Keresés

Részletes keresés

mangaandra Creative Commons License 2003-12-29 19:46:13 46
Kedves Kis Ádám!

Már megírtam külön szövegszerkesztőben a 44. utáni bő hozzászólásomat, amikor megtaláltam a tiedet (45.) Röviden erre reagálok, aztán beillesztem az előregyártottat.
Nagy örömmel vettem azt a félmondatodat, hogy "ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek", ugyanis az én összes gondolatom a beszélők széles közössége és az ő megsegítésük körül kering.
Írásod vége felé említed a politikai vonatkozásokat. Sajnálom, hogy neked konkrét inzultusokkal kellett találkoznod nyelvi ügyekben, engem szerencsére eddig megkímélt a sors. Mivel sem szenvedő, sem cselekvő alanya nem voltam politikai eseményeknek, továbbra is elhessegetem a politikát.
Most beillesztem az egy órája megírt szöveget.

Kedves Kis Ádám és Szegedi Béla!

A hetvenes években vidéki tévériport. Riporter: és miért nem úgy építették meg, ahogy az építési engedély stb.stb.? Alany: hát kérem azér', mer' nem vót ... (hosszú szünet) keret. Riporter: úgy érti, elfogyott a pénz? Alany: (megkönnyebbülten): igen, igen.

Nem tudtam mosolyogni a riportalanyon. Vidéken gyerekeskedtem. Tudom, mit jelent a nyilvánosság előtt megszégyenülni a műveletlenség, a tájszólás, az ócska ruha miatt. Ez a bácsi is megpróbálta, amit legalább ingyen megpróbálhatott: úgy akart beszélni, mint a hivatalos urak a tévében: nincs rá keret. Mert ha ők így mondják, akkor a "pénz" biztos parasztos.

Mit akarok kihozni? A bácsi műveltnek akart látszani, legalább a szókincs szintjén. Az egyszerű emberek szeretnének művelten beszélni. Szeretnék egy réteggel feljebb érezni magukat. Igénylik a tanítást, az iránymutatást. Nekik a suk-sük nem a nyelvi kaleidoszkóp egyik színes boga, mint Nádasdynak, hanem társadalmi lehúzó erő, amelytől hiába szeretnének, saját erőből nem tudnak megszabadulni.

Ha a nyelvművelés mást jelent, mint amire eddig gondoltam, hadd pontosítsak. Szerintem óriási szükség van az alulművelt tömegek nyelvi művelésére. És kitől várhatnánk e művelés szakmai irányítását, ha nem a nyelvészektől? De mit tesznek a nyelvészek, elkerülendő a nemes munkát? Egymásra lődöznek minden fórumon, immár több éve. Talán ez az állóháború kevésbé fárasztó, mint a népnevelés? Vagy jobban fizet? Mert erre az elképesztő jelenségre nem találok más magyarázatot.

Miért vagyok elégedetlen Nádasdyval? Mert sok vitatható állításával, sőt öncélú poénkodásával is találkoztam, miközben elvárnám, hogy egy ilyen szintű tudós mindenben tökéleteset nyújtson. Az ME-előadásból és az interneten elérhető cikkekből vegyesen hozok példákat.

ME/VIII. 1. bekezdés vége: "... miért volna a Maga nem lássa helytelenebb (vagy pláne csúnyább), mint a Maga nem látja, hiszen mindkettőt magyar anyanyelvűek szabályszerűen használják. Megítélésük puszta konvenció, ami fordítva is alakulhatott volna"
Megjegyzés: de nem alakult fordítva, ezért a "puszta" konvencionális helytelenítést kell alkalmazni.

