Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-31 15:00:38 66
Kedves Tecs!

Az a szolgálat, amelyet a nyelvészektől vársz, azoknak nem kötelessége. A szakemberektől általános felkészültséget vársz el. A példádnál maradva, ha a sebészt kérdezed a szőke nők értékeléséről, hibát követsz el, mert a sebész egyáltalán nem illetékes a válaszadásra.
A nyelvművelőnek feladott kérdésekre a nyelvészek általában azért nem illetékesek válaszolni, mert nekik is megvan a maguk szűkebb szakterülete. Például, a sokat emlegetett Nádasdy Ádám fonológus, így ő szakmai értelemben a fonológia kérdéseiben illetékes. Persze, tájékozott még egy sor más nyelvészeti résztudományban és segédtudományban, de nem mindben. (Mondjuk az előadása azért kárhoztatható kissé, mert ő hajlamos arra, hogy kizárja a nyelvtudományból – de nem a tudományból általában! – azokat az ismeretirányokat, amelyek őt nem érdeklik, például a pszicholingvisztikát vagy a szociolingvisztikát).
Az ismeretterjesztő hajlam a tudósoknál előnyös és dícséretes, de nem kötelezhetők erre a tevékenységre. Ez a tanár hivatása, őt erre képezik ki, neki ez a dolga. Persze, a tanár lehet egyúttal tudós és viszont, azonban ez akkor is két szerep.

Miért is illetéktelen a nyelvtudós a nyelvhelyesség kérdéseiben? Erre nagyon pontosan válaszol Gombocz Zoltán (http://dragon.unideb.hu/~tkis/gombocz.htm), akiről aztán igazán nem lehet állítani, hogy liberális, vagy valamelyik politikai tábor elkötelezettje. (Múltkor észrevettem, hogy Gombocz neve nem váltotta ki a kellő hatást. Életrajza itt olvasható: http://www.bibl.u-szeged.hu/ligeti/gombocz.hu.utf8.html. Ő nagyjából az a magyar nyelvtudományban, mit Eötvös Loránt a természettudományban.)
Most idézek tőle:
Mondják... "A nyelv fejlődéstörvényeit a nyelvész ismeri legjobban, tehát a nyelvész a nyelvhelyesség hivatott őre. Ezt a szerepet a nyelvész, illetéktelensége teljes tudatában, tisztelettel elhárítja magától. A nyelvtörvények nem apriori, hanem tapasztalati törvények: a nyelvtörténet tényeiből vonjuk el őket. Hogyan lehetne az ilyen tapasztalati törvényt a nyelvi tények megítélésében normaképen alkalmazni? És másodszor a nyelvtudomány tapasztalati törvényei nem végérvényesek; a tudomány fejlődésével együtt változnak. Ami a mai ismereteink mellett helytelennek látszik, lehet, hogy holnap helyesnek bizonyul és megfordítva..." ((kiemelések tőlem, K.Á.)
Tehát a nyelvművelés, az ezzel kapcsolatos kérdések megválaszolása nem a nyelvész dolga.
Sajnálatos, hogy ezt általában azonnal értékrendnek tekintik.
Antal László annak idején azt mondta, hogy nem szereti a kitűnő tanulókat: az ő ideálja az a hallgató, aki a tárgyak többségén épp csak átmegy, de van egy téma, amelyben többet tud, mint a professzora. Ez tipikusan tudósi, kutatói álláspont.
A tanár, a hivatásos nyelvművelő nem ilyen. Tőle univerzális tudás várható el. Tudása nem alacsonyabb rendű, mint a nyelvészé, de más célú, másfajta struktúrájú. Az ilyen szakember ezer témában sokkal többet tud, mint a tudósok általában – de a tudósé az ezeregyedik.
És körülbelül itt kezdődik a probléma: a neylvművelők nemcsak a tudósok által bebizonyított tényeket interpretálják a közönségnek.
A példa kedvéért vegyük kézbe a Nyelvművelő Kézikönyvet. A 182. oldalon a feltételes mód ragozási kérdéseit ismerteti.
„1. Az alanyi ragozás jelen idő e.sz. 1. személyben nincs illeszkedés: (én) fáznék, bocsátanék, húznék. A -nák told. (én) fáznák stb. igen durva hiba!”
Igen, ezt tudjuk, tanultuk az iskolában. De arról még nem hallottunk, hogy miért. Miért durva, miért hiba. Azt kell mondanom, hogy szájhagyomány alapján. Az élet számos területén vannak olyan normák, amelyek oka a múlt ködébe vész, és ez önmagában még nem baj (Tradísn, énekli Tevje), de nem kellene tudománynak tekinteni.

A nákoláshoz hasonlóan gyenge a tudományos bázisa a suksük elítélésének is: ettől még nem kell helyesnek tartani, csak ne mondjuk azt, hogy az ítéletnek tudományos alapja van.
Más részről, ha azt tapasztaljuk, hogy a nyelvhasználók gyakran megszegik a normát, nem igazán jó, ha a tömeg műveletlenségén háborgunk: tisztességesebb elmorfondírozni azon, nincs-e baj a normával. Erre a nem-e alakot tartom jó példának (az –e szócska alkalmazási szabálya megszegésének többi esetétől leválasztva).

Összefoglalva: a dolgokat helyükön kell értékelni.
Más a nyelvész dolga és más a nyelvművelőé (még akkor is, ha egy személyben egyesül a kettő, mint pl. Nádasdyéban).
A norma terén a nyelvész dolga a tudományos megalapozás, de nem a terjesztés és a magyarázat. Ez utóbbi a nyelvművelőre hárul.
A nyelvművelő feladata fontos és hasznos, de nem tudomány. Ettől függetlenül a tudományosság a nyelvművelőtől is elvárható (pl. csínján kell bánni az olyan típusú ítéletekkel, mint amilyent a nákolásról olvastunk.)

