Keresés

Részletes keresés

pmt Creative Commons License 2004-01-14 15:27:41 46
Helló!

Gondoltam nem válaszolok, hogy a topik visszatérhessen eredeti medrébe, de ha már így ketten maradtunk, mégiscsak reagálok.

Én nem azt akartam mondani, hogy nincsenek fiatalok a szellemi elitben, hanem azt, hogy nincs olyan már, hogy fiatal elit.

Régen a nagy paradigmaváltások úgy zajlottak, hogy jöttek a fiatalok és új témákat hoztak, új idők új dalaival jelentkeztek. A változások mérhetőek voltak úgy, hogy az egyes nemzedékek hogyan követik egymást. Ma ez egy kicsit másképp történik.

Ha a fiatalok csoportosulnak is, a témákat nem ők hozzák, hanem valahonnan készen veszik. Persze fiatalosak, persze szertelenebbek, de a már meglévő nagy elképzelésekhez csatlakoznak.

Erre példa a Jobbik is. Igaz, hogy fiatalok, de épp a múltkor láttam a Csurkát a tévében arról panaszkodni, hogy a Jobbik lenyúlta témáikat. Tehát ha sikerül leszorítaniuk a MIÉP-et a térképről, akkor az ő témáikkal fog sikerülni, és a fiatalság ezesetben csak nagyobb rugalmasságot jelent.

De tényleg térjünk vissza a topik eredeti témájához...

A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2004-01-11 20:22:38 45
Nagyon erdekes amit irsz,nekem igy uj.
Azt azzonban nem fogadom el hogy nincs fiatal szellemi elit mert ez a mefogalmazas csak annyit jelent hogy a fiatal szellemi elfoglaltsaguak kozul egyesek velemenyhordozok,irnak es dolgoznak.ha megnezed csak azokat akik irnak,A Narancsot,a 168 Orat,a szineszeket es mas muveszeket de a Jobbik Magyarorszagot ifju vezetoit is (hogy ezzel meg tartsuk a mi topicunk targyilagosagat) mindnek van mondanivaloja,csak belenyugodtak a ket Magyartorszag elveben es felelmetesen konszolidaljak azt.
Mint idos ember,az hiszem hoibaztunk a haboru utan es a kesobbi evekben (koztunk 45 ev van,tehat majdnem ket generacio..) hogy a fiataklsagot nagyjaba cel nelkul hagytuk,hogy a sajat kumulacios erolkodeseinkbe kulcsos gyerekeket neveltunk (a kulcs a labtorlo alatt van,egyel fiam azt amit a fridzsiderben talalsz) es ezzek a gyermekek meg inkabb kulcsos gyerekeket hagytak maguk utan.
Az ifjak egymast szocializaljak,a norma az amit ilyen fiatal korban megertheto,elerheto.Az pedig a gyors ervenyesules.Mert apaik idejeben a kulonbozo idealok kompromitalodtak (legyen az marxizmus vagy filozofiak,felszabaditasi harcok,hit es ateizmus)az egyeduli ertek az ervenyesules.Miutan '90 ota fejere alt a keleteuropai tarsadalom termeszetes hogy a legures terben a meg sehova nem kotelezett ifjak jottek es kialakitottak,ebben mar benne van az amerikai siker apologiaja is,az uj keleteuropai atritude-t.Mert az idosebbek felmondtak a szolgalatot,legalabbis a mindent mindig kontestalo fiatalaok elott,tutyi mutyi,keves anyagi ertekek osszehozoknak,gyavaknak itelik meg es fejuk felett alakitjakmki azuj ertekeket.A regi,a konzervativ ertekek mint csalad,becsulet,huseg az igazsaghoz,nemzeterdek,nem szamit.Talan a baratsag sem ,marad az idoleges kjkozos erdek.Nem ismerem annyira a mai fiatal csaladok belso eletet,en meg apatok hazasagai felett itelkeztem valaha mint biro,azt is rovid ideig.De amit latok az nagyon targyilagos kappcsolat,nagyon celtudatos es keves erzelmi tartalommal.
De ez termeszetesen csakegy ressze a mi topicunk temajanak es pedig egy mellekes.a kerdes marad:ha ahyguk hogy az orszag kette szakadjon,hogy hazugsagok garmada folyon a mediaba,hogy bunosok elkeruljek a buntetesuket,hogy masok korruptak lehesesenek akkor hibas-e benne az ertelmiseg vagy sem?
Előzmény:
pmt Creative Commons License 2004-01-11 14:40:43 44
Helló Mumu!