ME/"ormány-nyúlás", fejezet vége: "...a kór+ház összetételből így alakult ki a korház alak. (Én is így mondom, ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek.)"
Megjegyzés: kár, hogy így mondja, mert NEM ez tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek. Szerencsére a többség kórházat mond.
Gyakran a hadaró beszéd a ludas: az elhadart szóban a félhosszú hangot az egyik hallgató hosszúnak, a másik rövidnek véli hallani, a saját elvárásának megfelelően.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/3. bekezdés: A nyelvműveléssel tehát az első baj az, hogy a művelt köznyelvtől való eltéréseket devianciának láttatja, méghozzá valamiféle erkölcsi vagy jellemhibának, amiben a delikvens igenis elmarasztalható, s így kiérdemli a gúnyt és megvetést..."
Megjegyzés: nem korrekt állítás. Magát a nyelvművelő tevékenyéget ruházza fel egy elítélhető emberi tulajdonsággal, ami nonszensz. Mondhatnám, nevezze meg azokat a nyelvművelőket, oktatókat, akár csoportokat, akik/amelyek ezt az elítélhető magatartást tanúsítják vagy favorizálják. Szégyenpadra velük! De nem magával a nyelvműveléssel.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/5. bekezdés: A nyelvművelés úgy el van foglalva az egységesítéssel, az irodalmi nyelv szabályainak keresztülhajtásával, hogy közben túl keveset tanít a nyelvről. Nem teríti ki a kártyáit, nem világosítja föl a közönséget, hogy döntéseit, értékítéleteit, tanácsait milyen stratégia alapján alkotja meg.
1. megjegyzés: az egységesítésről becsmérlően beszélni, amikor messze, sőt egyre messzebb vagyunk az egységességtől, ehhez jókora elfogultság kell. Aztán hol marad az egységesség előnyeinek taglalása?
2. megjegyzés: a közönség nem igényli az ilyen mélységű felvilágosítást. Egyszerű eligazítások, szabályok, minták kellenek neki. Hasonlat: próbálta már valaki a fájl-attribútumok mélységeit feltárni egy kezdő titkárnőnek, amikor csak egy mentési problémában kért segítséget? Nem teszi zsebre, amit kap. Jogosan.

Mi a baj a nyelvműveléssel?/12. bekezdés: A kislány egyébként csúsztat...
Megjegyzés: Nádasdy úr, ez gusztustalan. Egy diáklányon köszörüli a nyelvét, akinek valószínűleg fontosabb az anyanyelve, mint a diszkó? Gratulálok. Egyébként itt is a szokásos formula: a diáklányt kapásból azonosítja az elviselhetetlen nyelvműveléssel, amely most éppen "ironizál", "csúsztat" és arra fenekedik, hogy jól lealázza a helytelenül beszélőket. Nádasdy úr, ez a csúsztatás! Ó, és hogyan folytatja, miután gúnyosan kiszerkesztette az említett gyereket?
A nyelvművelés ne fegyelmezés, ne gúnyos kiszerkesztés és kirekesztés legyen, hanem tanítás
Nádasdy úr, folytat Ön nyelvművelést. Ha igen, betartja a saját intelmeit?

Rovarirtóval a szavak erdejében/4. bekezdés: ...szögezzük le, hogy a nyelvben semmit sem lehet „helyeselni” (ez olyan volna, mintha az állattanban mondjuk a hörcsögöt helyeselnénk)...
Megjegyzés: szögezzük le, hogy Nádasdy úr állítása egy ormótlan önkényeskedés, amely megérdemel egy viszontállítást: a nyelvben igenis lehet helyeselni meg helyteleníteni. Indoklás nincs. Ahogy az eredeti állítás hörcsögös példája sem tekinthető indoklásnak.

Rovarirtóval a szavak erdejében/12. bekezdés: Mindenekelőtt tanulmányozni kell a természetet, tudományosan vagy akár amatőr természetjáró módjára. Csendben, alázattal figyelni működését, és csak aztán, ha nagyon muszáj, finom kézzel picit segíteni, egy-egy növénynek, állatnak nagyobb esélyt adni. Jobb a szúnyogok hadát eltűrni a tóparton, mint döglött halak között fürödni. Jobb eltűrni embertársaink másféle vagy bosszantó nyelvi megnyilatkozásait, mint örökös szekírozással és ítélkezéssel elijeszteni őket a nyelv szeretetétől...
1. megjegyzés: már megint egy rossz hasonlat. Nem volt elég imént a hörcsög, most az egész növény- és állatvilág szolgálna például a nyelvhez; zavaros és hamis példa! Költeménybe jó, érvnek nem.
2. megjegyzés: Nádasdy úr ezen a helyen is csak emberek bosszantása és megalázása útján tartja lehetségesnek a nyelvművelést. Tényleg nem lát más módot? Nem akarom elhinni.