Kis Ádám

A hozzászólás:
Tecs Creative Commons License 2003-12-31 09:50:45 65
“Amit te és Tecs hiányol, az nem nyelvművelés, hanem stilisztika illetve retorika”

Szerintem a dolgok nagyjából a helyükön vannak. Léteznek ún. nyelvművelő műsorok rádióban, tévében. Jónak és hasznosnak tartom őket. Aki pedig nem akar leveleket írogatni és hónapokat várni a válaszra, az eljöhet ide a Magyarulezbe és kérdezhet, nem fogja senki lehülyézni.

Azt is meg tudom érteni, hogy vannak nyelvészek, akik szerint nekik semmi közük ahhoz, hogy mások hogyan beszélnek. Ez is méltánylandó álláspont, de nem kellene rossz néven venni azt sem, ha más nyelvészek viszont úgy gondolják, hogy illik válaszolniuk a nekik feltett kérdésekre.

“Nos, bár saját nyelvhasználatában bevallottan konzervatív, ebben az értelemben Nádasdy bizony liberális: úgy gondolja, mások szabadságjogait csorbítjuk, ha megmondjuk nekik, hogyan beszéljenek vagy ne beszéljenek (öltözködjenek, udvaroljanak, fogyókúrázzanak stb.). A nyelvészt meg ne kérdezgessék arról, mit hogyan kellene mondani; a genetikust sem abajgatják, hogy adjon tanácsot a nemi erkölcs kérdéseiben.”

[A teljes cikket rumci linkelte be az (51)-ben].

Egy tudós szerintem ne mondja meg előre, hogy mit ne kérdezzenek tőle (ismét hangsúlyozom: jó szándékú kérdésekre gondolok), hanem válaszoljon, még ha idegesítőek is a buta kérdések. A nyelvész jól tudja, hol vannak a saját korlátai, míg a kérdező a tekintélyt látja benne. Korábbi orvosos példámnál maradva, ha megkérdezik a sebészt, hogy a szőke nők butábbak-e a sötét hajúaknál, azt lehet válaszolni, hogy ez nem sebészeti szakkérdés, de diplomás orvosként természetesen van személyes véleménye a dologról, éspedig az, hogy az értelmi képesség nem függ a hajszíntől. Ez a korrekt válasz, nem pedig az, hogy hagyják békén, kérdezzék meg inkább a fodrászt.

Előzmény:
Szegedi Béla Creative Commons License 2003-12-30 20:18:50 64
Kedves Maagandra,

teljesen értetlenül és kétségbeesve állok a reakcióid előtt. Tőled idézek:

"Válaszod indításából azt érzem, eddig csupa ádáz, süketfülű vitapartnered lehetett. Én nem ilyen vagyok, lehet velem ingerültség nélkül is beszélni.Két benyomásomat írtam le, melyek mint laikust aggodalommal töltenek el. Mindig aggódom, amikor ellentmondásokat látok. Nem alkotok véleményt, nem ítélkezem, hanem segítséget kérek a megértéshez, mint jelen esetben is."

Én a magam részéről segíteni próbáltam, és ezt tették a többiek is, méghozzá minden ingerültség nélkül. Ádám szerintem kissé sarkosan fogalmazott a 60.-ban (általában jellemző rá), de éppen Nádasdy példája mutatja, hogy az antinyelvművelő nyelvészek is foglalkoznak a beszédközösség igényeivel, ők is nyelvművelést végeznek (tehát nem akarják eltörölni a "kenyérsütést"), de radikálisan másfajta nyelvművelést. Amit te és Tecs hiányol, az nem nyelvművelés, hanem stilisztika illetve retorika, ami nem a nyelvre, hanem a használatára irányul, amit Nádasdy sem akar megszüntetni, és ami nyilvánvalóan azokban az országokban sem tűnt el, ahol az új nyelvészeti paradigma vált általánossá.

Ha kicsit nyitottabban állnál a vitapartnereidhez illetve az általuk hangoztatott érvekhez, akkor észrevehetnéd, hogy igen, kihallunk a zenekarból. Ha megnézed a Magyarulezen tett megszólalásaimat, akkor láthatod, hogy nemrégen éppen én kezdeményeztem itt vitát az antinyelvművelő tábor egyik markáns álláspontjának jogosságáról.

Jómagam (bár a nyelvészségtől még messze állok) történetesen nyelvművelés órákat tartok egy főiskolán, Rumci -- ha jól tudom -- helyesírási diákszótárat szerkeszt -- a többiekről nem nyilatkozhatom, de eléggé abszurd azt feltételezni, hogy a nyelvészek mást se csinálnak, csak az állam pénzén élve egymást gyilkolják. Ha megsértődés helyett tovább kérdeznél, akkor részletesen bemutathattam volna, hogy amit te a nyelvészek legfőbb feladatának gondolsz, az laikus, és ma már elég anakronisztikus felfogása a nyelvészetnek. Ha a nyelvészek nem dolgoznának, nem lenne helyesírás-ellenőrződ, nem lenne nyelvhelyesség-ellenőrződ (!), a Word nem tudna magyarul elválasztani, sokkal használhatatlanabb szótáraink lennének, nem lenne lehetséges beszédszintézis illetve -felismerés, de még az olyan, látszólag távoli problémák is nehezebbek vagy megoldhatatlanok lennének, mint pl. a beszkennelt nyomtatott lapok szövegfelismerése, számítógépes fordítóprogramok konstruálása vagy a diszlexiások oktatása.

Boldog új évet neked is!

Szegedi Béla

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!