Keresés

Részletes keresés

Szegedi Béla Creative Commons License 2003-12-29 22:58:41 49
Kedves Maagandra,

nehéz lesz veled vitatkozni, mivel meglehetősen elfogultnak tűnsz a kérdésben, amit ráadásul te is érzelmi alapon közelítesz meg, mivel (nekem úgy tűnik) megkérdőjelezhetetlen értéknek tartod az anyanyelv „ápolását”, még akkor is, ha ez irracionális és diszkriminatív tettekben ölt testet.

Mindenki igyekszik a beszédét úgy alakítani, hogy az igazodjék a többség elvárásaihoz, ez szociolingvisztikai közhely. Ez azonban nem minden beszédközösségben jelenti azt, amit nálunk Magyarországon, hogy egy az irodalmi nyelv alapjául szolgáló, mindenki által elfogadott, és az elektronikus médiában használt nyelvváltozatot követnek. Norvégiában például éppen fordítva van: azt az embert nézik ki a társaságból, aki az anyanyelvjárása helyett a norvég médiában hallható köznyelven szólal meg. Svájcban, Görögországban is ismeretlen a miénkhez hasonló erős diszkrimináció. Nem törvényszerű, hogy egy társadalom stigmatizálja a nyelvjárásokat.

Az emberek beszéde azonban nyilván nem csak területi változatosságot mutat. Sosem jártam Norvégiában, nincsenek tapasztalataim, de nem lennék meglepődve, ha ott is lennének olyan nyelvi jellegzetességek, amelyek alapján a norvégok is -- mint minden emberi lény -- ítéleteket hoznak a beszélőkről. Ez azonban NEM érv a hagyományos értelemben vett nyelvművelés mellett, amellett, hogy irracionális érvekkel indokolva az eszményített nyelvváltozat követését elítéljük, kipellengérezzük és gúny tárgyává tegyük a máshogy beszélőket. Nádasdy nem túloz: ha hiszed, ha nem, a nyelvművelés ma is ezt teszi, annak ellenére is, hogy fő apostolai maguk is évtizedeken át szót emeltek ezen gyakorlat ellen. A nyelvművelő folyóiratban pályázatot hirdetnek az elítélendő nyelvi jelenségeket kipellengérező gúnyversikék írására. A vitára felszólított nyelvész vitriolba mártott tollal, maró gúnnyal és kioktató hangnemben válaszol a neki címzett okos és részletesen kidolgozott tanulmányokra. Nyelvésztársai háborút hirdetnek (!) a már-már nemzetárulónak tartott, anglicista nyelvészek ellen. Nádasdytól a felsőbbrendű gúny teljesen idegen: kritikája nyilvánvalóan nem a kislánynak szól, hanem a folyóiratnak, és annak a szellemiségnek, ami a kislány által képviselt gúnyolódó kritikának teret ad, sőt helyesli és bátorítja azt. De mi más is sülhetne ki abból, mint gúnyolódás és kirekesztés, ha az eszményített nyelvváltozatot csupa -- irracionális! -- pozitív attribútummal ruházzuk fel, és csak azt tartjuk művelt embernek és jó hazafinak, aki azt beszéli? Nádasdy a publicisztikáival és az előadásával azt próbálja elérni, hogy a nyelvművelő javakat hagyományosan előszeretettel fogyasztó magyar közönség megértse: átverik, szó nincs arról, hogy a kultivált nyelvváltozat bármilyen racionális érvvel támogatható lenne.