A "fiatal szellemi elit" szerintem nem létezik, és szerintem nem is létezhetik, merthogy a kifejezés maga egy paradoxon.

Ugyanis ha egy fiatal ma valamiképp az elit része lesz, rögtön megszűnik a fiatalság nevében szólni. Bekerül egy olyan diskurzusba, amely nem tűri el többi a "fiatalos" gesztusokat (ez lehet mentalitás, mondjuk szertelenség, csapongás, de lehet szűkebb értelemben nyelvhasználat is akár). Tulajdonképpen ez történt a híresebb anarchistáinkkal is: híresek lettek, így pénzhez jutottak, és kénytelenek voltak szocializálódni a társadalomhoz. Micsoda ellentmondás: Lennon állampolgárságot kap az USA-ban csak azért, hogy oda fizesse be az adót, és kevésbé zavaró, hogy a szegényekért tüntet akár illegális formában is. Egy gazdag rágógumizó amerikai, aki az elesettekért küzd. Na ezért lőtték le. (Én sajnálom, mert nagyon szeretem a számait...)

A mai fiataloknak nincsen olyan generációs tudata, mint elődeiknek, a mai fiatalok idegesek, ha idősebbek arra hivatkoznak, hogy ők fiatalok, ők azt vallják, hogy nincs különbség, egyáltalán ez a szempont nem létezik. Ezt a jelenséget már a nyolcvanas években megfigyelték, és az akkori fitalságot már x-generációnak hívták (az x itt a definiálhatatlanságot jelöli). Ők voltak a 68-as generáció legidősebb gyermekei, a lázadásról mint olyanról lemondtak, már nem határozták meg magukat generációként, nem volt közös zenéjük, nem voltak közös céljaik. (Erről talán Szabolcs tudna mesélni, azt hiszem...)

De ezen a generáción túl: Szerintem a fiatalság körül nagyon érdekes társadalmi-pszichológiai-kulturális változások történnek, illetve vannak kilátásban. Egy olyan generáció következik, amelyik nemcsak a generációs tudatot utasítja el, hanem az alapvető kulturális sémákat is megbontja, és mindezt mindenféle lázadozás nélkül. Ez a generáció tud olvasni, de nem könyveket olvas, ez a generáció úgy nő fel, hogy a számítógép már kisgyerek korában ott állt az asztalon. A technikai kultúra már nem áll szemben a természettel. A múlt nem fontos a jövő alakulásában, az idő nem folytonos, hanem töredezett. Ez a fiatalság már fiatalabban kezd élni. 16 éves koromban lementem egy diszkóba és magasan én voltam legfiatalabb. Ma - állítólag - 13-14 évesek is ott vannak nagy számban. Annyit én is látok, hogy a szórakozhelyek tömve vannak. Nekem erre nem lett volna pénzem. És akkor lehetne még beszélbni a plázakultúráról, a drogozási szokások átalakulásáról, Taturól (én is láttam már nyilvános helyen csókolózó 15-16 éves lányokat, s valószínűleg csak azért tették, mert pillanantnyilag jó ötletnek tűnt) stb.

