Keresés

Részletes keresés

oncogito Creative Commons License 2004-01-21 19:48:37 51
Kedve Lenke, azért engedj még meg egy gondolatot erre a feltételeket szabó dirigálásra.
Ha te szeretsz valakit, ha együtt élsz valakivel (akár párban, akár családtagként) akkor kell lenni valamilyen feltételnek az együttéléshez. Van valamilyen elvárás és van valamilyen kötelesség. Persze ezt elsősorban úgy értékeled, hogy spontán kialakul egyéniség szerint. De létezik és ezeket megszegni nem lehet a kapcsolat valamilyen szintü borulása nélkül. De minél erősebb ez a kapcsolat, ezek a feltételek annál kevésbé hatnak kötelező jellegünek és annál inkább önként vállaltnak.
A hívő is valahogy így van ezzel. Igy érthetőbb?

oncogito

A hozzászólás:
Hitet Lenke Creative Commons License 2004-01-21 00:41:20 48
Kedves Oncogito!

A történeted aranyos és van benne valami.
Meg abban is, hogy amit/akit én nem fogadok el, az egy bizonyos fajta istenkép, amit sokan probálnak mint bizonyitott valóságot beállitani.
A magam istenképével egyáltalán semmi bajom nincsen, nagyon jól elvagyunk egymással, sőt valamiképpen még szeretni is tudom.

Azért az úgy szerintem nem egyértelműen igaz, hogy csupán az ellenszenves keresztények istenképe taszit. Egyáltalán nem szeretem a feltételeket szabó, dirigálós istenségeket.

Előzmény:
oncogito Creative Commons License 2004-01-20 21:00:16 47
Kedves Lenke, akit te megtagadsz, az nem Isten, hanem a saját istenképed, ami a számodra ellenszenves keresztények megnyilvánulásaiból alakult ki. Eszembe jut egy de Mello történetke, amit nem szó szerint idézek - bocs ha ismétlés lenne.

Szóval egy ateista házaspár beszélget. Egyszerre a férj el kezdi igen nagyon durván szidni Istent. A feleség rászól, hogy "Miért káromlod az Istent?" Mire a férj visszakérdez: "Mit zavar ez téged, hiszen te sem hiszel benne!" Mire a feleség: "Node akibe én nem hiszek, az jóságos, igazságos és megértő"...

oncogito

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!