|
|
 |
Kis Ádám
2004-01-03 15:22:49
|
76
|
Kedves Tecs!
Két rövid kiegészítő megjegyzés:
1. Régóta figyelem a könyvkiadást, és általában az ismeretterjesztést is. Hidd el, olyasfajta ismeretterjesztés közgazdasági vonalon, amelyik a nytelvihez mérhető lenne, nincs. Azért, ha be tudodgyűjteni a neveket, örülni fogok.
2. Te ezt az idézetet tartod obskurusnak:
"A nyelvészt meg ne kérdezgessék arról, mit hogyan kellene mondani;" (Ez a 56. vastagbetűse.)
Úgy vélem, nem figyelted meg eléggé a kifogásolt mondatot.
A nyelvész azzal nem akar foglalkozni, hogy hogyan kellENE mondani. Az illetékességén kívülinek tartja megítélni, hogy ahelyett, ahogy X vagy Y mondja, hogyan lenne helyénvaló.
A nyelvész azzal foglalkozik, hogyan mondja X, hogyan mondja Y. Anélkül, hogy értéksorrendet állítana fel közöttük. Nádasdy megmondja, ha kárdik hogy valamit hogyan mondanak, azt is megmondja, hogy ez hogy viszonyul a normához, illetve a normák valamelyikéhez, de nem bírálja senkinek a nyelvhasználatát, és nem ajánl neki másikat. Az inkriminált mondat egyértelműen erre vonatkozik. És ez a két nyelvmegközelítés, az előíró és a leíró (preskriptív versus deskriptív) különbsége, melyek felfogásbeli különbsége a vita tárgya tulajdonképpen.
Ennek alapján úgy véelm, hogy a 65-ben vastagon szedett véleménnyel szembeni ellenérzésed nem jogos, igaz, azt nagyon pontosan kell értelmezni.
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
Tecs
2004-01-03 09:48:45
|
74
|
"Nem tudom, honnan veszed, hogy a közgazdaságtudományban minden kutató egyúttal ismeretterjesztő is.."
Nem egészen ezt írtam. Azt írtam, hogy a kutatók jellemző módon oktatók is, nem válik el élesen a kétféle tevékenység. De azért vállalom az idézett interpretációdat is, mert a közgazdaságtudomány legismertebb képviselői rendszeresen írnak cikkeket napilapokba és hetilapokba és közérthetően fogalmazva járnak körül egy-egy kérdéscsoportot. Továbbá, vállalkoznak interjúkra is, mind az írott, mind az elektronikus médiában, és ezek során nem mondanak olyanokat, hogy ezt vagy azt eleve meg se kérdezzék tőlük.
„Hol vannak olyan közismert gazdasági ismeretterjesztők, mint Balassa, Lőrincze, Fábián, Grétsy,”
Ebben nem érdemes versenyezni és most nincs túl sok időm, de könnyen fel lehetne sorolni ismert közgazdászokat, akik a nagyközönség számára is számos könyvet és tanulmányt írnak, továbbá rendszeresen szerepelnek rádió- és tévéműsorokban.
„Ha a nyelvészek általában a közönségkapcsolattal foglalkoznának, mikor érnének rá a saját munkájukat végezni.”
„Mit jelent az, hogy van egy arisztokratikus nyelvészréteg, aki nem hajlandó a nyelvműveléssel foglalkozni? Például Nádasdy egyszemélyben nyelvész és nyelvművelő”
„A nyelvészek ellenérzése nem az egész nyelvművelést érinti, hanem annak a negatív változatát.”
Ezekről lásd a (65) beírásom vastag betűs részét. Ha valaki azt mondja, hogy őt nyelvhasználat ügyében egyáltalán ne kérdezzék, az számomra nem szimpatikus, és ettől kezdve nem érdemes ezt a témát tovább boncolni, mert visszajutunk oda, hogy kit mire lehet és nem lehet kötelezni és hogy adakozzon-e a milliárdos vagy ne. Mivel Nádasdy a leggyakrabban hivatkozott szaktekintély ezen a fórumon, úgy gondolom, hogy álláspontja nem csak egyéni álláspont, hanem egy csoporté vagy típusé is és ezért túlmutat az ő személyén.
„Ha szabad, néhány szót a Magyarulezt érő erkölcsi alapú kritikáról.”
Meglep ez a mondatod, mert a Magyarulezt egyáltalán nem kritizáltam, épp ellenkezőleg. Sokat köszönhetek ennek a fórumnak tárgyi tudásban és főleg szemléletben. Egy példa: egy éve még én is hibának, a műveletlenség jelének tartottam a suksükölést, az itteni vélemények azonban meggyőztek arról, hogy mindent a maga helyén és környezetében kell vizsgálni. Volt már, hogy ebben a témában vitába szálltam másokkal és valamennyire meg is tudtam győzni őket arról, hogy nem kell a suksükölést elítélni.