Lehet a nyelvet szeretni, és mindenkinek szíve joga, hogy ha megpróbálja azt konzerválni és ápolni. De ezt nem teheti mások jogainak rovására, és etikátlan, ha nem elítéljük, hanem kifejezetten bátorítjuk, és iskolákban oktatjuk a kirekesztést és a gúnyolódást. Ma az iskolákban, ahol foglalkozik bármely tanár nyelvműveléssel, ott nagy valószínűséggel ezt teszik, mivel a Nádasdy képviselte és tanította elvek és ismeretek a régi nyelvművelésből és tanárképzésből teljesen hiányoztak. Érthetetlen és riasztó az a véleményed, hogy a közönség nem igényli a Nádasdy-mélységű felvilágosítást. De, éppenhogy azt igényli, hogy a nyelvi horizontja táguljon, hogy megértőbb és toleránsabb legyen, és ne dőljön be olyan badarságoknak, mint amilyennel például a nyelvművelő kézikönyv előszava fenyegeti, hogy ha utat enged a nyelvi változásoknak, akkor a gondolkodása is megbomolhat (!). Egyszerű eligazítások és szabályok kellenek a közönségnek, mint írod. Fogtad már a kezedbe a Nyelvművelő Kézikönyv két vaskos kötetét? Az az egyszerű szabály és eligazítás, hogy ha helyesen akarok beszélni, akkor 10 centiméter papíron kell átrágnom magam? Nem abszurd ez kissé? Egyébként az egyszerű szabályok és eligazítások elvét már egyszer kipróbálták, azóta is isszuk a levét: Pintér Jenő budapesti tankerületi igazgató 1938-ban vezette be rendeletileg a nyelvművelést a közoktatásba, akkor lett „erkölcsi felelőssége” minden magyar tanárnak, hogy kijavítsa diákjai „nyelvhelyességi hibáit”. Pintér egy könyvet is kiadott ehhez, a hírhedt Magyar Nyelvvédő Könyvet, mely egyszerű, könnyen megjegyezhető előírásokat és „magyarázatokat” tartalmazott, mint pl. „egyes esetekben az és kötőszót más szócskákkal kell megcserélnünk, mert nyelvünk szelleme így kívánja”. Pintér művének tovagyűrűző hatása, hogy régész sógorom, akinek különösen lelkes magyartanára lehetett középiskolában, diadalmas és lekicsinylő mosollyal javítja ki a „hibáimat” („Te magyar szakot végeztél, sógor?! De-vel nem kezdünk mondatot.”).

Még néhány rövid megjegyzés:

Nádasdy nem gúnyolódik, te látod, láttatod annak a stílusát. Ezért kifejezetten gorombának és ízléstelennek tartom a Nádasdy úrazásodat.

-- Laikus, és sztereotípiákra alapozott elképzeléseid vannak nyelvészeti tényekről (és a többségnek is általában -- ez is azt igazolja, hogy szükség van a Nádasdy-féle ismeretterjesztésre): 1. Nem vagyunk messze az egységességtől, a magyar nyelv a területi és egyéb változatok tekintetében is messze egységesebb sok nyelvnél, például a németnél vagy az angolnál is. (Nem is beszélve a kínairól...) 2. Meglepő és nem túl meggyőző a jóltájékozottságod arról, hogy hogyan ejti a többség a „kórház” szót. Engedtessék meg, hogy inkább a nyelvészeknek higgyek.

Nádasdy állattanos hasonlatai szerintem is teljesen érthetőek. Fogalmam sincs, hogy mit tartasz zavarosnak és önkényesnek rajtuk.

Szegedi Béla

Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-29 21:09:31 48
Kedves Mangaandra!

Azt hiszem, kicsit elragadott az indulat. Pedig ezt a dolgot csak érzelemmentesen lehet nézni - tudományról van szó.
Nézzük csak részletesebben:
Az, hogy a nyelvművelés politikai vetületével nem találkoztál, arra vall, hogy nemrégen foglalkozol ezzel a dologgal. Erről nem akarok többet írni, Sz. Béla elmondta a véleményét róla, ráadásul ő még radikálisabb ebben a tekintetben, mint én. Egyébként annyit hozzátennék, hogy a szocializmus idején tulajdonképpen a nyelvművelés és a népzene-néptánc-néprajz voltak azok a tevékenységek, amelyek a nemzeti öntudat megtartásának legális eszközei maradhattak.

A példád jellemző, de viszonylag semmitmondó Mikrofon előtt nemcsak parasztbácsik keresik a szót. Az iskolázottabb emberek folyékonyabban beszélnek, de mit is? Én nem érzékelem, hogy a bácsi műveltebbnek akart volna látszani, bár valóban az a jellemző. Szoktál te nyilvánosság előtt beszélni? Nagy kín az mindenkinek, és csak hosszas gyakorlat után megy. De - tanárként - én is rémülten hallgatom, miket is mondok. Ez azonban tényleg nem nyelvi kérdés, hanem lélektani.

