|
|
 |
Tecs
2004-01-01 13:42:35
|
67
|
Értem, hogy a nyelvészek nem illetékesek nyelvi jelenségek megítélésében.
"Az ismeretterjesztő hajlam a tudósoknál előnyös és dícséretes, de nem kötelezhetők erre a tevékenységre. Ez a tanár hivatása, őt erre képezik ki, neki ez a dolga. Persze, a tanár lehet egyúttal tudós és viszont, azonban ez akkor is két szerep."
Sokszor leírtam már, hogy távol állok a nyelvtudománytól, ezért elfogadom, amit írsz. A közgazdaságtudományban pl. nincs ilyen szereposztás, ott nem válik el az oktató a kutatótól, ezeket a szerepeket általában párhuzamosan viszik vagy időszakonként váltogatják; tehát jellemző, hogy a tudós egyúttal tanár is. Természetesen senki nem kötelezhető olyanra, ami nincs a munkaköri leírásában, mégis azt gondolom, hogy van erkölcsi kötelesség is. A milliárdos sem kötelezhető adakozásra, de jobb olyan országban élni, ahol azt mégis feladatuknak érzik a gazdagok. New York-i múzeumok előcsarnokaiban tanulságos olvasmány a támogatók névsora.
"Tehát a nyelvművelés, az ezzel kapcsolatos kérdések megválaszolása nem a nyelvész dolga."
Megértettem, hogy a nyelvész nem automatikusan tanár és ha mégis az is, akkor élesen elválasztja magában a két szerepkört és nyelvészi minőségében elhárítja a nyelvhelyességre vonatkozó kérdéseket. Nádasdy példája azt mutatja, hogy az ilyen nyelvész tanári minőségében sem tesz másként.
Azt gyanítom, hogy igazából itt álproblémáról van szó. Még a XIX. században létrejött egy olyan irányzat, hogy a nyelvet művelni, nyesegetni, alakítani, gyomlálni, stb. kell és a mai nyelvészek még mindig ezzel a fantommal harcolnak, ráadásul a legkevésbé hatékony módon, a hallgatás fegyverével.
Ha túllépünk olyan formaságokon, hogy tulajdonképpen - a tanárokon kívül - nem kötelezhető senki buta kérdések megválaszolására, eddig semmilyen megalapozott érvet nem olvastam, amely indokolná a válaszadás előli kitérést.
Szerintem megalapozatlan érv, hogy a nyelvész a személyes véleménye kimondásával, génmanipulátorhoz hasonlatosan, beavatkozna a természet normális működésébe. Ha elmondja a véleményét - hogy pl. a suksükölés nem hiba, hanem egy természetes jelenség, viszont a köznyelv nem ezt használja - az miért beavatkozás? Mi itt a Magyarulezben manipuláljuk, eltorzítjuk a magyar nyelvet, amikor véleményt mondunk valamiről?
Talán az a hiba, hogy a nyelvészek maguk becsülik túl saját jelentőségüket. Mint a profi bokszoló, aki a tudományát csak a ringben használhatja, mert máshol túl veszélyes lenne. Aztán egyszer megkéri egy öreg néni, hogy segítsen már a szatyrát vinni, de a bokszoló máris hárít: az túl kockázatos, mert ha az ő erejével egyszer meglódítja azt a súlyt...
"A norma terén a nyelvész dolga a tudományos megalapozás, de nem a terjesztés és a magyarázat. Ez utóbbi a nyelvművelőre hárul."
Azt hiszem, itt harap a kígyó a saját farkába. Kizárólag a Magyarulezből informálódom, de ez alapján úgy tűnik, mintha lenne egy arisztokratikus nyelvészcsoport, amely kutat és tudományosan megalapoz és egy kicsit lenézi
azokat a kollégákat, akik megpróbálják az eredményeket, egyszerű nyelvre lefordítva, az átlagembernek elmagyarázni. Az utóbbiak ráadásul még személyes véleményüket is el merik mondani, ha egy-egy nyelvi jelenségről megkérdezik őket.
Nekem személy szerint a második fajta nyelvész a szimpatikus - nem mintha a szimpátiámnak bármiféle jelentősége volna. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2003-12-31 15:00:38
|
66
|
Kedves Tecs!
