Kedves Kis Ádám!
> A kötőjelszemantikáról szerettem volna beszélgetni. Ahhoz képest, hogy nincs róla véleményed, elég sok betűt fűztél hozzá.
Lehet, hogy okot adtam az indignálódásra, de akkor is csak azt mondhatom, hogy alant az én, kötőjelszemantikáról alkotott véleményemet tártam elő. Sajnálom, hogy az, hogy eltér a véleményünk, az úgy csapódott le benned, hogy másról beszélek, mint a tárgy.
> A nyelvérzék hiányát említed. Van ilyen? Szerintem - mewgalapozottnak mondott véleményed ellenére - ez képtelenség. Nyelvérzéke mindenkinek van, esetleg eltérő.
Ez igaz akkor, ha a beszélt nyelvről lenne szó. De te a helyesíráshoz kötve hoztad be ezt a fogalmat. Én is -- (fenntartásom hangsúlyozásával!) hozzád alkalmazkodva -- ez utóbbi értelemben éltem vele. Most, légy szíves, ne vetísd vissza az általam elmondottakat a beszélt nyelvre. Az egybeírás, különírás és kötőjeles írás tekintentében nincs valódi nyelvérzék, csak tanultság és rutin [bár a vitapartnerhez való alkalmazkodás végett megengedem, hogy ez utóbbit átmenetileg nyelvérzéknek tituláljuk.]
A többihez, elkerülendő a beszélgetés további elmérgedését, nem fűzök megjegyzést, csak azt említeném meg, hogy az említettem jelentéstapadás értelme éppen az, hogy "a koax a magyarban önmagában jelenti a kábelt"; amit állítok az az, hogy nemcsak, ill. nem elsődlegesen. |