|
|
 |
Tecs
2004-01-03 09:54:09
|
75
|
Szegedi Béla (70)
Szó nincs szemérmes hallgatásról, ahogy véled: természetesen a nyelvészek is tisztában vannak azzal, hogy vannak társadalmilag elfogadott és társadalmilag elítélt nyelvváltozatok, és eszük ágában sincs ezt eltitkolni a beszédközösség elől.
Jó lenne ha így lenne, de a (65)-ben vastag betűvel kiemelt rész alapján nehezen jön át a válasz a nagyközönséghez, ha a tekintélyes tudós eleve megmondja, hogy ne kérdezzék ebben a témában.
>> Szerintem megalapozatlan érv, hogy a nyelvész a személyes véleménye kimondásával, génmanipulátorhoz hasonlatosan, beavatkozna a természet normális működésébe. <<
Átfutottam a hozzászólásokat, de nem találtam ilyen érvet,
Nem szó szerint, de szerintem ilyesmit jelent az, hogy a nyelvész csupán már megszólalásával is mintát mutat és ezzel visszahat a többi nyelvhasználóra. (Rumci linkje az Éshez, ha jól emlékszem, az [51]-ben).
„Talán ezért látod a tanári munkáját egyoldalúnak.”
Nem látom egyoldalúnak, mert nem is ismerem a tanári munkáját. Megjegyzésem arra volt utalás, hogy nem választható el egy emberen belül a tudós és a tanár. Olyan nincs, hogy pl. tudósként 08:30-14:00 között ne kérdezzék, tanárként viszont 14:00-16:30 között igen.
Örülök, hogy beírásom, a „nép hangja”–ként ilyen komoly reakciókat váltott ki.
|
|
 |
Kis Ádám
2004-01-01 22:33:51
|
71
|
Kedves Béla!
Alapjában egyetértve a mondandóddal, egy ponton "meg kell tőled védenem" Nádasdyt.
Írod:
"Nádasdynak fölösleges lenne emellett érvelnie. Ő azt mondja el, amit a régi nyelvművelők nem: fölhívja a figyelmet a beszélők jogaira, és az irracionalizmusra."
Ezt Nádasdy valóban teszi, azonban nyelvi ismeretterjesztő (azaz nyelvművelő) tevékenységének ez csak egy kis része, nem is a legfontosabb.
Ezt szerintem nagyon fontos hangsúlyozni, mert ő ebben az értelemben mintegy kilóg az anglista közösségből. Az anglisták ugyanis éppen angol hatásra utasítják el a nyelvművelést. Ennek az okai történelmi gyökerűek. Thomas Garrique Masaryk elemzése szerint a középkort követően kétfajta nacionalizmus alakult ki, a birodalmi és a nyelvi. Az újkorban igazán csak egy világbirodalom alakult ki, az angol, ahol a nacionalizmusnak nem lett nyelvi jellege: a helyi nacionalisták is angolul beszéltek. Sőt, beszélnek mind a mai napig, bár a birodalom már a múlté. Ez a fajta birodalmi tudat a nyelvet összekötő eszköznek tekintette, ezért az volt a fontos, hogy akárhogy, de elsajátítsák. Nem véletlen, hogy mennyi változata alakult ki az angol nyelvnek.
Egyébként hasonló folyamat megindult a Szovjetunióban is, ahol a nyelvi imperializmus jelenségére még a totalitárius eszközökkel rá is erősítettek. A központi irányítás sajátos módon keverte a franciás bigott nyelvi nacionalizmust és az angolos pidzsin szemléletet, mivel nem tehetett mást. Ebben nem jelentéktelen szerepe volt annak, hogy a SZU-ban bizonyos területeken a kis nyelvek beszélőinek elég nagy szerep jutott, gondoljunk a grúzokra, vagy pl. a számítástechnika területén a litvánokra stb.
Bár Nádasdy aztán igazán anglista, fontosnak is tartja, műveli is a nyelvművelést. Nézetem szerint azt, amit én pozitív nyelvművelésnek nevezek.
http://www.btk.elte.hu/delg/publications/modern_talking.html
Itt van egy jó Nádasdy-bibliográfia (nyelvi dolgok). Át kell csak nézni. Én nem számoltam össze, de szerintem a többsége bemutat és megmagyaráz valamilyen magyar nyelvi sajátosságot. Igen, van itt tiltakozás a enegatív nyelvműveléssel szemben, de számszerűen messze nem túlnyomó többségben.
