|
|
 |
mangaandra
2003-12-30 14:57:36
|
54
|
Kedves Szegedi Béla!
Kiláttok ti, kihallotok ti a zenekarból? Tudod, a nagyzenekari bőgősre gondolok, aki először ment nézőként az Operába, és csodálkozott, hogy nem csak brumm-brumm-brumm... Ha még nem mondtam volna el többször: a közönség nem a ti táborotok plusz az ellentábor, hanem a nyelvileg műveletlen tömeg, amely nem hallja a ti belső brummogásotokat, nem is kiváncsi rá. Ellenben igen szívesen venné, ha általatok műveltebb lehetne nyelvileg.
Példátlan, amit a nyelvész szakma művel. Mit szólnál hozzá, ha ez egyetlen más szakmában is előfordulna? Mondjuk két péktábor lenne, és az egyik meghirdetné (mint ti): nincs szüség kenyérsütésre, mert a másik táborban egyesek a tenyerüket köpködik munka közben, és a hajukat se kötik le. Elfogadnád-e, hogy ezért ne legyen kenyér? Szerencsére a pék szakmában észen vannak, és tudják, hogy a dolgot oktatással és ellenőrzéssel kell megoldani, nem ideológiai harccal.
Megértettem, mert nyomósan tudtomra adtátok, hogy a Magyarulez az ellen-nyelvművelők fóruma.
Megértettem, hogy itt az outsidernek kuss, főleg mert világos, hogy az ellenség küldte.
Megértettem, hogy nem akarjátok megérteni, mit akarok. Félremagyarázásból külön piros pont: elismerésem, profik vagytok.
Szívesen odamondogatnék az ellentáborotoknak is, de nem találom azt a fórumot. Segítsetek már, ti biztos tudjátok.
Elmondanám nekik, hogy elég a piff-puff, lelőttelek, meg vagy halva játékból. Hogy harc helyett mennyi hasznosat lehetne dolgozni, és hogy az mennyivel örömtelibb és kevésbé fárasztó. Hogy ki az elefántcsonttoronyból, terepre! De ismétlem, nem találom őket olyan táborszerűen, mint titeket.
A "nyelvápolás" mint (szándékosan?) ködös fogalom, a poliktikai hülyeségek bekeverése nekünk, dolgozó embereknek nem kell. Se tőletek, se az ellentáborotoktól. Az se érdekel minket, miféle sebeket kaptatok. Aki önként fogott fegyvert, ne panaszodjon, főképp ne az ártatlan civileknek. Egy ponton mégis összeér az életünk: dolgoznotok kell a nyelvi kulturáltságunkért. Ez legyen a szakmátok legfőbb küldetése.
Válaszoljatok: van-e legalább egy nyelvileg műveletlen ember e hazában. A válasz igen, gondolom. Akkor munkára, műveljétek ki őt! Hogyan? Nem vállaljátok? Mert a Nádasdy-iskola szerint csak megalázva lehet tanítani, és ti nem akartok senkit megalázni? Legyen. Majd akkor tanítanak mások, akik értenek hozzá, akik nem bántanak, nem aláznak meg. Valóban ne tanítson, aki képtelen jól tanítani. De ne is hirdesse, hogy maga a tanítás káros!
Vegyetek példát a színvakról, aki bölcs mérséklettel viseli korlátozottságát, és nem lázít a színek ellen.
|
|
 |
|
A hozzászólás:
 |
Szegedi Béla
2003-12-29 22:58:41
|
49
|
Kedves Maagandra,
nehéz lesz veled vitatkozni, mivel meglehetősen elfogultnak tűnsz a kérdésben, amit ráadásul te is érzelmi alapon közelítesz meg, mivel (nekem úgy tűnik) megkérdőjelezhetetlen értéknek tartod az anyanyelv „ápolását”, még akkor is, ha ez irracionális és diszkriminatív tettekben ölt testet.
