Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-30 08:49:41 52
Kedves ZSB!
Nagyon jó, hogy feltetted az első hivatkozást, mert az jó összefoglalása a korábbi nyelvművelő vitáknak, beleértve a mi, korábban itt folytatott vitáinkat is, így saját fejlődéstörténetünk is.
Azért is jó - és ez a reklám helye - mert az összeállítás, bár a címe szerintem kellően paranoid, tárgyilagos, és kellő teljességgel megszólaltatja mind a két oldalt.
Kis Ádám
A hozzászólás:
ZsB Creative Commons License 2003-12-30 00:36:36 50
Olvasmányok: A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról
Különösen: Sándor Klára: "... ki nem nyelvész: én vagy te?"
Előzmény:
Szegedi Béla Creative Commons License 2003-12-29 22:58:41 49
Kedves Maagandra,

nehéz lesz veled vitatkozni, mivel meglehetősen elfogultnak tűnsz a kérdésben, amit ráadásul te is érzelmi alapon közelítesz meg, mivel (nekem úgy tűnik) megkérdőjelezhetetlen értéknek tartod az anyanyelv „ápolását”, még akkor is, ha ez irracionális és diszkriminatív tettekben ölt testet.

Mindenki igyekszik a beszédét úgy alakítani, hogy az igazodjék a többség elvárásaihoz, ez szociolingvisztikai közhely. Ez azonban nem minden beszédközösségben jelenti azt, amit nálunk Magyarországon, hogy egy az irodalmi nyelv alapjául szolgáló, mindenki által elfogadott, és az elektronikus médiában használt nyelvváltozatot követnek. Norvégiában például éppen fordítva van: azt az embert nézik ki a társaságból, aki az anyanyelvjárása helyett a norvég médiában hallható köznyelven szólal meg. Svájcban, Görögországban is ismeretlen a miénkhez hasonló erős diszkrimináció. Nem törvényszerű, hogy egy társadalom stigmatizálja a nyelvjárásokat.

Az emberek beszéde azonban nyilván nem csak területi változatosságot mutat. Sosem jártam Norvégiában, nincsenek tapasztalataim, de nem lennék meglepődve, ha ott is lennének olyan nyelvi jellegzetességek, amelyek alapján a norvégok is -- mint minden emberi lény -- ítéleteket hoznak a beszélőkről. Ez azonban NEM érv a hagyományos értelemben vett nyelvművelés mellett, amellett, hogy irracionális érvekkel indokolva az eszményített nyelvváltozat követését elítéljük, kipellengérezzük és gúny tárgyává tegyük a máshogy beszélőket. Nádasdy nem túloz: ha hiszed, ha nem, a nyelvművelés ma is ezt teszi, annak ellenére is, hogy fő apostolai maguk is évtizedeken át szót emeltek ezen gyakorlat ellen. A nyelvművelő folyóiratban pályázatot hirdetnek az elítélendő nyelvi jelenségeket kipellengérező gúnyversikék írására. A vitára felszólított nyelvész vitriolba mártott tollal, maró gúnnyal és kioktató hangnemben válaszol a neki címzett okos és részletesen kidolgozott tanulmányokra. Nyelvésztársai háborút hirdetnek (!) a már-már nemzetárulónak tartott, anglicista nyelvészek ellen. Nádasdytól a felsőbbrendű gúny teljesen idegen: kritikája nyilvánvalóan nem a kislánynak szól, hanem a folyóiratnak, és annak a szellemiségnek, ami a kislány által képviselt gúnyolódó kritikának teret ad, sőt helyesli és bátorítja azt. De mi más is sülhetne ki abból, mint gúnyolódás és kirekesztés, ha az eszményített nyelvváltozatot csupa -- irracionális! -- pozitív attribútummal ruházzuk fel, és csak azt tartjuk művelt embernek és jó hazafinak, aki azt beszéli? Nádasdy a publicisztikáival és az előadásával azt próbálja elérni, hogy a nyelvművelő javakat hagyományosan előszeretettel fogyasztó magyar közönség megértse: átverik, szó nincs arról, hogy a kultivált nyelvváltozat bármilyen racionális érvvel támogatható lenne.