Nádasdy úr egy nap alatt átolvasható cikkeinek tartalmával, a fentiek kivételével és egy-két szurka-poénjától eltekintve, azaz döntő-de-nagyon-döntő mértékben egyetértek (amit egyáltalán fel tudok fogni), illetve elfogadom azt, amihez nem konyítok. Végül is jó az arány. A lufihámozást visszavonom. Attól, hogy engem nem kötött le, még nyilván értékes ME-előadás volt.

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-29 16:16:01 45
Kedves Béla!
Van abban valami igazad, hogy a nyelvhasználat alakítására irányuló tevékenység alapvetően politika. Az is igaz, hogy a nyelvművelő-antinyelvművelő oppozíció is politikai eredetű. Mint ahogy a nyelvnek is van politikai szerepe, különösen a nemzetté válás folyamatában.
Itt kell azonban figyelmeztetni a nyelv kettősségére, melyet Saussure ugyebár úgy oldott meg, hogy a második réteget (melyre valójában a nyelvművelés irányul) nem is tekinti nyelvnek. Ezt a réteget ő "beszéd"-nek (parole) nevezi, és nem vonja az érdeklődése körébe.
A gond ezzel kapcsolatban az, hogy Saussure-nak a maga szempontjából igaza van, de ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek. A beszélők kedvéért (vagy éppen kedve ellenére, dehát a manipuláció, természete szerint, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes) nagy dolgok születtek, például megújult a norvég nyelv (mindjárt lett belőle kettő is), ugyanígy a héber. Bár Nádasdy szerint nincs nyelvtörténet (ez nem a ME-előadásból derült ki), a nyelvi tudatosodás szempontjából fontos volt adalékok termelése is. A nyelvművelés minősített tettei az Osszián-dalok, valamint a cseh királyudvari okirat.
Ez a fajta nyelvi tudatosság, amely a nyelvművelés iránti igényt támasztja és követeli, 2-300 évre néz vissza. Nagy eredményei vannak, azonban a nyelv struktúrájára, lényegi elemeire rendkívül kicsi a hatásuk. Például a magyar nyelvújítás a magyar nyelvtanra nem hatott.
Ugyanakkor Nádasdyval vitatkozni lehet a nyelv fogalomkörének megvonása terén. Azért, mert a pragmatika például őt nem érdekli, az mégiscsak a nyelvvel foglalkozó tudomány. Szerinte a lexikai változások nem változtatják meg a nyelvet: a struktúrát, a nyelvtant illetően ez igaz, a nyelv egészét illetően azonban nem igaz. Az más kérdés, hogy a lexikon könnyen változtatható, és változásai nem igazán időtállóak. Szavak keletkeznek és elmúlnak, de jellemző, hogy a jelentés sokkal ingatagabb a szóalaknál.
A szókincsnek vannak politikai vonatkozásai, erre utalnak a nyelújítások. Ugyanez az attitűd azonban egyáltalán nem igaz a nyelvtani szerkezetek vonatkozásában, annak ellenére, hogy persze erre is irányulnak mozgalmak. Például - és ezt Mangaandra figyelmébe ajánlom - hogy nem az a diszkrimináció, ha valaki nem tudja ejteni a zárt ­ë-t, hanem az, ha az ilyen személyt bármiféle inzultus éri (például kijelentik róla, hogy nem igazi magyar). Ugyanígy nincs politikai értéke az ikes ragozásnak sem, és - nézetem szerint - ezzel kapcsolatban a diszkrimináció az, ha valaki kárhoztatja a merev és diszfunkcionális nyelvhasználati hagyomány elvetését (azaz az eszek-iszok hibáztatását).
Összefoglalva:
- a nemzeti nyelvek megújulása, fejlődése és a megtartására irányuló mozgalmak politikai indíttatásúak, és szokatlanul régiek: a 18. században kezdődtek, és a mai napig hatnak az úgynevezett nemzetállamokban;
- a tudatos nyelvújítások alapvetően a szókincs irányában hatnak, de még ezzel kapcsolatban is csak félig érvényesülnek: ki tudja, a nyelvújítás során mi miért maradt meg (higany) és mi miért nem (éleny).

Kis Ádám

Előzmény:
Szegedi Béla Creative Commons License 2003-12-29 14:17:46 44
(elnézést kérek mindekitől, hogy én mindent duplán adok közzé, az Opera böngésző a ludas benne, hogy elsőre sosem sikerül...)

