Néhány éve járok csak színházba, és elég szelektíven, pontosabban néhány társulatra-rendezőre koncentrálva.
Előadás:
1. Legnagyobb élmény egyértelműen, mely megváltoztatta a színházról alkotott addigi elképzelésem: Grabbe: Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem (Új Színház, 1997-98, r.: Novák Eszter). Sajnos, csak kétszer láttam, aztán elutaztam, közben kirúgták Székelyt, és elment a fél társulat, nem is bocsátom meg a fővárosi kultúrpolitikának.
2. Nem annyira "lórugásszerűen", de egy másik alapélményem is volt: a milánói Piccolo Teatro Goldoni: Két úr szolgája előadása, melyet Párizsban láttam évekkel ezelőtt, és tavaly novemberben itthon (furcsa is volt, nem olyan intenzív).
3. Egész új: Csehov: "Siráj" (Krétakör, r.: Schilling Árpád). Színházba nem nagyon járó, racionális barátaim lehelete elakadt, könnye csorgott, az enyémmel együtt, megyek majd még többször.
Rendező:
1. Novák Eszter, 2. Schilling Árpád, 3. Vidnyánszky Attila
Azért ez a sorrend, mert az Eszter rendezéseiből sugárzó gyengédség szubjektíve a legfontosabb nekem, ám mindhármuknak van egyedülálló erőssége. Tisztelem az idősebbeket, de ezeket a negyven éven még innenieket tartom izgalmasabbnak.
Színész:
A három rendező közül ketten a tudtommal legintenzívebb csoportmunkát végző magyar társulatok - Krétakör és Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház - motorjai. Novák Eszter lazábban kötődik színházakhoz (azt hiszem, nem öszántából), de neki is vannak korabeli, újabban pedig fiatalabb, stabil színészei. Főleg az ő előadásaikat nézem évek óta, alkalmanként megyek máshova, főleg a Katonába. A Bárka induló társulatától is láttam mindent, szomorú, ami ott később történt. (Látszik, hogy főleg közösségi helynek látom a színházat.)
A krétakörösöket és a beregszásziakat mind szeretem, külön nem emelnék ki senkit. (Főleg a beregszásziakról szokták is mondani, hogy az összkép az erejük, de azért kiemelik a fantasztikus Trill Zsoltot.) A jellegzetes "Novák-színészek" közül főleg Tóth Ildikót, aztán Magyar Attilát, Széles Lászlót. Rajtuk kívül Gazsó György jut még eszembe, akit rendszeresen láttam, és szeretem. |