Ne haragudj, hogy azt írom, ha te nyelvművelésről akarsz vitatkozni, ne határozd már meg, mit értesz a szón. Van egy közfelfogás szerinti jelentése, arról kell vitatkozni. A Nyelvművelő kézikönyvön, a lapok nyelvművelő fórumain. Ha te azt érted nyelvművelésen, akkor miért nem az iskolában kezded? Egyrészt az elszabotált nyelvtanórákon, másrészt a hallatlanul rossz módszereken? Mit gondolsz, milyen lesz a hajlandósága annak a gyereknek a nyelvműveléshez, akit kicsúfol a tanítónéni, mert suksüköl?

Társadalmi lehúzóerőről beszélsz? Miért nem inkább a társadalom egy részének intoleranciájáról? Ismertem egy békési szlovák fiút, aki megátkozta az anyanyelvi iskoláját, mert az egyetemen nagy nehézségei lettek, amikor hirtelen magyarul kellett matematikát tanulnia. A kisgyermekkorban kialakult identitás leértékelése mindig sérülést okoz. Amit most írok, annak az a lényege, hogy a nyelvművelő attitűd bumerángként üt vissza. A türelmetlenség, az "elvárások" közömbös embereket alakítanak (ha nem éppen dacosakat).

Nádasdy poénkodott? Gondolod, hogy a merev akademizmus vonzóbb? Te beszélsz a fájlnévről és a titkárnőről. Elég sok ilyet tanítottam. Bizony, motiválni kellett szegényeknek a témát, féltek tőle anélkül is. Neked nem jött be Nádasdy humora. Ilyen van. De ez nem értékítélet róla, mert sokaknak bejön.

NB - Nádasdy nem poénkodott kifejezetten a ME-n. A hallgatóság közhangulata volt olyan. Én videón néztem, és nem általában értettem, min nevet a közönség. Egyszer maga Nádasdy is szóvá tette, hogy amit mond, az nem poén. Vitatkoztam erről olyannal, aki ott volt. Egy egyetemi hallgató ismerősöm azt mondta, hogy ő ott és akkor poénosnak érezte az előadást, de amikor visszanézte otthon, az édesanyja meg-megkérdezte, min is nevetnek most? (Az édesanya diplomás!)

Írod: "Megjegyzés: de nem alakult fordítva, ezért a "puszta" konvencionális helytelenítést kell alkalmazni."

Miért is? Nem érthető? Tebenned semmi nonkonformizmus nincs? Mindig teljesen konvencionálisan viselkedsz? És nem tudod elképzelni, hogy ez a konvenció megváltozhat? Például a nálad meg nálam eggyel fiatalabb generáció gátlás nélkül tegeződik. Szóvá teszed?

Az ormány-nyúlás kérdésében nem tudok mit mondani, a kórházat én is hosszan mondom. Nádasdy meg röviden. Biztosan más is. Ezen a téren nagyok az eltérések. A magánhangzók időtartama Magyarországon viszonlag kis területen belül is jelentős változásokat mutat. Ennek semmi köze nincs a beszédhibához. Éppen ez a terület asz a nyelvhasználatban, ahol gyors változások vannak. Például a régi írógépek majdnem kiírtották a hosszú í-t a nyelvhasználatból. Volt ennek ellenhatása is: például magam is, meg egy csomó kollégám (tanárok) elkezdtük hangsúlyozottan ejteni a hosszú í-t. Feltételezem, hogy Nádasdynak vannak korházas(!) empiriái, melynek alapján ezt a tendenciát megállapítja.

Amit az egységességről írsz, csak azután lesz vitatható, ha bebizonyítod, hogy az egységesség kifejezett előny.

A gúnyolódó nyelvművelésről: sajnos, Nádasdynak igen sok ebben az igazsága. Múltkor már írtam: ez nem az úgynevezett hivatásos nyelvművelőket jellemzi. Ne haragudj, tapasztalat híján állítasz valamit. Ha megkéred Sándor Klárát, majd szolgáltat neked példákat a nyelvi megalázásokról.

A kislánnyal és a csúsztatással kapcsolatban - nem idetgartpozó érvelés, szövegkörnyezetből kiaragdva. De szerintem nem érdemes vele többet foglalkozni.

Végül, mi a bajod Nádasdy biológiai hasonlataival? Meg kell, hogy kérjelek, próbáld ezt hideg fejjel átgondolni: a zoológus számára a poloska ugyanolyan semleges tárgya a vizsgálatnak, mint a katicabogár. A nyelvész számára a suksük ugyanolyan nyelvi jelenség, mint a tyuktyük. Nincs immanens értéke, csak ráaggatott, ráértett, de annak nincs köze a tudományhoz.

