Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2004-01-12 10:18:45 18
Kedves Béla!

Bár ez a reciproka a felvetett témának, de azért ide tartozik.
A parlamentet azért nem tartanám mérvadónak ebben az ügyben. Mint ahogy azzal sem értek egyet, hogy az AkH-ban a minisztériumok egybe vannak írva, pedig háromszavas héttagú összetételek. Ezek szerint a hatalom felülbírálhatja az elveket.

Pedig a kötőjel elhagyása is célszerű lenne, például az olyan hat-hármas esetekben, amikor a leválasztandó szó egyszótagú. Ilyen például a távadatfeldolgozás (juszt sem kötőjelezem, csak megjegyzem, hogy értelemszerű tagolással a táv után áll a kötjel).
Kis Ádám

LvT Creative Commons License 2004-01-12 09:35:05 16
Kedves Szegedi Béla!

> őrizem simuló pille-porát

Mikor verselek, magam is írok olyat, hogy pl. "hajó-súlyú". Azonban nem gondolom, hogy ezt az ad hoc művészi eszközt meg kellene jelenítenem a reguláris helyesírásomban.

> Én a magam részéről itt is a Nádasdy példájához tartom magam, és ha olyanom van, akkor contra orthographiam is máshogy írom...

Ez természetesen ez az egyén elidegeníthetetlen joga. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mi legyen, vagy mi ne legyen a szabályzatban: koax kábel, koaxkábel vagy koax-kábel; esetleg mindhárom?

> Van itt egy érdekes cikk arról, hogy mások is vannak így ezzel

Nem feltétlenül. Ha olvassuk a cikket, akkor láthatjuk, hogy az írója nem egyenlő mércével mér, pl. "Nem látván meggyőző indokát a nagybetűsítésnek, inkább a következőképpen
ajánlom:
Biológiai sokféleség egyezmény". Úgy vélem, itt az nem lát indokot, aki nem akar. Vagyis a szerző is meghúz valahol egy határvonalat, ameddig a "reform" terjed, de valószínűleg nagyságrendileg így is ugyanannyian maradnak az illegális térfelen, mint annak előtte.
[Nem is szólva arról, hogy a kompakt biodiverzitás szakszót kéretlenül a szószátyár, és a textusban legtöbbször kezelhetetlen biológiai sokféleség-gé nyelvújítja.]

Az aránytalan érvelés a cikkben másutt is látszik: pl. miért volna a kiképző tiszt alkalmibb kapcsolat, mint a szennyező anyagok? Ennek egyetlen oka, hogy a szerző vsz. nem tudja, mit tesz a kiképző tiszt (pedig ez is szaknyelvi terminus!). De a populáció hányad része tudja, hogy mi az, hogy szennyező anyagok?

Amenyiben mérlegelési szempontként meghagyjuk a szabályzatban az "alkalmi" és az "összeforrtak" kitételeket, akkor nem is juthatunk más eredményre*, minthogy az egyén dönt ebben a kérdésben (pl. X-nek a szennyező anyagok alkalmi, mert nem foglalkozik környezetvédelemmel, de a kiképző tiszt összeforrott, mert éppen ez a beosztása a laktanyában; Y-nak viszont fordítva; nekem mindkettő összeforrott, Z-nek egyik sem).

Ez esetben mindenki írja úgy, ahogy akarja (érzi). Virágozzék ezer virág.

-----------

* A jelenlegi gyakorlat szerint a kodifikátor értékítéletét kell nekünk is átvennünk az alkalmiság--egybeforrottság tekintetében. Én persze tudok érveket e mellett is.

A hozzászólás:
Szegedi Béla Creative Commons License 2004-01-12 01:05:14 14
Kedves phls,

teljesen szívemből beszélsz, néha én is idegesítőnek tartom, hogy olyan összetételeket is egybe kell írnom a AkH-t követve, amelyekben én sokkal jobban szeretném érzékeltetni a tagokat külön-külön, egy kötőjellel.

Én a magam részéről itt is a Nádasdy példájához tartom magam, és ha olyanom van, akkor contra orthographiam is máshogy írom... Van itt egy érdekes cikk arról, hogy mások is vannak így ezzel, sőt, amint olvasható, egyszer még a parlament is az akadémiai helyesírási szabályzat ellen szavazott... :)

Nem tudom, a 11. kiadás előtti szabályzatok milyen mélyen tárgyalták ezt a kérdést, de klasszikusaink szövegeiben szembetűnően több a kötőjelezés, mint manapság. Különösen Weöres Sándor kötőjeleit szeretem (no persze ez csak a költői szabadság, tudom):

„Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol!”

„Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába,
vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen
feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat.”
(A teljesség felé)

„Jég alatt, nem-múló percemen át
őrizem simuló pille-porát.
S a fényben szüntelen
szaladó éveken
tű-fokon
csókolom
ujja nyomát.”
(Harmadik szimfónia)

[OFF Olyan káprázatos, most, hogy előszedtem, megint végig kell olvasnom...]

Előzmény:
phls Creative Commons License 2004-01-12 00:10:35 12
Igen, nekem is régóta van olyan érzésem, hogy a kötôjeleknek mereven a szabályzat szerinti használata néha gúzsba köti az embert. Bizony nagyon jó lenne, ha két fogalom kapcsolatának szorosságára nemcsak "digitális" eszközeink lennének (mármint hogy egybeírjuk-e ôket vagy sem), hanem egy harmadik, közbülsô fokozattal árnyalhatnánk a dolgot. Régebben írtam magamnak példákat mindenféle cetlikre, de most nem találom ôket.

Van egy másik eset, amikor szintén megengedhetônek tartanám a kötôjelezést. Ez pedig a többszörösen (tipikusan: 3-szorosan) összetett szavak azon esete, amikor a szabályzat szerint még egybeírandók lennének (tehát nem hosszabbak 6 szótagnál), de a fô összetételi határ – néha persze egy kis jóindulattal – bármelyik lehetne a kettô közül: AB-C vagy A-BC.

A példáimba, tudom, bármikor bele lehet kötni. Ne ezt tegyétek, hanem keressetek inkább jobbakat: segéd-programcsomag / segédprogram-csomag; barkács-munkalap / barkácsmunka-lap ; csillag-fénycsapda / csillagfény-csapda.

Talán nem lenne vége a világnak, ha ugyanígy járnánk el akkor is, ha az egyik felbontás amúgy nem megfelelô: kötôszó-pár. Ha ez a "kötô szópár"-t akarná jelenteni (van ilyen? most mindegy), akkor így is írnánk, kettôbe, de vhogy mégsem tudom itt annyira kárhoztatni a kötôjelet. Ennek talán az az oka, hogy mind a "kötôszó", mind a "szópár" igen gyakori összetétel.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!