|
|
|
|
 |
Hitet Lenke
2004-01-21 00:41:20
|
48
|
Kedves Oncogito!
A történeted aranyos és van benne valami.
Meg abban is, hogy amit/akit én nem fogadok el, az egy bizonyos fajta istenkép, amit sokan probálnak mint bizonyitott valóságot beállitani.
A magam istenképével egyáltalán semmi bajom nincsen, nagyon jól elvagyunk egymással, sőt valamiképpen még szeretni is tudom.
Azért az úgy szerintem nem egyértelműen igaz, hogy csupán az ellenszenves keresztények istenképe taszit. Egyáltalán nem szeretem a feltételeket szabó, dirigálós istenségeket. |
|
A hozzászólás:
 |
oncogito
2004-01-20 21:00:16
|
47
|
Kedves Lenke, akit te megtagadsz, az nem Isten, hanem a saját istenképed, ami a számodra ellenszenves keresztények megnyilvánulásaiból alakult ki. Eszembe jut egy de Mello történetke, amit nem szó szerint idézek - bocs ha ismétlés lenne.
Szóval egy ateista házaspár beszélget. Egyszerre a férj el kezdi igen nagyon durván szidni Istent. A feleség rászól, hogy "Miért káromlod az Istent?" Mire a férj visszakérdez: "Mit zavar ez téged, hiszen te sem hiszel benne!" Mire a feleség: "Node akibe én nem hiszek, az jóságos, igazságos és megértő"...
oncogito |
|
Előzmény:
 |
Hitet Lenke
2004-01-19 18:59:55
|
44
|
Mennyit tudok istenről? Semennyit. Mint ahogy szvsz más sem, csak hisz valamit.
Hogy létezik-e szerintem? Nem tudom. Elvileg bármi lehetséges és annak az ellenkezője is.
Amit valószinűnek és elfogadhatónak vélek, az a "minden isten " elmélet. Ezt nevezhetjük majdnem materializmusnak, talán annyi különbséggel, hogy feltételezek egy tökéletes mindent magában foglaló - mondjuk úgy - szellemet ami mindenben benne van.
A biblia antropomorf isten létezését elég nehezen tudom elképzelni, de ha - sose tudni - tényleg van és olyan amilyen, továbbra is tartom, nem szeretem, nem fogadom el, nem csábit a jutalomként igért menny és semmiképp nem tudom őszintén szeretni, de még tisztelni se. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|