Amúgy nem Nádasdy bosszantja az embereket a nyelvművelés során - éppen nem - hanem ezt a magatrtást kifogásolja. A Rovarírtóval cikket szerintem teljesen félreértetted. Ebben nyilván van szerepe bizonyos előítéletnek.

Egy privátot el kell mondanom: én magam eredetileg inkább nyelvművelőnek voltam tekinthető, de legalábbis zavartak a többször emlegetett, úgynevezett hivatalos nyelvművelőket érő türelmetlen kritikák (főleg az anglisták nyilatkozata). Ezen az alapon próbáltam annak idején bírálni a Rovarírtóval cikket. Végül csak azt a megállapítást tudtam tenni, hogy Nádasdynak ott mindenben igaza van, és hogy máshonnan indulva ugyanoda jutottunk. Akkoriban magam is szerettem volna a nyelvművelést és a nyelvvédelmet, nyelvőrködést különválasztani, és a nyelvművelésnek alapvetően az ismeretterjesztés értelmet tulajdonítani. Ez logikus, és ezzel téged próbállak igazolni. De ez nem megy. Az emberek nem ezt értik alatta. A terminológiai viták fölöpslegesek, de időnként casus bellit szolgáltatnak. "Így megy ez!"

Kis Ádám

U.i. Azért nem bánnám, ha megpróbálnád megfogalmazni, mi a nyelvben a minőség.

K-.Á.


Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-29 21:09:24 47
Kedves Mangaandra!

Azt hiszem, kicsit elragadott az indulat. Pedig ezt a dolgot csak érzelemmentesen lehet nézni - tudományról van szó.
Nézzük csak részletesebben:
Az, hogy a nyelvművelés politikai vetületével nem találkoztál, arra vall, hogy nemrégen foglalkozol ezzel a dologgal. Erről nem akarok többet írni, Sz. Béla elmondta a véleményét róla, ráadásul ő még radikálisabb ebben a tekintetben, mint én. Egyébként annyit hozzátennék, hogy a szocializmus idején tulajdonképpen a nyelvművelés és a népzene-néptánc-néprajz voltak azok a tevékenységek, amelyek a nemzeti öntudat megtartásának legális eszközei maradhattak.

A példád jellemző, de viszonylag semmitmondó Mikrofon előtt nemcsak parasztbácsik keresik a szót. Az iskolázottabb emberek folyékonyabban beszélnek, de mit is? Én nem érzékelem, hogy a bácsi műveltebbnek akart volna látszani, bár valóban az a jellemző. Szoktál te nyilvánosság előtt beszélni? Nagy kín az mindenkinek, és csak hosszas gyakorlat után megy. De - tanárként - én is rémülten hallgatom, miket is mondok. Ez azonban tényleg nem nyelvi kérdés, hanem lélektani.

Ne haragudj, hogy azt írom, ha te nyelvművelésről akarsz vitatkozni, ne határozd már meg, mit értesz a szón. Van egy közfelfogás szerinti jelentése, arról kell vitatkozni. A Nyelvművelő kézikönyvön, a lapok nyelvművelő fórumain. Ha te azt érted nyelvművelésen, akkor miért nem az iskolában kezded? Egyrészt az elszabotált nyelvtanórákon, másrészt a hallatlanul rossz módszereken? Mit gondolsz, milyen lesz a hajlandósága annak a gyereknek a nyelvműveléshez, akit kicsúfol a tanítónéni, mert suksüköl?

Társadalmi lehúzóerőről beszélsz? Miért nem inkább a társadalom egy részének intoleranciájáról? Ismertem egy békési szlovák fiút, aki megátkozta az anyanyelvi iskoláját, mert az egyetemen nagy nehézségei lettek, amikor hirtelen magyarul kellett matematikát tanulnia. A kisgyermekkorban kialakult identitás leértékelése mindig sérülést okoz. Amit most írok, annak az a lényege, hogy a nyelvművelő attitűd bumerángként üt vissza. A türelmetlenség, az "elvárások" közömbös embereket alakítanak (ha nem éppen dacosakat).