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
Szegedi Béla
2004-01-01 21:31:56
|
70
|
Kedves Tecs,
nagyon örülök a hozzászólásodnak, mert leírtad a lényeget:
>> Ha [egy nyelvész] elmondja a véleményét - hogy pl. a suksükölés nem hiba, hanem egy természetes jelenség, viszont a köznyelv nem ezt használja - az miért beavatkozás? <<
Hiszen egészen pontosan ezt a fajta hozzáállást szorgalmazzák az ún. antinyelvművelők! Szó nincs szemérmes hallgatásról, ahogy véled: természetesen a nyelvészek is tisztában vannak azzal, hogy vannak társadalmilag elfogadott és társadalmilag elítélt nyelvváltozatok, és eszük ágában sincs ezt eltitkolni a beszédközösség elől. Csak a tálalás módjában szorgalmaznak változtatást! A hagyományos nyelvművelés a művelt nyelvi norma használatát (vagy pl. az idegen szavak kerülését) erkölcsi és hazafias kötelességnek tartotta. Az antinyelvművelők csak ezt ítélik el, mivel 1) tudománytalan 2) erősíti a társadalmi előítéleteket. Föl lehet, és föl is kell hívni az iskolákban a figyelmet arra, hogy aki suksüköl, az az életben hátrányos megítélésre számíthat, de arra még fontosabb fölhívni a figyelmet, hogy a beszédközösség ilyen előítéletei meglehetősen irracionálisak, méltatlanok, és inkább az lenne mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy ezek ellen tegyen, amennyit tud.
>> Szerintem megalapozatlan érv, hogy a nyelvész a személyes véleménye kimondásával, génmanipulátorhoz hasonlatosan, beavatkozna a természet normális működésébe. <<
Átfutottam a hozzászólásokat, de nem találtam ilyen érvet, de ha lett volna is, rossz érv lenne: nincs ilyen „axiómája” a modern nyelvészetnek, hogy nem szabad beavatkozni. Éppenhogy be lehet avatkozni, a nyelvészek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a nyelvre a beavatkozási szándékok nemigen hatnak. A nyelv nem olyan, mint a természet: nem nagyon árthat neki a beavatkozás. A nyelvészek ezért nem féltik a nyelvet, és ha néha szót is emelnek valamely beavatkozási szándék (pl. a felirattörvény) ellen, akkor azt nem a nyelv, hanem a beszélők jogainak védelmében teszik (és állásfoglalásuk innentől politika, de hát valahol minden tudomány találkozik a politikával, atombombát sem lehet úgy építeni, hogy ne hozzunk közben politikai döntéseket).
>> Megértettem, hogy a nyelvész nem automatikusan tanár és ha mégis az is, akkor élesen elválasztja magában a két szerepkört és nyelvészi minőségében elhárítja a nyelvhelyességre vonatkozó kérdéseket. Nádasdy példája azt mutatja, hogy az ilyen nyelvész tanári minőségében sem tesz másként. <<
Nádasdy nyelvművelő tevékenysége a hagyományos nyelvművelést igyekszik kiegészíteni azzal, ami hiányzik belőle. Úttörő és meglehetősen háládatlan feladatot vállalt: évszázados előítéleteket és értékeket kell megkérdőjeleznie. Az, hogy a suksükölést a többség elítéli -- a régi nyelvművelők harcos közreműködésének köszönhetően -- közhely, Nádasdynak fölösleges lenne emellett érvelnie. Ő azt mondja el, amit a régi nyelvművelők nem: fölhívja a figyelmet a beszélők jogaira, és az irracionalizmusra. És közben azt is igyekszik tudatosítani, amiről Ádám írt: hogy a normát időnként célszerű hozzáigazítani az időközben megváltozott gyakorlathoz. Ebben néha talán nagyon markáns és polgárpukkasztó a hozzáállása. Talán ezért látod a tanári munkáját egyoldalúnak.
