Kedves Kis Ádám!
> Én csak azt kérdeztem meg, hogy az Indexben miért írták kötőjellel.
És én éppen ezt próbáltam boncolgatni.
> Hogy az angolban rövidült, vagy a magyarban, az közömbös
Egyáltalán nem közömbös. Az alábbi megfogalmazásod: "Szerintem vagy a koaxiális kábel, vagy a koax az általános, utóbbi kábel nélkül, és a kötőjeles írásmód helytelen" csak úgy lehet helytálló, ha a szó a magyarban rövidült.
Ha az angolban rövidült, akkor viszont a melléknévi jelentés az elsődleges, és ez főnevesült másodlagosan 'koaxiális akármi' jelentéssel. És csak harmadlagos jelentéstapadással lesz a koaxból 'koaxiális kábel' (minthogy az 'akármi' leggyakrabban a kábel).
A kérdésedre csak úgy lehet válaszolni, ha magának a koax szónak a mibenlétét tisztázzuk. És ha a te előfeltételezéseden kívül kizárunk minden más lehetőséget, akkor persze csak a te megoldásod fog a saját követelményeidhez illeszkedni.
A magam részéről, mivel nem látok alapot arra, hogy a koax szónak akár a melléknév, akár a főnév ill. akár a rövidítés voltát kizárjam, úgy vélem, mindhárom írásmód (koax kábel, koaxkábel, koax-kábel) egyformán helytálló. Virágozzék ezer virág...
> Szerintem azt hagyjuk, mert pl. a kémiai helyesírás teljesen sajátos álláspontot foglal el ezen a téren.
Szvsz a biológiai szaknyelv helyesírása fényévekkel közelebb áll az irodalmi nyelvéhez, mint a vegytani ortográfiához. Ugyanakkor a te koax példád is a szakzsargonból jő, ráadásul a törpe-fenyőmolytól eltérően az alsó, szleng részéből, amit te is érzel, mert helyettesíteni próbálod a stilárisan más szinten lévő, szinoním koaxiális akármi megfelelővel.
A szlengre pedig stílustörés az akadémiai helyesírást, vagy bármilyen más merev ortográfiai elvet ráerőltetni. Majd ha eljut a szó a megfelelően magas regiszterbe, akkor elővehető a probléma. És akkor már lesz a szónak annyi használója is, hogy a nyelvközösség közös bölcsessége döntsön abban is, hogy a koax melléknév, főnév, vagy rövidítés. (mert jelenleg ehhez a döntéshez még nincs a szónak elég impaktfaktora.)
> Én inkább a kötőjel szemantikai szerepéről szerettem volna véleményt cserélni, mégpedig a "szerintem"-nél kissé komolyabb szinten.
Ennyi telik csak, sajnos, tőlem. Ugyanakkor ebben a kérdésben -- miként a nyelvészet, szociológia stb. területén -- véleményem szerint senki sem nyilváníthat véleményt a "szerintem" minősítés nélkül. Azzal, hogy megnyilvánultam, már eleve jeleztem, hogy a saját véleményemet megalapozottnak tartom: egyébként hallgattam volna. A "szerintem"-mel csak jeleztem, hogy ezen a téren maximum konszenzus érhető el, a reáltudományokban szokásos szintű megoldás nem.
> A dolog lényege az, hogy a spontán írók számtalan esetben használnak kötőjelet ott, ahol az AkH azt nem támogatja, mégpedig a nyelvérzékük sugallatára
Én számomra a nyelvérzék csak a beszélt nyelvhez kötődik, az írott nyelvhez nem. De ha elfogadom is ennek az átvitelét a helyesírásra, nem vagyok benne biztos, hogy ez nem éppen a nyelvérzék hiányát jelöli-e: amennyiben nem tudod, hogy külön vagy egybe kell-e valamit írnod, a kötőjeles írásmódhoz "menekülhetsz". Különösen erős lehet ez a bizonytalanság, ha a szintagma egyik eleme idegen [ill. idegennek érzett] szó (esetünkben pl. a koax). Így a kötőjel éppen a nyelvhazsnálók bizonytalanságát jelölheti, illetve az idegen szavak markere lehet. |