Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2003-12-29 16:16:01 45
Kedves Béla!
Van abban valami igazad, hogy a nyelvhasználat alakítására irányuló tevékenység alapvetően politika. Az is igaz, hogy a nyelvművelő-antinyelvművelő oppozíció is politikai eredetű. Mint ahogy a nyelvnek is van politikai szerepe, különösen a nemzetté válás folyamatában.
Itt kell azonban figyelmeztetni a nyelv kettősségére, melyet Saussure ugyebár úgy oldott meg, hogy a második réteget (melyre valójában a nyelvművelés irányul) nem is tekinti nyelvnek. Ezt a réteget ő "beszéd"-nek (parole) nevezi, és nem vonja az érdeklődése körébe.
A gond ezzel kapcsolatban az, hogy Saussure-nak a maga szempontjából igaza van, de ez nem segít a beszélők széles közösségén, akik kapaszkodókat, normákat igényelnek. A beszélők kedvéért (vagy éppen kedve ellenére, dehát a manipuláció, természete szerint, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes) nagy dolgok születtek, például megújult a norvég nyelv (mindjárt lett belőle kettő is), ugyanígy a héber. Bár Nádasdy szerint nincs nyelvtörténet (ez nem a ME-előadásból derült ki), a nyelvi tudatosodás szempontjából fontos volt adalékok termelése is. A nyelvművelés minősített tettei az Osszián-dalok, valamint a cseh királyudvari okirat.
Ez a fajta nyelvi tudatosság, amely a nyelvművelés iránti igényt támasztja és követeli, 2-300 évre néz vissza. Nagy eredményei vannak, azonban a nyelv struktúrájára, lényegi elemeire rendkívül kicsi a hatásuk. Például a magyar nyelvújítás a magyar nyelvtanra nem hatott.
Ugyanakkor Nádasdyval vitatkozni lehet a nyelv fogalomkörének megvonása terén. Azért, mert a pragmatika például őt nem érdekli, az mégiscsak a nyelvvel foglalkozó tudomány. Szerinte a lexikai változások nem változtatják meg a nyelvet: a struktúrát, a nyelvtant illetően ez igaz, a nyelv egészét illetően azonban nem igaz. Az más kérdés, hogy a lexikon könnyen változtatható, és változásai nem igazán időtállóak. Szavak keletkeznek és elmúlnak, de jellemző, hogy a jelentés sokkal ingatagabb a szóalaknál.
A szókincsnek vannak politikai vonatkozásai, erre utalnak a nyelújítások. Ugyanez az attitűd azonban egyáltalán nem igaz a nyelvtani szerkezetek vonatkozásában, annak ellenére, hogy persze erre is irányulnak mozgalmak. Például - és ezt Mangaandra figyelmébe ajánlom - hogy nem az a diszkrimináció, ha valaki nem tudja ejteni a zárt ­ë-t, hanem az, ha az ilyen személyt bármiféle inzultus éri (például kijelentik róla, hogy nem igazi magyar). Ugyanígy nincs politikai értéke az ikes ragozásnak sem, és - nézetem szerint - ezzel kapcsolatban a diszkrimináció az, ha valaki kárhoztatja a merev és diszfunkcionális nyelvhasználati hagyomány elvetését (azaz az eszek-iszok hibáztatását).
Összefoglalva:
- a nemzeti nyelvek megújulása, fejlődése és a megtartására irányuló mozgalmak politikai indíttatásúak, és szokatlanul régiek: a 18. században kezdődtek, és a mai napig hatnak az úgynevezett nemzetállamokban;
- a tudatos nyelvújítások alapvetően a szókincs irányában hatnak, de még ezzel kapcsolatban is csak félig érvényesülnek: ki tudja, a nyelvújítás során mi miért maradt meg (higany) és mi miért nem (éleny).