Nádasdy poénkodott? Gondolod, hogy a merev akademizmus vonzóbb? Te beszélsz a fájlnévről és a titkárnőről. Elég sok ilyet tanítottam. Bizony, motiválni kellett szegényeknek a témát, féltek tőle anélkül is. Neked nem jött be Nádasdy humora. Ilyen van. De ez nem értékítélet róla, mert sokaknak bejön.

NB - Nádasdy nem poénkodott kifejezetten a ME-n. A hallgatóság közhangulata volt olyan. Én videón néztem, és nem általában értettem, min nevet a közönség. Egyszer maga Nádasdy is szóvá tette, hogy amit mond, az nem poén. Vitatkoztam erről olyannal, aki ott volt. Egy egyetemi hallgató ismerősöm azt mondta, hogy ő ott és akkor poénosnak érezte az előadást, de amikor visszanézte otthon, az édesanyja meg-megkérdezte, min is nevetnek most? (Az édesanya diplomás!)

Írod: "Megjegyzés: de nem alakult fordítva, ezért a "puszta" konvencionális helytelenítést kell alkalmazni."

Miért is? Nem érthető? Tebenned semmi nonkonformizmus nincs? Mindig teljesen konvencionálisan viselkedsz? És nem tudod elképzelni, hogy ez a konvenció megváltozhat? Például a nálad meg nálam eggyel fiatalabb generáció gátlás nélkül tegeződik. Szóvá teszed?

Az ormány-nyúlás kérdésében nem tudok mit mondani, a kórházat én is hosszan mondom. Nádasdy meg röviden. Biztosan más is. Ezen a téren nagyok az eltérések. A magánhangzók időtartama Magyarországon viszonlag kis területen belül is jelentős változásokat mutat. Ennek semmi köze nincs a beszédhibához. Éppen ez a terület asz a nyelvhasználatban, ahol gyors változások vannak. Például a régi írógépek majdnem kiírtották a hosszú í-t a nyelvhasználatból. Volt ennek ellenhatása is: például magam is, meg egy csomó kollégám (tanárok) elkezdtük hangsúlyozottan ejteni a hosszú í-t. Feltételezem, hogy Nádasdynak vannak korházas(!) empiriái, melynek alapján ezt a tendenciát megállapítja.

Amit az egységességről írsz, csak azután lesz vitatható, ha bebizonyítod, hogy az egységesség kifejezett előny.

A gúnyolódó nyelvművelésről: sajnos, Nádasdynak igen sok ebben az igazsága. Múltkor már írtam: ez nem az úgynevezett hivatásos nyelvművelőket jellemzi. Ne haragudj, tapasztalat híján állítasz valamit. Ha megkéred Sándor Klárát, majd szolgáltat neked példákat a nyelvi megalázásokról.

A kislánnyal és a csúsztatással kapcsolatban - nem idetgartpozó érvelés, szövegkörnyezetből kiaragdva. De szerintem nem érdemes vele többet foglalkozni.

Végül, mi a bajod Nádasdy biológiai hasonlataival? Meg kell, hogy kérjelek, próbáld ezt hideg fejjel átgondolni: a zoológus számára a poloska ugyanolyan semleges tárgya a vizsgálatnak, mint a katicabogár. A nyelvész számára a suksük ugyanolyan nyelvi jelenség, mint a tyuktyük. Nincs immanens értéke, csak ráaggatott, ráértett, de annak nincs köze a tudományhoz.

Amúgy nem Nádasdy bosszantja az embereket a nyelvművelés során - éppen nem - hanem ezt a magatrtást kifogásolja. A Rovarírtóval cikket szerintem teljesen félreértetted. Ebben nyilván van szerepe bizonyos előítéletnek.

Egy privátot el kell mondanom: én magam eredetileg inkább nyelvművelőnek voltam tekinthető, de legalábbis zavartak a többször emlegetett, úgynevezett hivatalos nyelvművelőket érő türelmetlen kritikák (főleg az anglisták nyilatkozata). Ezen az alapon próbáltam annak idején bírálni a Rovarírtóval cikket. Végül csak azt a megállapítást tudtam tenni, hogy Nádasdynak ott mindenben igaza van, és hogy máshonnan indulva ugyanoda jutottunk. Akkoriban magam is szerettem volna a nyelvművelést és a nyelvvédelmet, nyelvőrködést különválasztani, és a nyelvművelésnek alapvetően az ismeretterjesztés értelmet tulajdonítani. Ez logikus, és ezzel téged próbállak igazolni. De ez nem megy. Az emberek nem ezt értik alatta. A terminológiai viták fölöpslegesek, de időnként casus bellit szolgáltatnak. "Így megy ez!"