Mindenki igyekszik a beszédét úgy alakítani, hogy az igazodjék a többség elvárásaihoz, ez szociolingvisztikai közhely. Ez azonban nem minden beszédközösségben jelenti azt, amit nálunk Magyarországon, hogy egy az irodalmi nyelv alapjául szolgáló, mindenki által elfogadott, és az elektronikus médiában használt nyelvváltozatot követnek. Norvégiában például éppen fordítva van: azt az embert nézik ki a társaságból, aki az anyanyelvjárása helyett a norvég médiában hallható köznyelven szólal meg. Svájcban, Görögországban is ismeretlen a miénkhez hasonló erős diszkrimináció. Nem törvényszerű, hogy egy társadalom stigmatizálja a nyelvjárásokat.
Az emberek beszéde azonban nyilván nem csak területi változatosságot mutat. Sosem jártam Norvégiában, nincsenek tapasztalataim, de nem lennék meglepődve, ha ott is lennének olyan nyelvi jellegzetességek, amelyek alapján a norvégok is -- mint minden emberi lény -- ítéleteket hoznak a beszélőkről. Ez azonban NEM érv a hagyományos értelemben vett nyelvművelés mellett, amellett, hogy irracionális érvekkel indokolva az eszményített nyelvváltozat követését elítéljük, kipellengérezzük és gúny tárgyává tegyük a máshogy beszélőket. Nádasdy nem túloz: ha hiszed, ha nem, a nyelvművelés ma is ezt teszi, annak ellenére is, hogy fő apostolai maguk is évtizedeken át szót emeltek ezen gyakorlat ellen. A nyelvművelő folyóiratban pályázatot hirdetnek az elítélendő nyelvi jelenségeket kipellengérező gúnyversikék írására. A vitára felszólított nyelvész vitriolba mártott tollal, maró gúnnyal és kioktató hangnemben válaszol a neki címzett okos és részletesen kidolgozott tanulmányokra. Nyelvésztársai háborút hirdetnek (!) a már-már nemzetárulónak tartott, anglicista nyelvészek ellen. Nádasdytól a felsőbbrendű gúny teljesen idegen: kritikája nyilvánvalóan nem a kislánynak szól, hanem a folyóiratnak, és annak a szellemiségnek, ami a kislány által képviselt gúnyolódó kritikának teret ad, sőt helyesli és bátorítja azt. De mi más is sülhetne ki abból, mint gúnyolódás és kirekesztés, ha az eszményített nyelvváltozatot csupa -- irracionális! -- pozitív attribútummal ruházzuk fel, és csak azt tartjuk művelt embernek és jó hazafinak, aki azt beszéli? Nádasdy a publicisztikáival és az előadásával azt próbálja elérni, hogy a nyelvművelő javakat hagyományosan előszeretettel fogyasztó magyar közönség megértse: átverik, szó nincs arról, hogy a kultivált nyelvváltozat bármilyen racionális érvvel támogatható lenne.