Kis Ádám

A hozzászólás:
Szegedi Béla Creative Commons License 2003-12-29 14:17:46 44
(elnézést kérek mindekitől, hogy én mindent duplán adok közzé, az Opera böngésző a ludas benne, hogy elsőre sosem sikerül...)

Kedves Mangaandra!

Azt hiszem, eléggé félreérted az ún. antinyelvművelők álláspontját. Ebben közrejátszhat az is, hogy a látszattal ellentétben szerintem ez az oldal sem egységes, és a szereplői koránt sincsenek mindenben egymással összeegyeztethető állásponton.

>> Gyakorlatilag azt mondják, hogy a politikus, a focista, a popénekes,
>> a Tévé123 sztárja csak nyugodtan alakítgassa a nyelvet azzal, hogy
>> a médiákon millió fülbe beleönti a zagyvaságait, ez spontán alakulás,
>> utat neki! De ha a nyelvmûvelõ szeretne valamit alakítani, akkor coki,
>> ne már, az erõszak!

Nem erről van szó. Az antinyelvművelők azt ítélik el, ha a nyelvművelésre nyelvészeti, azaz tudományos (-nak tűnő) érveket hoznak fel a nyelvművelők. Márpedig ezt teszik: megpróbálják racionalizálni a tevékenységüket, holott ez képtelenség. Nyisd csak ki a Nyelvművelő Kézikönyvet, és nézd meg, mivel indokolják a szócikkekben az illető nyelvi jelenség elítélendő, vagy épp támogatandó voltát. Nyelvészeti értelemben nem lehet a logikára, egyszerűségre, magyarosságra hivatkozni – erről szólt Nádasdy előadása. (Ami egyébként az egyik legjobban sikerült ME előadás volt -- szerintem.) Nádasdy is polgárjogot ad viszont a nyelvművelésnek mint társadalmi cselekvésnek, ami azonban nem tudomány, hanem szubjektív (vagy kollektív) esztétikai elvek érvényesítése, és hagyományőrzés. Nádasdy mint a magyar nyelv beszélője, meglehetősen konzervatív. Ajánlom figyelmedbe a következő írását: Mit utáljunk? (És a többi publicisztikáját is az oldalon – ezek okán nevezi őt Kis Ádám aktív nyelvművelőnek – azonban, itt a „nyelvművelő” egészen mást jelent, mint a hagyományos értelemben!)

>> Másodszor (a nyelvmûvelés-ellenesek) meghatározzák a maguk
>> nyelvészi dolgát (megfigyelés, regisztrálás), viszont mihelyt
>> nyelvmûvelés-veszélyt szimatolnak, azonnal átalakulnak aktivistává,
>> gátat vetendõ a gaz mûvelési törekvésnek.

Ez egyrészt azzal függ össze, hogy az antinyelvművelő nyelvészek számára irritáló, hogy régivágású nyelvész kollégáik tudománytalan tevékenységeket tudományként adnak el a beszélőközösségnek. Másrészt a kritikák politikai természetűek, és éppen ezért nem is értek egyet Kis Ádámmal: a nyelvművelés kérdését nem lehet átpolitizálni, ugyanis eredendően politikai kérdés. A nyelvművelés egyik vagy másik oldalára állni politikai döntést jelent. Megmagyarázom, miért: a nyelvművelők számára a nyelv „ápolása” a nemzettudat vállalását, és társadalmi erősítését jelenti. Azért küzdenek pl. a suksükölés ellen, mert nemzeti eszményük egy egységes, és az irodalmi nyelv hagyományaihoz idomuló magyar nyelv, amelyre hitük szerint mindenki megtanítható és megtanítandóm, de legalábbis az az ideális, ha mindenki ennek a követésére igyekszik. Az antinyelvművelők szintén politikai indíttatásból ítélik el a nyelvművelést: a beszélők nyelvi jogaira hivatkozva. Szerintük a nyelvművelés káros, mert erősíti, sőt támogatja a társadalmi diszkriminációt pl. a nyelvjárási beszélőkkel szemben, vagy a határon túli magyarok kétnyelvű környezetben módosult nyelvével szemben stb., és nemcsak korlátozza az embereket alapvető emberi jogaikban, de frusztráltá is teszi őket. Két ellentétes ideológia feszül egymásnak, melyek, ha tetszik, ha nem, politikai természetűek.