Az a szolgálat, amelyet a nyelvészektől vársz, azoknak nem kötelessége. A szakemberektől általános felkészültséget vársz el. A példádnál maradva, ha a sebészt kérdezed a szőke nők értékeléséről, hibát követsz el, mert a sebész egyáltalán nem illetékes a válaszadásra.
A nyelvművelőnek feladott kérdésekre a nyelvészek általában azért nem illetékesek válaszolni, mert nekik is megvan a maguk szűkebb szakterülete. Például, a sokat emlegetett Nádasdy Ádám fonológus, így ő szakmai értelemben a fonológia kérdéseiben illetékes. Persze, tájékozott még egy sor más nyelvészeti résztudományban és segédtudományban, de nem mindben. (Mondjuk az előadása azért kárhoztatható kissé, mert ő hajlamos arra, hogy kizárja a nyelvtudományból – de nem a tudományból általában! – azokat az ismeretirányokat, amelyek őt nem érdeklik, például a pszicholingvisztikát vagy a szociolingvisztikát).
Az ismeretterjesztő hajlam a tudósoknál előnyös és dícséretes, de nem kötelezhetők erre a tevékenységre. Ez a tanár hivatása, őt erre képezik ki, neki ez a dolga. Persze, a tanár lehet egyúttal tudós és viszont, azonban ez akkor is két szerep.
Miért is illetéktelen a nyelvtudós a nyelvhelyesség kérdéseiben? Erre nagyon pontosan válaszol Gombocz Zoltán (http://dragon.unideb.hu/~tkis/gombocz.htm), akiről aztán igazán nem lehet állítani, hogy liberális, vagy valamelyik politikai tábor elkötelezettje. (Múltkor észrevettem, hogy Gombocz neve nem váltotta ki a kellő hatást. Életrajza itt olvasható: http://www.bibl.u-szeged.hu/ligeti/gombocz.hu.utf8.html. Ő nagyjából az a magyar nyelvtudományban, mit Eötvös Loránt a természettudományban.)
Most idézek tőle:
Mondják... "A nyelv fejlődéstörvényeit a nyelvész ismeri legjobban, tehát a nyelvész a nyelvhelyesség hivatott őre. Ezt a szerepet a nyelvész, illetéktelensége teljes tudatában, tisztelettel elhárítja magától. A nyelvtörvények nem apriori, hanem tapasztalati törvények: a nyelvtörténet tényeiből vonjuk el őket. Hogyan lehetne az ilyen tapasztalati törvényt a nyelvi tények megítélésében normaképen alkalmazni? És másodszor a nyelvtudomány tapasztalati törvényei nem végérvényesek; a tudomány fejlődésével együtt változnak. Ami a mai ismereteink mellett helytelennek látszik, lehet, hogy holnap helyesnek bizonyul és megfordítva..." ((kiemelések tőlem, K.Á.)
Tehát a nyelvművelés, az ezzel kapcsolatos kérdések megválaszolása nem a nyelvész dolga.
Sajnálatos, hogy ezt általában azonnal értékrendnek tekintik.
Antal László annak idején azt mondta, hogy nem szereti a kitűnő tanulókat: az ő ideálja az a hallgató, aki a tárgyak többségén épp csak átmegy, de van egy téma, amelyben többet tud, mint a professzora. Ez tipikusan tudósi, kutatói álláspont.
A tanár, a hivatásos nyelvművelő nem ilyen. Tőle univerzális tudás várható el. Tudása nem alacsonyabb rendű, mint a nyelvészé, de más célú, másfajta struktúrájú. Az ilyen szakember ezer témában sokkal többet tud, mint a tudósok általában – de a tudósé az ezeregyedik.
És körülbelül itt kezdődik a probléma: a neylvművelők nemcsak a tudósok által bebizonyított tényeket interpretálják a közönségnek.
A példa kedvéért vegyük kézbe a Nyelvművelő Kézikönyvet. A 182. oldalon a feltételes mód ragozási kérdéseit ismerteti.
