Olvasom a válaszodat, és nem tudom, hogy valóban nagyon messziről érkezett ember vagy-e, vagy, hogy szlenggel éljek, szivatsz.
Alapfogalmakat kellene tisztázni, a nyelvészet, a nyelvtudomány struktúráját tárgyalni, de erre miért lenne szükség, amikor hatalmas szakirodalma van. Miért kell lényegében eldöntött dolgokon vitatkozgatni.
Kissé különös, hogy te a nyelvészt valami szemlélődő szellemi hedonistának tartod. A nyelvészet tudomány, kemény, nehéz, szabályos struktúrájú tudomány. Mint minden tudománynak van elméleti és alkalmazott ága. Az elméleti ág művelői a megismerés általános célját követik, mint bármely más tudomány esetében, az alkalmazott tudomány művelői pedig gyakorlati célokat követnek (például nyelvoktatás, fordítás stb.). A társadalmi hasznosság? Ezt is a tudományok általános szempontjai szerint kell vizsgálni. Számodra bizonyára nyilvánvaló annak a társadalmi hasznossága, ha felfedeznek egy új elemet. A nyelvészek tevékenysége is ehhez hasonló. Amikor a nyelv törvényszerűségeit vizsgálják, egyúttal az emberi gondolkodás rejtelmeire is fényt derítenek. A nyelvész társadalmi hasznossága abban van, hogy az ember lényegének a megértéséhez adnak hozzá, nagyon-nagyon sokat.
Sajnálom, hogy Nádasdy előadása nem tetszett. Úgy látszik, túlzottan belterjesre sikerült, mert a nyelvészközegben élő ember számára nem igazán tűnt lufihalmozásnak. Azt kell mondanom, ha így láttad, akkor valóban nem értetted a lényegét. Ez azért kellemetlen, mert nekem erre az előadásra nem volt szükségem, a lényegét már elég régen beláttam. A dolog mindenesetre felhívja a figyelmet a nyelvi ismeretterjesztés szükségességére, és azért kellemetlen, mert ezt ma talán legnagyobb kedvvel Nádasdy műveli a Magyar Narancsban. Hihetetlen mennyiségű babona és önkényes ítéletalkotás tapasztalható a nyelvvel kapcsolatban. És ezen, úgy tűnik, nehéz túllépni: az emberek általában azt hiszik, hogy a nyelvről mindent tudnak, és az érdeklődésük többnyire kimerül abban, hogy ez vagy az miért helyes, és miért nem. Meg a rögeszmák hajszolásában, az ízlésdiktatúrában.
Javaslom, olvasd el még egyszer Nádasdy előadását, és gondolkodj el azokon a dolgokon, amiket lufihámozásnak éreztél. Próbáld megfogalmazni a magad válaszait, és tárgyilagosan megítélni, vajon mi alapozza meg azokat.
Lényegében Nádasdy lufijáról lehámozhatnánk egy réteget: te meg tudod mondani, mi a nyelv minőségi kritériuma?
Kis Ádám
A nyelvművelés kapcsán az a baj veled, hogy te általánosabban értelmezed ezt a szót, mint ahogy az szokásos. Ma nyelvművelőnek azt nevezik, aki a nyelvhasználat gyakorlatát kívánja befolyásolni. Tekintettel arra, hogy az amúgy eléggé zárt nyelvtudomány a közönségtől viszonylag távolabb van, az "utca embere" számára a nyelvművelő a nyelvész, a nyelvtudós. Bár a legtöbb publicitással rendelkező nyelvművelők felkészült nyelvészek, ezen a területen rendkívül sok a kívülálló, kellő ismeretekkel nem rendelkező, ugyanakkor mindenféle másodlagos célt szolgálni kívánó önkéntes.
Ne haragudj, de hogy lehet erről a kérdésről a politikától elvonatkoztatva beszélni, amikor évek óta folyik a vita a magyar közéletben a nyelvtörvény meghozataláról, és bár a nyelvészek (sorukban jeles nyelvművelők) ezt évek során át elutasították, végül mégis született valami, amelyet a hivatásos nyelvművelők felirattörvénynek neveznek (joggal és jó szándékkal), végül mégis olyan rendelet lett, amely segítségével a nyelvet bunkónak lehet használni. (Egy negatív példa, amelyet a mai felirattörvény alapján nem is lehetne alkalmazni, de hasonló esetek ma is előfordulhatnak: egy kerüléeti jegyző az idegen hangzásra való hivatkozással be akarta záratni az Amadeus nevű éttermet.)
A laikusságról csak annyit, hogy a tested is a tied, de nem hiszem, hogy ezen az alapon beleszólhatnál a biológia tudományába. A nyelvészet egyáltalán nem menedzsment. A nyelvész sosem mond olyat, hogy valamit így KELL (ezt a nyelvművelő mondja), a nyelvész csak annyit mond, hogy ez így van. Ami ezzel kapcsolatban felmerül, az a norma kérdése. Az vita tárgyát képezheti, hogy ki dönthet olyan esetekben, amikor a nyelvben ellentmondó jelenségek tapasztalhatók, azonban a normától való eltérés minősítése nagyon kényes kérdés (közhely, hogy minden nyelvi hiba csak addig számít hibának, míg bele nem kerül a normába, és amit széles körben használnak, az bizony előbb-utóbb - a kutya és a karaván törvénye alapján - bekerül).
A magam részéről egyetértek azzal, hogy a hatékony nyelvművelés a példa, és a sajtós stb. munkatársaitól elvárható, hogy a nyelvet kulturáltan, normálisan használják. Amit a diszkriminációval kapcsolatban írsz, nagy tévedés. Amikor egy tanító az iskolában nevetségessé tesz egy tanulót a tájszólásáért, akkor mit tekintsünk diszkriminációnak? A tanár cselekedetét, vagy azt, ha valaki őt ezért bírálja. Más oldalról, ha egy szakma szóhasználata a maga természetes útján alakul, akkor ki diszkriminál, nem az, akki ebbe kívülállóként erőszakkal be akar avatkozni, vagy az, aki ezt visszautasítja?
|