De hát végül is a nyelv közügy.

Szegedi Béla

Előzmény:
mangaandra Creative Commons License 2003-12-29 11:37:56 40
Kedves Kis Ádám!

Válaszod indításából azt érzem, eddig csupa ádáz, süketfülű vitapartnered lehetett. Én nem ilyen vagyok, lehet velem ingerültség nélkül is beszélni.
Két benyomásomat írtam le, melyek mint laikust aggodalommal töltenek el. Mindig aggódom, amikor ellentmondásokat látok. Nem alkotok véleményt, nem ítélkezem, hanem segítséget kérek a megértéshez, mint jelen esetben is. Ha ítélkezés volt kiolvasható, elnézést kérek. Köszönöm, hogy nekiálltál segíteni.

Össze fogom szedni, és majd itt megírom azokat a megnyilatkozásokat, amelyekből azt szűrtem le, hogy a nyelvészet fő feladata (most túlzok a rövidség kedvéért!) a szemlélődés, a sokféleségben való gyönyörködés. Persze, hogy felhorkantam: hol itt a társadalmi hasznosság? Ha félreértettem a nyilatkozatokat, arról a nyilatkozók legalább annyira tehetnek, mint én, végtére is ők a nyelv mesterei, ki kell tudni számítaniuk a hatást.

Az 1. kérdésemet félreértetted, ezért másra válaszoltál. A kérdésem ugyanis elvi: ha nincs szükség nyelvművelésre (pontosabban a nyelvművelők tevékenységére), akkor ezen az elven a nyelvre ható egyéb folyamatok, pl. a teljes írott és elektronikus sajtó leállítását is követelni kellene, mert hogy művelik a nyelvet. Más oldalról: ha szabad a sajtó, hálistennek, mint a leghatékonyabb spontán nyelvművelő, akkor ezen az elven minden emberfiának szabad a nyelvet befolyásolni. Aki a nyelvművelés elszánt híveit ettől vissza akarja tartani, az bizony diszkriminál. Elvileg. Mivel a gyakorlatban nem történik diszkrimináció (tőled tudom, a válaszodból, és elfogadom), akkor meg minek blamálni magunkat diszkriminatív gondolat kimondásával?

"Laikus beavatkozás"? Jaj! Kedves Ádám, a nyelv a mienk, laikusoké, nem a szakmáé. Mi vagyunk a tulajdonosok, a nyelvészek a menedzsment. Beavatkozunk, bizony. No nem a tudományba, hanem a nyelvhasználatba.
"Politika"? Nem, ne félj. Tőlem is távol áll.

"Gombocz": Hogy ki, mikor, akart-e nem akart-e nyelvet művelni, közömbös. Nyilván minden történelmi és kulturális helyzetben létezik egy optimális cselekvés, ami a nem-műveléstől az intenzív művelésig terjedhet. Kétlem, hogy erre az optimumra sok hidegfejű tudós és rengeteg masszív számítógép bevetése nélkül rá lehet hibázni. Mindenki mindig dönt valahogy, mert a válaszutaknál muszáj, de egy ember döntése általában nem optimális döntés, tehát nem jó hivatkozási alap.

"Nádasdy": Kiválasztottam az interneten a feltételezett legjobb előadásokat a Mindentudás egyeteméről, köztük Nádasdyt. Pozitív előítélettel mentem neki, és óriásit csalódtam. Jó sómen, de az előadása egy nagy lufihámozás volt. Még a felkészületlennek látszó, nyökögő internet-technológiás előadó is többet nyújtott, már ami a tartalmat illeti. Ja, aztán meg politizál is. Biztos neked se tetszik.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!