Lehet a nyelvet szeretni, és mindenkinek szíve joga, hogy ha megpróbálja azt konzerválni és ápolni. De ezt nem teheti mások jogainak rovására, és etikátlan, ha nem elítéljük, hanem kifejezetten bátorítjuk, és iskolákban oktatjuk a kirekesztést és a gúnyolódást. Ma az iskolákban, ahol foglalkozik bármely tanár nyelvműveléssel, ott nagy valószínűséggel ezt teszik, mivel a Nádasdy képviselte és tanította elvek és ismeretek a régi nyelvművelésből és tanárképzésből teljesen hiányoztak. Érthetetlen és riasztó az a véleményed, hogy a közönség nem igényli a Nádasdy-mélységű felvilágosítást. De, éppenhogy azt igényli, hogy a nyelvi horizontja táguljon, hogy megértőbb és toleránsabb legyen, és ne dőljön be olyan badarságoknak, mint amilyennel például a nyelvművelő kézikönyv előszava fenyegeti, hogy ha utat enged a nyelvi változásoknak, akkor a gondolkodása is megbomolhat (!). Egyszerű eligazítások és szabályok kellenek a közönségnek, mint írod. Fogtad már a kezedbe a Nyelvművelő Kézikönyv két vaskos kötetét? Az az egyszerű szabály és eligazítás, hogy ha helyesen akarok beszélni, akkor 10 centiméter papíron kell átrágnom magam? Nem abszurd ez kissé? Egyébként az egyszerű szabályok és eligazítások elvét már egyszer kipróbálták, azóta is isszuk a levét: Pintér Jenő budapesti tankerületi igazgató 1938-ban vezette be rendeletileg a nyelvművelést a közoktatásba, akkor lett „erkölcsi felelőssége” minden magyar tanárnak, hogy kijavítsa diákjai „nyelvhelyességi hibáit”. Pintér egy könyvet is kiadott ehhez, a hírhedt Magyar Nyelvvédő Könyvet, mely egyszerű, könnyen megjegyezhető előírásokat és „magyarázatokat” tartalmazott, mint pl. „egyes esetekben az és kötőszót más szócskákkal kell megcserélnünk, mert nyelvünk szelleme így kívánja”. Pintér művének tovagyűrűző hatása, hogy régész sógorom, akinek különösen lelkes magyartanára lehetett középiskolában, diadalmas és lekicsinylő mosollyal javítja ki a „hibáimat” („Te magyar szakot végeztél, sógor?! De-vel nem kezdünk mondatot.”).
Még néhány rövid megjegyzés:
Nádasdy nem gúnyolódik, te látod, láttatod annak a stílusát. Ezért kifejezetten gorombának és ízléstelennek tartom a Nádasdy úrazásodat.
-- Laikus, és sztereotípiákra alapozott elképzeléseid vannak nyelvészeti tényekről (és a többségnek is általában -- ez is azt igazolja, hogy szükség van a Nádasdy-féle ismeretterjesztésre): 1. Nem vagyunk messze az egységességtől, a magyar nyelv a területi és egyéb változatok tekintetében is messze egységesebb sok nyelvnél, például a németnél vagy az angolnál is. (Nem is beszélve a kínairól...) 2. Meglepő és nem túl meggyőző a jóltájékozottságod arról, hogy hogyan ejti a többség a „kórház” szót. Engedtessék meg, hogy inkább a nyelvészeknek higgyek.
Nádasdy állattanos hasonlatai szerintem is teljesen érthetőek. Fogalmam sincs, hogy mit tartasz zavarosnak és önkényesnek rajtuk.
Szegedi Béla
|
|
Előzmény:
 |
mangaandra
2003-12-29 19:46:13
|
46
|
Kedves Kis Ádám!
Már megírtam külön szövegszerkesztőben a 44. utáni bő hozzászólásomat, amikor megtaláltam a tiedet (45.) Röviden erre reagálok, aztán beillesztem az előregyártottat.
Nagy örömmel vettem azt a félmondatodat, hogy "ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek", ugyanis az én összes gondolatom a beszélők széles közössége és az ő megsegítésük körül kering.
Írásod vége felé említed a politikai vonatkozásokat. Sajnálom, hogy neked konkrét inzultusokkal kellett találkoznod nyelvi ügyekben, engem szerencsére eddig megkímélt a sors. Mivel sem szenvedő, sem cselekvő alanya nem voltam politikai eseményeknek, továbbra is elhessegetem a politikát.
Most beillesztem az egy órája megírt szöveget.
Kedves Kis Ádám és Szegedi Béla!
A hetvenes években vidéki tévériport. Riporter: és miért nem úgy építették meg, ahogy az építési engedély stb.stb.? Alany: hát kérem azér', mer' nem vót ... (hosszú szünet) keret. Riporter: úgy érti, elfogyott a pénz? Alany: (megkönnyebbülten): igen, igen.