A félreérthető mondatom ez lehetett: „Kizárólag a Magyarulezből informálódom, de ez alapján úgy tűnik, mintha lenne egy arisztokratikus nyelvészcsoport,…”
Most pontosítok: véleményem nem a fórumos hozzászólások, hanem a belinkelt viszálykodó újságcikkek alapján alakult ki. Az ide beírókról jó a véleményem, de ez logikus is. Aki ide beír és ráadásul még ért is a nyelvtudomány valamely részéhez, éppen hogy ellentettje a Nádasdy-féle „ne kérdezzenek” hozzáállásnak.
|
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2004-01-01 18:37:42
|
69
|
Kedves Tecs!
1. Nem tudom, honnan veszed, hogy a közgazdaságtudományban minden kutató egyúttal ismeretterjesztő is.. Szerintem a gazdaság területén az ismeretterjesztés mind a megnyilvánulások számát, mind azok hatékonyságát tekintve messze elmarad a nyelvészetétől. Hol vannak olyan közismert gazdasági ismeretterjesztők, mint Balassa, Lőrincze, Fábián, Grétsy, és hogy az ellentábort is nézzük, Nádasdy, Kenesei? Hol jelent meg annyi népszerűzítő könyv, cikk gazdasági témákról, mint nyelviekről? Tőlem nem áll messze a közgazdaságtudomány sem, de Liska óta csak egyetlen, a nyelvi ismeretterjesztéshez mérhető közgazdasági ismeretterjesztő megnyilvánulást olvastam, Bokros 130 pontját(függetlenül annak szakmai megítélésétől).
2. Mit gondolsz, miért van a Nyelvtudományi Intézetnek Nyelvművelő Osztálya és közönségszolgálata? Ha a nyelvészek általában a közönségkapcsolattal foglalkoznának, mikor érnének rá a saját munkájukat végezni. Hogy lehetne például egyszer végre befejezni a magyar nyelv nagyszótárát (nem kevés nyelvész dolgozik rajta a 19. század vége óta!), hogyan lenne magyar helyesírás-ellenőrző program és még egy csomó dolog, amin a nyelvész-kutatók dolgozznak, ha mindegyiknek kötelessége lenne, hogy a középiskolai magyartanárok helyett a magyar nyelv alapismereteit terjesszék. Még a kifejezetten ismerettejesztő célú művek létrehozása (pl. a 2003-ban megjelent két frazeológiai szótáré) is olyan munka, amelynek végzőinek nemhogy nem kötelessége a közönségkapcsolat, hanem kifejezetten káros lenne, ha foglalkoznának vele.
Hogy érted azt, hogy az ismeretterjesztés – bármilyen területen ¬ erkölcsi kötelesség? Különösen annak fényében, hogy különleges képesség is kell hozzá. Olvastad te például Neumann János ismeretterjesztő műveit? Ne haragudj, de ez az állításod teljességgel elfogadhatatlan.
3. Mit jelent az, hogy van egy arisztokratikus nyelvészréteg, aki nem hajlandó a nyelvműveléssel foglalkozni? Például Nádasdy egyszemélyben nyelvész és nyelvművelő. Nyelvészként a fonológiát kutatja, nyelvművelőként pedig emészthető formában (ha te nem tartod annak, az nem feltétlenül Nádasdy hibája, az ismeretterjesztő írásait általában senki nem tartja nehéznek, érthetetlennek) megírja a közönségnek azt, amit a nyelvről tud. Tehát ő nappal arisztokrata, munkaidő után pedig demokrata?
4. A nyelvi ismeretterjesztés nem azonos a minősítéssel, annak ellenére sem, hogy a közönség egy részének az az igénye, hogy a nyelvművelő mindenképpen bíráljon. Nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben:
Írod: "Ha elmondja a véleményét ¬ hogy pl. a suksükölés nem hiba, hanem egy természetes jelenség, viszont a köznyelv nem ezt használja - az miért beavatkozás? "
A nyelvészek nemigen foglalkoznának a suksükölés kérdésével, ha nem állítanák egyes nyelvművelők, hogy ez durva hiba. Bizonyára lenne nyelvész, aki megpróbálná kikutatni, hogy mi ennek a jelenségnek az oka.
Hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy a suksükölők nem totálisan szúrják el a felszólító módú igealakot, hanem csak az igék egy szűk körénél. Tehát nem az igeragozással van gondjuk, hanem bizonyos igetövekkel (amelyekben -t, illetve -szt van). Hogy miért, az érdekes, kutatható és bizonyára foglalkozik is valaki a kutatásával. A nyelvművelők egy része valamikor azonban stigmatizálta ezt a hibát a műveletlenség emblémájaként (emlékszel a futballkapusra a reklámban!). Az igazságosság kedvéért itt körültekintőnek kell tekinteni a máshol bírál Nyelvművelő kéziszótárat, amely rámutat például a suksükölés nyelvjárási hátterére, és ezesetben nem ír „durva hibáról”, hanem inkább a kétféle igealak megkülönböztetésének fenntartása érdekében tartja kerülendőnek a használatátát. Ezzel kapcsolatban azonban azt is meg kell jegyezni, hogy van a magyar igéknek olyan csoportja is, ahol a kijelentő és a feleszólító módú ragozás egybeesik (pl. ahol a tőben -s van), és ez nem jelent megértési problémát, tehát a megkülönbözhetőség fenntartása inkább esztétikai, semmint megértési szükséglet.
A suksük a nyelvhasználat egy létező alternatívája, és mint ilyen, még az sem zárható ki, hogy szélesebb körben elterjed, és beépül a normába. És akkor már a nyelvművelő sem fogja hibásnak tartani.
Ennek a történetnek az a lényege, hogy a nyelvművelő megpróbál beleavatkozni a nyelv alakulásába, és a nyelvész azt mondja neki, hogy ne tegye. Hogy miért? Erre is van példa a Nyelvművelő kéziszótárban. A -tatik, -tetik stb. kapcsán olvashatjuk, hogy „A -tatik, -tetik képzős igealakok eltűnésébern szerepet játszott az a nem teljesen jogosult nyelvjelyességi, kül. iskolai hibáztatás, amely a szenv. ragozást idsz.-nek (idegenszerűnek – K.Á.), a lat. v. a ném. passzívum szolgai utánzásának minősítette, s emiatt gúnyolta, sőt tiltotta („tatik, tetik a magyarban nem használtatik”). Pedig a szenv. ragozás természetesen belső fejleménye volt ny.-ünknek, nem id. hatásra keletkezett...
A nyelvészek ellenérzése nem az egész nyelvművelést érinti, hanem annak a negatív változatát.
Sietek megmagyarázni, hogy a negatív szót ezesetben nem értékminősítésként használtam.
Pozitív nyelvművelőnek azt tartom, aki létrehoz valami (például helyesírási, terminológiai, nyelvjárási, kétnyelvű, nyelvleírási stb. szótárat, nyelvi réteg leírását, etimológiát, de ide tartoznak a nyelvet alkotó módon kezelni képes írók is). Nem ismerek olyan nyelvészt, aki ezt a fajta nyelvművelő tevékenységet bírálná, még akkor sem, ha a létrehozott produkció bírálható is.
Negatív nyelvművelésnek azt tartom, amelyik a nyelvhasználatban keresi a hibákat, és azokat teszi bírálat tárgyává. Ez nagyon nehéz és kétséges dolog. Jellemző, hogy igen-igen sokszor lehet találkozni azzal a jelenséggel, hogy a hivatásos nyelvművelő türelemre inti a hozzá bírálatért fordulókat, és figyelmezteti az illetőt arra, hogy ne a nyelvérzéke alapján ítélkezzék. Emellett arra is szokás felhívni a figyelmet, hogy a kipécézett jelenség többnyire csak itt és most kárhoztatható, dehát erről írt Gombocz is.
Ha szabad, néhány szót a Magyarulezt érő erkölcsi alapú kritikáról. A Magyarulezt annak idején az Internettoban azért hozták létre, mert a kezdeti „ömlesztett” vitákban jól elkülönülő csoportot alkottak a nyelvi témák. Hogy miért adták neki a „Nyelvművelő topic” nevet, arról az akkori felelősöket kellene megkérdezni: a résztvevők általában kezdettől fogva nem nyelvművelő rovatnak szánták, és néhány periódustól eltekintve – sajnos szűk körben és kissé belterjesen – inkább „vájtfülő” nyelvi problémák megvitatásával és kuriózumnak nevezhető dolgokkal foglalkoztunk (pl. etimológia). Szeretném hangsúlyozni, hogy az őstagok közül senki nem kapott felkérést sem a résztételre, sem szolgáltatásra, leszámítva azt, hogy amikor az Index fórumainak moderálása megindult, néhányunkat felkértek moderátornak, de visszautasítottuk (a Magyarulez a mai napig moderálatlan topik). Ennek ellenére szolgáltatunk is: ha jól emlékszem, 1998 körül magam is indítottam nyelvi ismeretterjesztő sorozatot, főleg LvT révén virágzik a névetimológia-szolgáltatás, rumci minden helyesírási kérdést megválaszol, magam terminológiai kérdéseket szoktam felvetni, és használom is az itt kapott tippeket. Ezek alapján kissé különösnek tartom, hogy erkölcsi korholásban kell részesülnünk részedről, mert bizonyos nyelvművelő irányzatot nem kedvelünk, és nem követünk.
Kis Ádám
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|