Kedves Caipi és Többiek!
Csobánc/Szeszgyár ház szintén, ahol lakom, mégpedig Caipi "álmainak megfelelően" legfelső emelet, legszélső lakásban. (Csak tavaly szeptemberben költöztünk be.) Lényegesen jobb itt a helyzet, mint lentebb Caipénél, de nyilvánvaló hiányosságok vannak. A legviccesebb - ezt mondjuk humorosan fogjuk fel -, oldalról és alulról is tisztán hallható az ott lakók hmmm vizelése. Az éves bejáráson említettem ezt a közös képviselőnek (aki sokkal inkább hobbinak, semmint képviseletnek fogja fel munkáját az ilyen kérdések kapcsán) és az építtető képviselőjének, akik tágra kerekedett szemmel válaszolták "mások nem mondtak még ilyet" kérdésemre, hogy nem, mások nem panaszkodtak áthallásra a házban. Érdekes módon ez a hmmm csurgó hang minden más zajnál tisztábban hallható. A nappalink mellett azért ugyancsak hallhatóan zuhanyzik a szomszéd. Rádió, tévé normál hangerőnél is hallható mindkét irányból. Eddig elégedett voltam az építtetőkkel, de Caipi leírása egyértelműsíti, hogy magatartásuk legalábbis nem túl egyenes...
A szellőzők állandó kattogását hevesen kifogásoltam (képzeljétek el úgy, mintha valaki klasszikus írógépen gépelne a nappalitokban - mindezt a legcsekélyebb külső szélmozgásra is kórusban produkálta valamennyi vizes helyiség ventillátora): az építtető végülis olyan habszivacs-szerű szigetelőcsík-félét szerelt a pillangószelepekre, ami lényegében teljesen elviselhetővé tette e kérdést, bár ki tudja, hogy funkciójában teljes értékű-e még az ily módon nem teljesen záródó szelep.
És a legfelső lakás áthallásai szépségének netovábbja: még mindig nem tudjuk elhinni, hogy nem laknak felettünk, olyan tisztán hallani lépéseket felülről. Áthallásra érzékenynek nem mondanám pedig magunkat paneles múltunk után.
A legrosszabb számunkra azonban nem az áthallás - van a házban fuvola, elektromos gitár, zongora, hangos zene -, de ezekre eléggé immunisak vagyunk, ha nem éjjel, akkor mind jöhet. Hanem a tudat rossz, hogy a szomszédok (lent és mellettünk) a mi mindennapos hangjainkból részesülnek. Közülük az egyik kifejezetten érzékeny a zajokra (egyszer éjjel 1-kor átkopogott, hogy fejezzük be a járkálást, ami valójában számítógép előtti egy helyben ülés volt), így abszolút pianóra veszi konfliktuskerülő személyiségünk az életvitelünket. Nem is tudom, mikor hallgattam utoljára úgy igazán zenét, késő este már a tévét is visszább fogom, és kislányunknak is havonta egyszer zongorázom pianissimo, míg a panelban zengethettem simán. Ja, igen, a kislány viszont lassan 1 éves, és egyre kevésbé lesz piano. Annyiszor megfogadom, hogy a pokolba is, ez az én lakásom, és ha éjjel akarok normál hangerővel tévét nézni, akkor senkinek nem tartozom magyarázattal, de nehéz nem gondolni az elhibázott hangszigetelésre.
Utolsó érdekes adalék, és aztán befejezem hosszú hozzászólásom. A már többször említett építtető cég egyik vezetője szintén a házban, a legfelső emeleten vett lakást; méghozzá a lifttel szemben. Na, sok liftet láttam már, de ilyen zajosat (összevissza búg-zúg, gerjed, attól függően, hogy rossz vagy rosszabb napja van és liftszakértők szerint egyébként is egy páratlanul rossz konstrukció). Egy társasháztól nem várom a kertes házak nyugalmát, csupán a normál életvitelt és ennek magán jellegét. Remélem, az említett úr is érzi ennek némi hiányát.
|
