Helló Mumu!
A "fiatal szellemi elit" szerintem nem létezik, és szerintem nem is létezhetik, merthogy a kifejezés maga egy paradoxon.
Ugyanis ha egy fiatal ma valamiképp az elit része lesz, rögtön megszűnik a fiatalság nevében szólni. Bekerül egy olyan diskurzusba, amely nem tűri el többi a "fiatalos" gesztusokat (ez lehet mentalitás, mondjuk szertelenség, csapongás, de lehet szűkebb értelemben nyelvhasználat is akár). Tulajdonképpen ez történt a híresebb anarchistáinkkal is: híresek lettek, így pénzhez jutottak, és kénytelenek voltak szocializálódni a társadalomhoz. Micsoda ellentmondás: Lennon állampolgárságot kap az USA-ban csak azért, hogy oda fizesse be az adót, és kevésbé zavaró, hogy a szegényekért tüntet akár illegális formában is. Egy gazdag rágógumizó amerikai, aki az elesettekért küzd. Na ezért lőtték le. (Én sajnálom, mert nagyon szeretem a számait...)
A mai fiataloknak nincsen olyan generációs tudata, mint elődeiknek, a mai fiatalok idegesek, ha idősebbek arra hivatkoznak, hogy ők fiatalok, ők azt vallják, hogy nincs különbség, egyáltalán ez a szempont nem létezik. Ezt a jelenséget már a nyolcvanas években megfigyelték, és az akkori fitalságot már x-generációnak hívták (az x itt a definiálhatatlanságot jelöli). Ők voltak a 68-as generáció legidősebb gyermekei, a lázadásról mint olyanról lemondtak, már nem határozták meg magukat generációként, nem volt közös zenéjük, nem voltak közös céljaik. (Erről talán Szabolcs tudna mesélni, azt hiszem...)
De ezen a generáción túl: Szerintem a fiatalság körül nagyon érdekes társadalmi-pszichológiai-kulturális változások történnek, illetve vannak kilátásban. Egy olyan generáció következik, amelyik nemcsak a generációs tudatot utasítja el, hanem az alapvető kulturális sémákat is megbontja, és mindezt mindenféle lázadozás nélkül. Ez a generáció tud olvasni, de nem könyveket olvas, ez a generáció úgy nő fel, hogy a számítógép már kisgyerek korában ott állt az asztalon. A technikai kultúra már nem áll szemben a természettel. A múlt nem fontos a jövő alakulásában, az idő nem folytonos, hanem töredezett. Ez a fiatalság már fiatalabban kezd élni. 16 éves koromban lementem egy diszkóba és magasan én voltam legfiatalabb. Ma - állítólag - 13-14 évesek is ott vannak nagy számban. Annyit én is látok, hogy a szórakozhelyek tömve vannak. Nekem erre nem lett volna pénzem. És akkor lehetne még beszélbni a plázakultúráról, a drogozási szokások átalakulásáról, Taturól (én is láttam már nyilvános helyen csókolózó 15-16 éves lányokat, s valószínűleg csak azért tették, mert pillanantnyilag jó ötletnek tűnt) stb.
Hogy mit jelent mindez? Nem tudom. Én csak tapasztalom, hogy valamiféle változás történik éppen. Én 79-es vagyok. Épp az x-generáció és a következő között, vagy talán az x-generáció utolsó csoportja. Nálam négy-öt évvel fiatalabbak meglepően másképp gondolkodnak a világról. Nincsenek céljaik (a 68-asoknak voltak, az X-generációnak már nem), a tettek és azok következményeivel nem foglalkoznak (ez teljesen új), iszonyú gyorsan alkalmazkodnak, máról holnapra élnek. Tulajdonképpen ezt hívtam pragmatista nihilizmusnak. Ha megkérdeztek egy pályaválasztási tanácsadót, hogy hogyan választanak pályát a mai fiatalok érettségi után, akkor ő meglepő újdonságokkal fog szolgálni. Szinte véletlenszerű, hogy ki hova miért jelentkezik. Nem is érdekli. Ezt most hallottam: valaki esztétika szakra jelentkezett, mert érdekelte, hogy ő hogyan lehet szép vagy szebb. Felvették, és hát nem ezt tanulják, de semmi gond, azonnal váltott és elvégzi, ha már odakerült. És miért maradt? Mert jó a társaság. Ahogy én emlékszem a mi osztályunkban még nagy dolog volt a pályaválasztás, mindenki parázott a felvételitől és úgy éreztük, hogy egy életreszóló döntést hoztunk. Na erről már szó sincs.