„1. Az alanyi ragozás jelen idő e.sz. 1. személyben nincs illeszkedés: (én) fáznék, bocsátanék, húznék. A -nák told. (én) fáznák stb. igen durva hiba!”
Igen, ezt tudjuk, tanultuk az iskolában. De arról még nem hallottunk, hogy miért. Miért durva, miért hiba. Azt kell mondanom, hogy szájhagyomány alapján. Az élet számos területén vannak olyan normák, amelyek oka a múlt ködébe vész, és ez önmagában még nem baj (Tradísn, énekli Tevje), de nem kellene tudománynak tekinteni.
A nákoláshoz hasonlóan gyenge a tudományos bázisa a suksük elítélésének is: ettől még nem kell helyesnek tartani, csak ne mondjuk azt, hogy az ítéletnek tudományos alapja van.
Más részről, ha azt tapasztaljuk, hogy a nyelvhasználók gyakran megszegik a normát, nem igazán jó, ha a tömeg műveletlenségén háborgunk: tisztességesebb elmorfondírozni azon, nincs-e baj a normával. Erre a nem-e alakot tartom jó példának (az –e szócska alkalmazási szabálya megszegésének többi esetétől leválasztva).
Összefoglalva: a dolgokat helyükön kell értékelni.
Más a nyelvész dolga és más a nyelvművelőé (még akkor is, ha egy személyben egyesül a kettő, mint pl. Nádasdyéban).
A norma terén a nyelvész dolga a tudományos megalapozás, de nem a terjesztés és a magyarázat. Ez utóbbi a nyelvművelőre hárul.
A nyelvművelő feladata fontos és hasznos, de nem tudomány. Ettől függetlenül a tudományosság a nyelvművelőtől is elvárható (pl. csínján kell bánni az olyan típusú ítéletekkel, mint amilyent a nákolásról olvastunk.)
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
Tecs
2003-12-31 09:50:45
|
65
|
“Amit te és Tecs hiányol, az nem nyelvművelés, hanem stilisztika illetve retorika”
Szerintem a dolgok nagyjából a helyükön vannak. Léteznek ún. nyelvművelő műsorok rádióban, tévében. Jónak és hasznosnak tartom őket. Aki pedig nem akar leveleket írogatni és hónapokat várni a válaszra, az eljöhet ide a Magyarulezbe és kérdezhet, nem fogja senki lehülyézni.
Azt is meg tudom érteni, hogy vannak nyelvészek, akik szerint nekik semmi közük ahhoz, hogy mások hogyan beszélnek. Ez is méltánylandó álláspont, de nem kellene rossz néven venni azt sem, ha más nyelvészek viszont úgy gondolják, hogy illik válaszolniuk a nekik feltett kérdésekre.
“Nos, bár saját nyelvhasználatában bevallottan konzervatív, ebben az értelemben Nádasdy bizony liberális: úgy gondolja, mások szabadságjogait csorbítjuk, ha megmondjuk nekik, hogyan beszéljenek vagy ne beszéljenek (öltözködjenek, udvaroljanak, fogyókúrázzanak stb.). A nyelvészt meg ne kérdezgessék arról, mit hogyan kellene mondani; a genetikust sem abajgatják, hogy adjon tanácsot a nemi erkölcs kérdéseiben.”
[A teljes cikket rumci linkelte be az (51)-ben].
Egy tudós szerintem ne mondja meg előre, hogy mit ne kérdezzenek tőle (ismét hangsúlyozom: jó szándékú kérdésekre gondolok), hanem válaszoljon, még ha idegesítőek is a buta kérdések. A nyelvész jól tudja, hol vannak a saját korlátai, míg a kérdező a tekintélyt látja benne. Korábbi orvosos példámnál maradva, ha megkérdezik a sebészt, hogy a szőke nők butábbak-e a sötét hajúaknál, azt lehet válaszolni, hogy ez nem sebészeti szakkérdés, de diplomás orvosként természetesen van személyes véleménye a dologról, éspedig az, hogy az értelmi képesség nem függ a hajszíntől. Ez a korrekt válasz, nem pedig az, hogy hagyják békén, kérdezzék meg inkább a fodrászt.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|