Kis Ádám


A hozzászólás:
mangaandra Creative Commons License 2003-12-29 19:46:13 46
Kedves Kis Ádám!

Már megírtam külön szövegszerkesztőben a 44. utáni bő hozzászólásomat, amikor megtaláltam a tiedet (45.) Röviden erre reagálok, aztán beillesztem az előregyártottat.
Nagy örömmel vettem azt a félmondatodat, hogy "ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek", ugyanis az én összes gondolatom a beszélők széles közössége és az ő megsegítésük körül kering.
Írásod vége felé említed a politikai vonatkozásokat. Sajnálom, hogy neked konkrét inzultusokkal kellett találkoznod nyelvi ügyekben, engem szerencsére eddig megkímélt a sors. Mivel sem szenvedő, sem cselekvő alanya nem voltam politikai eseményeknek, továbbra is elhessegetem a politikát.
Most beillesztem az egy órája megírt szöveget.

Kedves Kis Ádám és Szegedi Béla!

A hetvenes években vidéki tévériport. Riporter: és miért nem úgy építették meg, ahogy az építési engedély stb.stb.? Alany: hát kérem azér', mer' nem vót ... (hosszú szünet) keret. Riporter: úgy érti, elfogyott a pénz? Alany: (megkönnyebbülten): igen, igen.

Nem tudtam mosolyogni a riportalanyon. Vidéken gyerekeskedtem. Tudom, mit jelent a nyilvánosság előtt megszégyenülni a műveletlenség, a tájszólás, az ócska ruha miatt. Ez a bácsi is megpróbálta, amit legalább ingyen megpróbálhatott: úgy akart beszélni, mint a hivatalos urak a tévében: nincs rá keret. Mert ha ők így mondják, akkor a "pénz" biztos parasztos.

Mit akarok kihozni? A bácsi műveltnek akart látszani, legalább a szókincs szintjén. Az egyszerű emberek szeretnének művelten beszélni. Szeretnék egy réteggel feljebb érezni magukat. Igénylik a tanítást, az iránymutatást. Nekik a suk-sük nem a nyelvi kaleidoszkóp egyik színes boga, mint Nádasdynak, hanem társadalmi lehúzó erő, amelytől hiába szeretnének, saját erőből nem tudnak megszabadulni.

Ha a nyelvművelés mást jelent, mint amire eddig gondoltam, hadd pontosítsak. Szerintem óriási szükség van az alulművelt tömegek nyelvi művelésére. És kitől várhatnánk e művelés szakmai irányítását, ha nem a nyelvészektől? De mit tesznek a nyelvészek, elkerülendő a nemes munkát? Egymásra lődöznek minden fórumon, immár több éve. Talán ez az állóháború kevésbé fárasztó, mint a népnevelés? Vagy jobban fizet? Mert erre az elképesztő jelenségre nem találok más magyarázatot.

Miért vagyok elégedetlen Nádasdyval? Mert sok vitatható állításával, sőt öncélú poénkodásával is találkoztam, miközben elvárnám, hogy egy ilyen szintű tudós mindenben tökéleteset nyújtson. Az ME-előadásból és az interneten elérhető cikkekből vegyesen hozok példákat.

ME/VIII. 1. bekezdés vége: "... miért volna a Maga nem lássa helytelenebb (vagy pláne csúnyább), mint a Maga nem látja, hiszen mindkettőt magyar anyanyelvűek szabályszerűen használják. Megítélésük puszta konvenció, ami fordítva is alakulhatott volna"
Megjegyzés: de nem alakult fordítva, ezért a "puszta" konvencionális helytelenítést kell alkalmazni.