Hogy mit jelent mindez? Nem tudom. Én csak tapasztalom, hogy valamiféle változás történik éppen. Én 79-es vagyok. Épp az x-generáció és a következő között, vagy talán az x-generáció utolsó csoportja. Nálam négy-öt évvel fiatalabbak meglepően másképp gondolkodnak a világról. Nincsenek céljaik (a 68-asoknak voltak, az X-generációnak már nem), a tettek és azok következményeivel nem foglalkoznak (ez teljesen új), iszonyú gyorsan alkalmazkodnak, máról holnapra élnek. Tulajdonképpen ezt hívtam pragmatista nihilizmusnak. Ha megkérdeztek egy pályaválasztási tanácsadót, hogy hogyan választanak pályát a mai fiatalok érettségi után, akkor ő meglepő újdonságokkal fog szolgálni. Szinte véletlenszerű, hogy ki hova miért jelentkezik. Nem is érdekli. Ezt most hallottam: valaki esztétika szakra jelentkezett, mert érdekelte, hogy ő hogyan lehet szép vagy szebb. Felvették, és hát nem ezt tanulják, de semmi gond, azonnal váltott és elvégzi, ha már odakerült. És miért maradt? Mert jó a társaság. Ahogy én emlékszem a mi osztályunkban még nagy dolog volt a pályaválasztás, mindenki parázott a felvételitől és úgy éreztük, hogy egy életreszóló döntést hoztunk. Na erről már szó sincs.
Láttátok az Apám beájulna című filmet? Nem egy jó film, de van erre egy-két példa benne. Két tinilány találomra utazgat a világban. Miért Görögországba mentek? Véletlenül. Persze minden felnőtt köcsög, de ez nem gond, mert legalább ki lehet őket használni. A film elején a főhősnő kér egy csomó pénzt aputól, de utána látni sem akarja, illetve tök mindegy, hogy látja-e. A szerelmespár megbeszéli, hogy találkoznak egy megadott időpontban Barcelonában. El is mennek mind a ketten, de a fiú (aki útközben elhagyta az összes cuccát, de ez láthatóan nem érdekli) helyből megcsalja a lányt annak legjobb barátnőjével. Persze sír a csaj, de ez nem érinti a barátságát, mert az így is rendben van, sőt a fiúra sem haragszik, mert az is rendben van. A nagy szerelem kulturális sémája már nem működik: a pillanatnyi helyzettől függ, hogy kivel fekszik le az ember, és ez nem okoz különösebb problémát senkinek. (És ez nem a 68-osak szexuális forradalma: ott egy kulturális sémának az ellentettjét hozták létre, de ettől még fennmaradt az eredeti, itt mintha soha nem is létezett volna a séma.)
Ha ezt a filmet összevetjük mondjuk a Megáll az idővel, akkor ott egészen máshogy működik mindez. Ott is megcsalás van, ha jól emlékszem a lány bosszúból a fiú bátyjával fekszik le, mert az tutyimutyi volt. De ott azért ez óriási fennakadásokat okoz. Az egy igazi drámai telítettségű film, drámai konflikutsokkal. Na ezek a drámai értéktelített konfliktusok teljesen felszámolódnak, eltűnnek. Vas István még megkérdezhette Petri kapcsán, hogy "miért olyan pesszmisták a fiatalok?" Vas ott és akkor nem érti, hogy honnan veszik a bátorságot pesszmistának lenni, amikor ők már a háború utáni "békénhagyott" nemzedék. Ma már nem lehet feltenni ezt a kérdést, hogy vajon pesszmisták-e a fiatalok.
És ennyiben én is hozzájuk tartozom: nem örülök éppen azoknak a dolgoknak, amiket leírtam, de nem is vagyok szomorú. Nem tudom, mi lesz ebből, de nem gondolom, hogy rosszabb vagy jobb lesz a világ. Majd én is megpróbálok alkalmazkodni és lesz, ami lesz. Nincsenek nagy céljaim, nem akarok tűzoltó lenni meg vadakat terelő juhász. Mindig az adott helyzetből próbálom meg kihozni a nekem legmegfelelőbbet.

Végül - kicsit sokat írtam, ezért bocs - válaszolva kérdésedre: szerintem nincsen mai fiatal szellemi elit, az új generációk mindenféle forradalmi változás nélkül csatlakoznak egy régebbihez, és ezért a változások iránya nem rajtuk mérhető. És így természetesen ugyanaz a feladatuk, mint a szellemi elitnek általában... (és hogy az micsoda, arról folyt a vita alant)

Bocs a szószátyárságért... (és bocs, ha nem láttátok a citált filmeket...)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!