elvárás és van valamilyen kötelesség. Persze ezt elsősorban úgy értékeled, hogy spontán kialakul egyéniség szerint. De létezik és ezeket megszegni nem lehet a kapcsolat valamilyen szintü borulása nélkül. De minél erősebb ez a kapcsolat, ezek a feltételek annál kevésbé hatnak kötelező jellegünek és annál inkább önként vállaltnak.
A hívő is valahogy így van ezzel. Igy érthetőbb?
oncogito |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|