Nem tudtam mosolyogni a riportalanyon. Vidéken gyerekeskedtem. Tudom, mit jelent a nyilvánosság előtt megszégyenülni a műveletlenség, a tájszólás, az ócska ruha miatt. Ez a bácsi is megpróbálta, amit legalább ingyen megpróbálhatott: úgy akart beszélni, mint a hivatalos urak a tévében: nincs rá keret. Mert ha ők így mondják, akkor a "pénz" biztos parasztos.
Mit akarok kihozni? A bácsi műveltnek akart látszani, legalább a szókincs szintjén. Az egyszerű emberek szeretnének művelten beszélni. Szeretnék egy réteggel feljebb érezni magukat. Igénylik a tanítást, az iránymutatást. Nekik a suk-sük nem a nyelvi kaleidoszkóp egyik színes boga, mint Nádasdynak, hanem társadalmi lehúzó erő, amelytől hiába szeretnének, saját erőből nem tudnak megszabadulni.
Ha a nyelvművelés mást jelent, mint amire eddig gondoltam, hadd pontosítsak. Szerintem óriási szükség van az alulművelt tömegek nyelvi művelésére. És kitől várhatnánk e művelés szakmai irányítását, ha nem a nyelvészektől? De mit tesznek a nyelvészek, elkerülendő a nemes munkát? Egymásra lődöznek minden fórumon, immár több éve. Talán ez az állóháború kevésbé fárasztó, mint a népnevelés? Vagy jobban fizet? Mert erre az elképesztő jelenségre nem találok más magyarázatot.
Miért vagyok elégedetlen Nádasdyval? Mert sok vitatható állításával, sőt öncélú poénkodásával is találkoztam, miközben elvárnám, hogy egy ilyen szintű tudós mindenben tökéleteset nyújtson. Az ME-előadásból és az interneten elérhető cikkekből vegyesen hozok példákat.
ME/VIII. 1. bekezdés vége: "... miért volna a Maga nem lássa helytelenebb (vagy pláne csúnyább), mint a Maga nem látja, hiszen mindkettőt magyar anyanyelvűek szabályszerűen használják. Megítélésük puszta konvenció, ami fordítva is alakulhatott volna"
Megjegyzés: de nem alakult fordítva, ezért a "puszta" konvencionális helytelenítést kell alkalmazni.
ME/"ormány-nyúlás", fejezet vége: "...a kór+ház összetételből így alakult ki a korház alak. (Én is így mondom, ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek.)"
Megjegyzés: kár, hogy így mondja, mert NEM ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek. Szerencsére a többség kórházat mond.
Gyakran a hadaró beszéd a ludas: az elhadart szóban a félhosszú hangot az egyik hallgató hosszúnak, a másik rövidnek véli hallani, a saját elvárásának megfelelően.
Mi a baj a nyelvműveléssel?/3. bekezdés: A nyelvműveléssel tehát az első baj az, hogy a művelt köznyelvtől való eltéréseket devianciának láttatja, méghozzá valamiféle erkölcsi vagy jellemhibának, amiben a delikvens igenis elmarasztalható, s így kiérdemli a gúnyt és megvetést..."
Megjegyzés: nem korrekt állítás. Magát a nyelvművelő tevékenyéget ruházza fel egy elítélhető emberi tulajdonsággal, ami nonszensz. Mondhatnám, nevezze meg azokat a nyelvművelőket, oktatókat, akár csoportokat, akik/amelyek ezt az elítélhető magatartást tanúsítják vagy favorizálják. Szégyenpadra velük! De nem magával a nyelvműveléssel.
Mi a baj a nyelvműveléssel?/5. bekezdés: A nyelvművelés úgy el van foglalva az egységesítéssel, az irodalmi nyelv szabályainak keresztülhajtásával, hogy közben túl keveset tanít a nyelvről. Nem teríti ki a kártyáit, nem világosítja föl a közönséget, hogy döntéseit, értékítéleteit, tanácsait milyen stratégia alapján alkotja meg.