Lehet a nyelvet szeretni, és mindenkinek szíve joga, hogy ha megpróbálja azt konzerválni és ápolni. De ezt nem teheti mások jogainak rovására, és etikátlan, ha nem elítéljük, hanem kifejezetten bátorítjuk, és iskolákban oktatjuk a kirekesztést és a gúnyolódást. Ma az iskolákban, ahol foglalkozik bármely tanár nyelvműveléssel, ott nagy valószínűséggel ezt teszik, mivel a Nádasdy képviselte és tanította elvek és ismeretek a régi nyelvművelésből és tanárképzésből teljesen hiányoztak. Érthetetlen és riasztó az a véleményed, hogy a közönség nem igényli a Nádasdy-mélységű felvilágosítást. De, éppenhogy azt igényli, hogy a nyelvi horizontja táguljon, hogy megértőbb és toleránsabb legyen, és ne dőljön be olyan badarságoknak, mint amilyennel például a nyelvművelő kézikönyv előszava fenyegeti, hogy ha utat enged a nyelvi változásoknak, akkor a gondolkodása is megbomolhat (!). Egyszerű eligazítások és szabályok kellenek a közönségnek, mint írod. Fogtad már a kezedbe a Nyelvművelő Kézikönyv két vaskos kötetét? Az az egyszerű szabály és eligazítás, hogy ha helyesen akarok beszélni, akkor 10 centiméter papíron kell átrágnom magam? Nem abszurd ez kissé? Egyébként az egyszerű szabályok és eligazítások elvét már egyszer kipróbálták, azóta is isszuk a levét: Pintér Jenő budapesti tankerületi igazgató 1938-ban vezette be rendeletileg a nyelvművelést a közoktatásba, akkor lett „erkölcsi felelőssége” minden magyar tanárnak, hogy kijavítsa diákjai „nyelvhelyességi hibáit”. Pintér egy könyvet is kiadott ehhez, a hírhedt Magyar Nyelvvédő Könyvet, mely egyszerű, könnyen megjegyezhető előírásokat és „magyarázatokat” tartalmazott, mint pl. „egyes esetekben az és kötőszót más szócskákkal kell megcserélnünk, mert nyelvünk szelleme így kívánja”. Pintér művének tovagyűrűző hatása, hogy régész sógorom, akinek különösen lelkes magyartanára lehetett középiskolában, diadalmas és lekicsinylő mosollyal javítja ki a „hibáimat” („Te magyar szakot végeztél, sógor?! De-vel nem kezdünk mondatot.”).

Még néhány rövid megjegyzés:

Nádasdy nem gúnyolódik, te látod, láttatod annak a stílusát. Ezért kifejezetten gorombának és ízléstelennek tartom a Nádasdy úrazásodat.

-- Laikus, és sztereotípiákra alapozott elképzeléseid vannak nyelvészeti tényekről (és a többségnek is általában -- ez is azt igazolja, hogy szükség van a Nádasdy-féle ismeretterjesztésre): 1. Nem vagyunk messze az egységességtől, a magyar nyelv a területi és egyéb változatok tekintetében is messze egységesebb sok nyelvnél, például a németnél vagy az angolnál is. (Nem is beszélve a kínairól...) 2. Meglepő és nem túl meggyőző a jóltájékozottságod arról, hogy hogyan ejti a többség a „kórház” szót. Engedtessék meg, hogy inkább a nyelvészeknek higgyek.

Nádasdy állattanos hasonlatai szerintem is teljesen érthetőek. Fogalmam sincs, hogy mit tartasz zavarosnak és önkényesnek rajtuk.

Szegedi Béla

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!