Szegedi Béla
|
|
Előzmény:
 |
Tecs
2004-01-01 13:42:35
|
67
|
Értem, hogy a nyelvészek nem illetékesek nyelvi jelenségek megítélésében.
"Az ismeretterjesztő hajlam a tudósoknál előnyös és dícséretes, de nem kötelezhetők erre a tevékenységre. Ez a tanár hivatása, őt erre képezik ki, neki ez a dolga. Persze, a tanár lehet egyúttal tudós és viszont, azonban ez akkor is két szerep."
Sokszor leírtam már, hogy távol állok a nyelvtudománytól, ezért elfogadom, amit írsz. A közgazdaságtudományban pl. nincs ilyen szereposztás, ott nem válik el az oktató a kutatótól, ezeket a szerepeket általában párhuzamosan viszik vagy időszakonként váltogatják; tehát jellemző, hogy a tudós egyúttal tanár is. Természetesen senki nem kötelezhető olyanra, ami nincs a munkaköri leírásában, mégis azt gondolom, hogy van erkölcsi kötelesség is. A milliárdos sem kötelezhető adakozásra, de jobb olyan országban élni, ahol azt mégis feladatuknak érzik a gazdagok. New York-i múzeumok előcsarnokaiban tanulságos olvasmány a támogatók névsora.
"Tehát a nyelvművelés, az ezzel kapcsolatos kérdések megválaszolása nem a nyelvész dolga."
Megértettem, hogy a nyelvész nem automatikusan tanár és ha mégis az is, akkor élesen elválasztja magában a két szerepkört és nyelvészi minőségében elhárítja a nyelvhelyességre vonatkozó kérdéseket. Nádasdy példája azt mutatja, hogy az ilyen nyelvész tanári minőségében sem tesz másként.
Azt gyanítom, hogy igazából itt álproblémáról van szó. Még a XIX. században létrejött egy olyan irányzat, hogy a nyelvet művelni, nyesegetni, alakítani, gyomlálni, stb. kell és a mai nyelvészek még mindig ezzel a fantommal harcolnak, ráadásul a legkevésbé hatékony módon, a hallgatás fegyverével.
Ha túllépünk olyan formaságokon, hogy tulajdonképpen - a tanárokon kívül - nem kötelezhető senki buta kérdések megválaszolására, eddig semmilyen megalapozott érvet nem olvastam, amely indokolná a válaszadás előli kitérést.
Szerintem megalapozatlan érv, hogy a nyelvész a személyes véleménye kimondásával, génmanipulátorhoz hasonlatosan, beavatkozna a természet normális működésébe. Ha elmondja a véleményét - hogy pl. a suksükölés nem hiba, hanem egy természetes jelenség, viszont a köznyelv nem ezt használja - az miért beavatkozás? Mi itt a Magyarulezben manipuláljuk, eltorzítjuk a magyar nyelvet, amikor véleményt mondunk valamiről?
Talán az a hiba, hogy a nyelvészek maguk becsülik túl saját jelentőségüket. Mint a profi bokszoló, aki a tudományát csak a ringben használhatja, mert máshol túl veszélyes lenne. Aztán egyszer megkéri egy öreg néni, hogy segítsen már a szatyrát vinni, de a bokszoló máris hárít: az túl kockázatos, mert ha az ő erejével egyszer meglódítja azt a súlyt...
"A norma terén a nyelvész dolga a tudományos megalapozás, de nem a terjesztés és a magyarázat. Ez utóbbi a nyelvművelőre hárul."
Azt hiszem, itt harap a kígyó a saját farkába. Kizárólag a Magyarulezből informálódom, de ez alapján úgy tűnik, mintha lenne egy arisztokratikus nyelvészcsoport, amely kutat és tudományosan megalapoz és egy kicsit lenézi
azokat a kollégákat, akik megpróbálják az eredményeket, egyszerű nyelvre lefordítva, az átlagembernek elmagyarázni. Az utóbbiak ráadásul még személyes véleményüket is el merik mondani, ha egy-egy nyelvi jelenségről megkérdezik őket.
Nekem személy szerint a második fajta nyelvész a szimpatikus - nem mintha a szimpátiámnak bármiféle jelentősége volna. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|