Láttátok az Apám beájulna című filmet? Nem egy jó film, de van erre egy-két példa benne. Két tinilány találomra utazgat a világban. Miért Görögországba mentek? Véletlenül. Persze minden felnőtt köcsög, de ez nem gond, mert legalább ki lehet őket használni. A film elején a főhősnő kér egy csomó pénzt aputól, de utána látni sem akarja, illetve tök mindegy, hogy látja-e. A szerelmespár megbeszéli, hogy találkoznak egy megadott időpontban Barcelonában. El is mennek mind a ketten, de a fiú (aki útközben elhagyta az összes cuccát, de ez láthatóan nem érdekli) helyből megcsalja a lányt annak legjobb barátnőjével. Persze sír a csaj, de ez nem érinti a barátságát, mert az így is rendben van, sőt a fiúra sem haragszik, mert az is rendben van. A nagy szerelem kulturális sémája már nem működik: a pillanatnyi helyzettől függ, hogy kivel fekszik le az ember, és ez nem okoz különösebb problémát senkinek. (És ez nem a 68-osak szexuális forradalma: ott egy kulturális sémának az ellentettjét hozták létre, de ettől még fennmaradt az eredeti, itt mintha soha nem is létezett volna a séma.)
Ha ezt a filmet összevetjük mondjuk a Megáll az idővel, akkor ott egészen máshogy működik mindez. Ott is megcsalás van, ha jól emlékszem a lány bosszúból a fiú bátyjával fekszik le, mert az tutyimutyi volt. De ott azért ez óriási fennakadásokat okoz. Az egy igazi drámai telítettségű film, drámai konflikutsokkal. Na ezek a drámai értéktelített konfliktusok teljesen felszámolódnak, eltűnnek. Vas István még megkérdezhette Petri kapcsán, hogy "miért olyan pesszmisták a fiatalok?" Vas ott és akkor nem érti, hogy honnan veszik a bátorságot pesszmistának lenni, amikor ők már a háború utáni "békénhagyott" nemzedék. Ma már nem lehet feltenni ezt a kérdést, hogy vajon pesszmisták-e a fiatalok.
És ennyiben én is hozzájuk tartozom: nem örülök éppen azoknak a dolgoknak, amiket leírtam, de nem is vagyok szomorú. Nem tudom, mi lesz ebből, de nem gondolom, hogy rosszabb vagy jobb lesz a világ. Majd én is megpróbálok alkalmazkodni és lesz, ami lesz. Nincsenek nagy céljaim, nem akarok tűzoltó lenni meg vadakat terelő juhász. Mindig az adott helyzetből próbálom meg kihozni a nekem legmegfelelőbbet.
Végül - kicsit sokat írtam, ezért bocs - válaszolva kérdésedre: szerintem nincsen mai fiatal szellemi elit, az új generációk mindenféle forradalmi változás nélkül csatlakoznak egy régebbihez, és ezért a változások iránya nem rajtuk mérhető. És így természetesen ugyanaz a feladatuk, mint a szellemi elitnek általában... (és hogy az micsoda, arról folyt a vita alant)
Bocs a szószátyárságért... (és bocs, ha nem láttátok a citált filmeket...) |