ME/"ormány-nyúlás", fejezet vége: "...a kór+ház összetételből így alakult ki a korház alak. (Én is így mondom, ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek.)"
Megjegyzés: kár, hogy így mondja, mert NEM ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek. Szerencsére a többség kórházat mond.
Gyakran a hadaró beszéd a ludas: az elhadart szóban a félhosszú hangot az egyik hallgató hosszúnak, a másik rövidnek véli hallani, a saját elvárásának megfelelően.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/3. bekezdés: A nyelvműveléssel tehát az első baj az, hogy a művelt köznyelvtől való eltéréseket devianciának láttatja, méghozzá valamiféle erkölcsi vagy jellemhibának, amiben a delikvens igenis elmarasztalható, s így kiérdemli a gúnyt és megvetést..."
Megjegyzés: nem korrekt állítás. Magát a nyelvművelő tevékenyéget ruházza fel egy elítélhető emberi tulajdonsággal, ami nonszensz. Mondhatnám, nevezze meg azokat a nyelvművelőket, oktatókat, akár csoportokat, akik/amelyek ezt az elítélhető magatartást tanúsítják vagy favorizálják. Szégyenpadra velük! De nem magával a nyelvműveléssel.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/5. bekezdés: A nyelvművelés úgy el van foglalva az egységesítéssel, az irodalmi nyelv szabályainak keresztülhajtásával, hogy közben túl keveset tanít a nyelvről. Nem teríti ki a kártyáit, nem világosítja föl a közönséget, hogy döntéseit, értékítéleteit, tanácsait milyen stratégia alapján alkotja meg.
1. megjegyzés: az egységesítésről becsmérlően beszélni, amikor messze, sőt egyre messzebb vagyunk az egységességtől, ehhez jókora elfogultság kell. Aztán hol marad az egységesség előnyeinek taglalása?
2. megjegyzés: a közönség nem igényli az ilyen mélységű felvilágosítást. Egyszerű eligazítások, szabályok, minták kellenek neki. Hasonlat: próbálta már valaki a fájl-attribútumok mélységeit feltárni egy kezdő titkárnőnek, amikor csak egy mentési problémában kért segítséget? Nem teszi zsebre, amit kap. Jogosan.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/12. bekezdés: A kislány egyébként csúsztat...
Megjegyzés: Nádasdy úr, ez gusztustalan. Egy diáklányon köszörüli a nyelvét, akinek valószínűleg fontosabb az anyanyelve, mint a diszkó? Gratulálok. Egyébként itt is a szokásos formula: a diáklányt kapásból azonosítja az elviselhetetlen nyelvműveléssel, amely most éppen "ironizál", "csúsztat" és arra fenekedik, hogy jól lealázza a helytelenül beszélőket. Nádasdy úr, ez a csúsztatás! Ó, és hogyan folytatja, miután gúnyosan kiszerkesztette az említett gyereket?
A nyelvművelés ne fegyelmezés, ne gúnyos kiszerkesztés és kirekesztés legyen, hanem tanítás
Nádasdy úr, folytat Ön nyelvművelést. Ha igen, betartja a saját intelmeit?

Rovarirtóval a szavak erdejében/4. bekezdés: ...szögezzük le, hogy a nyelvben semmit sem lehet „helyeselni” (ez olyan volna, mintha az állattanban mondjuk a hörcsögöt helyeselnénk)...
Megjegyzés: szögezzük le, hogy Nádasdy úr állítása egy ormótlan önkényeskedés, amely megérdemel egy viszontállítást: a nyelvben igenis lehet helyeselni meg helyteleníteni. Indoklás nincs. Ahogy az eredeti állítás hörcsögös példája sem tekinthető indoklásnak.

Rovarirtóval a szavak erdejében/12. bekezdés: Mindenekelőtt tanulmányozni kell a természetet, tudományosan vagy akár amatőr természetjáró módjára. Csendben, alázattal figyelni működését, és csak aztán, ha nagyon muszáj, finom kézzel picit segíteni, egy-egy növénynek, állatnak nagyobb esélyt adni. Jobb a szúnyogok hadát eltűrni a tóparton, mint döglött halak között fürödni. Jobb eltűrni embertársaink másféle vagy bosszantó nyelvi megnyilatkozásait, mint örökös szekírozással és ítélkezéssel elijeszteni őket a nyelv szeretetétől...
1. megjegyzés: már megint egy rossz hasonlat. Nem volt elég imént a hörcsög, most az egész növény- és állatvilág szolgálna például a nyelvhez; zavaros és hamis példa! Költeménybe jó, érvnek nem.
2. megjegyzés: Nádasdy úr ezen a helyen is csak emberek bosszantása és megalázása útján tartja lehetségesnek a nyelvművelést. Tényleg nem lát más módot? Nem akarom elhinni.

