Ez csak egy lehetőség, amelyik nem cáfolja a korábbi megállapításokat. Én nem vagyok nyelvtörténész, de úgy gondolom, hogy -d képzőnek a személynevekben (Árpád, Csanád) való gyakori előfordulása igazolhatja azt, hogy ez kicsinyítőképző.
Balassa József A magyar nyelv könyve című művében (Dante, 1943) olvasom a következőt:
"A régi nyelv kicsinyítő képzője volt a -d: apród,kicsinyded, édesd, lassúdan, szelíded. Megismételt képzővel: kicsinyded, kisded, édesded, gyermekded. Előfordul i-vel megtoldva: oktondi, bújósdi, katonásdi.
A Borsod esetében nem látom én sem bizonyítottnak a kicsinyítőképzőt, mivel az alapja a Bors név. Úgy tűnik, a -d képzőnek olyan szerepe is lehetett, amelyben kifejezetten személynevekből hoz létre helynevet. Ez nem mond ellent a másik, fent idézett szerepének.
Az egész dolognak van még egy összetevője. A tudomány valamiképpen folyamat. Az eredmények több generáció egymásra épülő munkáján alapulnak. Az ortodox, úgymond akademikus eszmékkel természetesen szembe lehet fordulni, és szembe is lehet. Ez a szembefordulás azonban néha meggondolatlanná teszi a megállapításokat. Ez különösen akkor lehetséges, ha nem szenvtelen, tárgyilagos a szemlélet. Ha valaki azért fordítja újra Anonymust, hogy a magyarság felsőbbrendűségét igazoló ideológiai érveket támasszon alá ezzel, az még akkor sem lesz hiteles, ha még annyira is alapos, mint amennyire Te állítod. Sajnos, ez a szemlélet kizárja a vitát is, mert egyik oldalról Te az ellentmondásokat nem szenvtelenül, hanem hitedben sértetten fogadod, a másik oldal meg eleve gyanakszik, és még olyan kérdésekben is elutasít, amelyikben igazad lehet.
A tudomány alapvetóen önmagáért való dolog. Ha van egy immár több évszázados érvrendszer, amelyre egy tudományos vonulat ráépül, azt ellenérvekkel lehet megingatni, nem deklarációkkal és kérdésekkel.
Úgyhogy ezúttal neked kellene bebizonyítanod, hogy a -d nem kicsinyítőképző.
Kis Ádám
|