1. megjegyzés: az egységesítésről becsmérlően beszélni, amikor messze, sőt egyre messzebb vagyunk az egységességtől, ehhez jókora elfogultság kell. Aztán hol marad az egységesség előnyeinek taglalása?
2. megjegyzés: a közönség nem igényli az ilyen mélységű felvilágosítást. Egyszerű eligazítások, szabályok, minták kellenek neki. Hasonlat: próbálta már valaki a fájl-attribútumok mélységeit feltárni egy kezdő titkárnőnek, amikor csak egy mentési problémában kért segítséget? Nem teszi zsebre, amit kap. Jogosan.
Mi a baj a nyelvműveléssel?/12. bekezdés: A kislány egyébként csúsztat...
Megjegyzés: Nádasdy úr, ez gusztustalan. Egy diáklányon köszörüli a nyelvét, akinek valószínűleg fontosabb az anyanyelve, mint a diszkó? Gratulálok. Egyébként itt is a szokásos formula: a diáklányt kapásból azonosítja az elviselhetetlen nyelvműveléssel, amely most éppen "ironizál", "csúsztat" és arra fenekedik, hogy jól lealázza a helytelenül beszélőket. Nádasdy úr, ez a csúsztatás! Ó, és hogyan folytatja, miután gúnyosan kiszerkesztette az említett gyereket?
A nyelvművelés ne fegyelmezés, ne gúnyos kiszerkesztés és kirekesztés legyen, hanem tanítás
Nádasdy úr, folytat Ön nyelvművelést. Ha igen, betartja a saját intelmeit?
Rovarirtóval a szavak erdejében/4. bekezdés: ...szögezzük le, hogy a nyelvben semmit sem lehet „helyeselni” (ez olyan volna, mintha az állattanban mondjuk a hörcsögöt helyeselnénk)...
Megjegyzés: szögezzük le, hogy Nádasdy úr állítása egy ormótlan önkényeskedés, amely megérdemel egy viszontállítást: a nyelvben igenis lehet helyeselni meg helyteleníteni. Indoklás nincs. Ahogy az eredeti állítás hörcsögös példája sem tekinthető indoklásnak.
Rovarirtóval a szavak erdejében/12. bekezdés: Mindenekelőtt tanulmányozni kell a természetet, tudományosan vagy akár amatőr természetjáró módjára. Csendben, alázattal figyelni működését, és csak aztán, ha nagyon muszáj, finom kézzel picit segíteni, egy-egy növénynek, állatnak nagyobb esélyt adni. Jobb a szúnyogok hadát eltűrni a tóparton, mint döglött halak között fürödni. Jobb eltűrni embertársaink másféle vagy bosszantó nyelvi megnyilatkozásait, mint örökös szekírozással és ítélkezéssel elijeszteni őket a nyelv szeretetétől...
1. megjegyzés: már megint egy rossz hasonlat. Nem volt elég imént a hörcsög, most az egész növény- és állatvilág szolgálna például a nyelvhez; zavaros és hamis példa! Költeménybe jó, érvnek nem.
2. megjegyzés: Nádasdy úr ezen a helyen is csak emberek bosszantása és megalázása útján tartja lehetségesnek a nyelvművelést. Tényleg nem lát más módot? Nem akarom elhinni.
Nádasdy úr egy nap alatt átolvasható cikkeinek tartalmával, a fentiek kivételével és egy-két szurka-poénjától eltekintve, azaz döntő-de-nagyon-döntő mértékben egyetértek (amit egyáltalán fel tudok fogni), illetve elfogadom azt, amihez nem konyítok. Végül is jó az arány. A lufihámozást visszavonom. Attól, hogy engem nem kötött le, még nyilván értékes ME-előadás volt.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|