Nádasdy úr egy nap alatt átolvasható cikkeinek tartalmával, a fentiek kivételével és egy-két szurka-poénjától eltekintve, azaz döntő-de-nagyon-döntő mértékben egyetértek (amit egyáltalán fel tudok fogni), illetve elfogadom azt, amihez nem konyítok. Végül is jó az arány. A lufihámozást visszavonom. Attól, hogy engem nem kötött le, még nyilván értékes ME-előadás volt.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-29 16:16:01 45
Kedves Béla!
Van abban valami igazad, hogy a nyelvhasználat alakítására irányuló tevékenység alapvetően politika. Az is igaz, hogy a nyelvművelő-antinyelvművelő oppozíció is politikai eredetű. Mint ahogy a nyelvnek is van politikai szerepe, különösen a nemzetté válás folyamatában.
Itt kell azonban figyelmeztetni a nyelv kettősségére, melyet Saussure ugyebár úgy oldott meg, hogy a második réteget (melyre valójában a nyelvművelés irányul) nem is tekinti nyelvnek. Ezt a réteget ő "beszéd"-nek (parole) nevezi, és nem vonja az érdeklődése körébe.
A gond ezzel kapcsolatban az, hogy Saussure-nak a maga szempontjából igaza van, de ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek. A beszélők kedvéért (vagy éppen kedve ellenére, dehát a manipuláció, természete szerint, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes) nagy dolgok születtek, például megújult a norvég nyelv (mindjárt lett belőle kettő is), ugyanígy a héber. Bár Nádasdy szerint nincs nyelvtörténet (ez nem a ME-előadásból derült ki), a nyelvi tudatosodás szempontjából fontos volt adalékok termelése is. A nyelvművelés minősített tettei az Osszián-dalok, valamint a cseh királyudvari okirat.
Ez a fajta nyelvi tudatosság, amely a nyelvművelés iránti igényt támasztja és követeli, 2-300 évre néz vissza. Nagy eredményei vannak, azonban a nyelv struktúrájára, lényegi elemeire rendkívül kicsi a hatásuk. Például a magyar nyelvújítás a magyar nyelvtanra nem hatott.
Ugyanakkor Nádasdyval vitatkozni lehet a nyelv fogalomkörének megvonása terén. Azért, mert a pragmatika például őt nem érdekli, az mégiscsak a nyelvvel foglalkozó tudomány. Szerinte a lexikai változások nem változtatják meg a nyelvet: a struktúrát, a nyelvtant illetően ez igaz, a nyelv egészét illetően azonban nem igaz. Az más kérdés, hogy a lexikon könnyen változtatható, és változásai nem igazán időtállóak. Szavak keletkeznek és elmúlnak, de jellemző, hogy a jelentés sokkal ingatagabb a szóalaknál.
A szókincsnek vannak politikai vonatkozásai, erre utalnak a nyelújítások. Ugyanez az attitűd azonban egyáltalán nem igaz a nyelvtani szerkezetek vonatkozásában, annak ellenére, hogy persze erre is irányulnak mozgalmak. Például - és ezt Mangaandra figyelmébe ajánlom - hogy nem az a diszkrimináció, ha valaki nem tudja ejteni a zárt ­ë-t, hanem az, ha az ilyen személyt bármiféle inzultus éri (például kijelentik róla, hogy nem igazi magyar). Ugyanígy nincs politikai értéke az ikes ragozásnak sem, és - nézetem szerint - ezzel kapcsolatban a diszkrimináció az, ha valaki kárhoztatja a merev és diszfunkcionális nyelvhasználati hagyomány elvetését (azaz az eszek-iszok hibáztatását).
Összefoglalva:
- a nemzeti nyelvek megújulása, fejlődése és a megtartására irányuló mozgalmak politikai indíttatásúak, és szokatlanul régiek: a 18. században kezdődtek, és a mai napig hatnak az úgynevezett nemzetállamokban;
- a tudatos nyelvújítások alapvetően a szókincs irányában hatnak, de még ezzel kapcsolatban is csak félig érvényesülnek: ki tudja, a nyelvújítás során mi miért maradt meg (higany) és mi miért nem (éleny).

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!