Kedves Mangaandra!

Azt hiszem, eléggé félreérted az ún. antinyelvművelők álláspontját. Ebben közrejátszhat az is, hogy a látszattal ellentétben szerintem ez az oldal sem egységes, és a szereplői koránt sincsenek mindenben egymással összeegyeztethető állásponton.

>> Gyakorlatilag azt mondják, hogy a politikus, a focista, a popénekes,
>> a Tévé123 sztárja csak nyugodtan alakítgassa a nyelvet azzal, hogy
>> a médiákon millió fülbe beleönti a zagyvaságait, ez spontán alakulás,
>> utat neki! De ha a nyelvmûvelõ szeretne valamit alakítani, akkor coki,
>> ne már, az erõszak!

Nem erről van szó. Az antinyelvművelők azt ítélik el, ha a nyelvművelésre nyelvészeti, azaz tudományos (-nak tűnő) érveket hoznak fel a nyelvművelők. Márpedig ezt teszik: megpróbálják racionalizálni a tevékenységüket, holott ez képtelenség. Nyisd csak ki a Nyelvművelő Kézikönyvet, és nézd meg, mivel indokolják a szócikkekben az illető nyelvi jelenség elítélendő, vagy épp támogatandó voltát. Nyelvészeti értelemben nem lehet a logikára, egyszerűségre, magyarosságra hivatkozni – erről szólt Nádasdy előadása. (Ami egyébként az egyik legjobban sikerült ME előadás volt -- szerintem.) Nádasdy is polgárjogot ad viszont a nyelvművelésnek mint társadalmi cselekvésnek, ami azonban nem tudomány, hanem szubjektív (vagy kollektív) esztétikai elvek érvényesítése, és hagyományőrzés. Nádasdy mint a magyar nyelv beszélője, meglehetősen konzervatív. Ajánlom figyelmedbe a következő írását: Mit utáljunk? (És a többi publicisztikáját is az oldalon – ezek okán nevezi őt Kis Ádám aktív nyelvművelőnek – azonban, itt a „nyelvművelő” egészen mást jelent, mint a hagyományos értelemben!)

>> Másodszor (a nyelvmûvelés-ellenesek) meghatározzák a maguk
>> nyelvészi dolgát (megfigyelés, regisztrálás), viszont mihelyt
>> nyelvmûvelés-veszélyt szimatolnak, azonnal átalakulnak aktivistává,
>> gátat vetendõ a gaz mûvelési törekvésnek.

Ez egyrészt azzal függ össze, hogy az antinyelvművelő nyelvészek számára irritáló, hogy régivágású nyelvész kollégáik tudománytalan tevékenységeket tudományként adnak el a beszélőközösségnek. Másrészt a kritikák politikai természetűek, és éppen ezért nem is értek egyet Kis Ádámmal: a nyelvművelés kérdését nem lehet átpolitizálni, ugyanis eredendően politikai kérdés. A nyelvművelés egyik vagy másik oldalára állni politikai döntést jelent. Megmagyarázom, miért: a nyelvművelők számára a nyelv „ápolása” a nemzettudat vállalását, és társadalmi erősítését jelenti. Azért küzdenek pl. a suksükölés ellen, mert nemzeti eszményük egy egységes, és az irodalmi nyelv hagyományaihoz idomuló magyar nyelv, amelyre hitük szerint mindenki megtanítható és megtanítandóm, de legalábbis az az ideális, ha mindenki ennek a követésére igyekszik. Az antinyelvművelők szintén politikai indíttatásból ítélik el a nyelvművelést: a beszélők nyelvi jogaira hivatkozva. Szerintük a nyelvművelés káros, mert erősíti, sőt támogatja a társadalmi diszkriminációt pl. a nyelvjárási beszélőkkel szemben, vagy a határon túli magyarok kétnyelvű környezetben módosult nyelvével szemben stb., és nemcsak korlátozza az embereket alapvető emberi jogaikban, de frusztráltá is teszi őket. Két ellentétes ideológia feszül egymásnak, melyek, ha tetszik, ha nem, politikai természetűek.

De hát végül is a nyelv közügy.

Szegedi Béla

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!