|
|
 |
azzo
2003-12-17 01:01:46
|
105
|
Figyelj, én nem vagyok orvos, sem szakértő, csupán az általám átélteket mesélem.Egyáltalán nem biztos, hogy az másnál is működik.
A pszichiátereden nem hiszem, hogy számonkérheted a retard tabletta felírását. Nem tudom miért, de a környezetemben sem írták fel senkinek.
Én is rettegtem a xanaxtól, de szerintem minden egyes kudarc mélyebbre taszítja az embert ebben a betegségben, tehát igenis szükség van gyors tüneti kezelésre, hogy valamennyire folytatni tudja a normális életvitelét.4-5 hónap xanax kúra után szép lassan gond nélkül sikerült elhagyni. Ezzel természetesen nem bíztatlak gyógyszerzabálásra, ez az én esetem. Működött a zoloft, működött a pszichoterápia, így nem jelentett gondot a xanax elhagyása.
Pszichoterápia-Eleinte a kezelőorvosomhoz jártam terápiára, de néhány alkalom után már kifejezetten zavarban éreztem magam a mély hallgatástól.Hozzáteszem,én már attól is jobban éreztem magam, hogy beszélhettem a gondjaimról valakinek, de vele nem jutottam tovább, abszolút nem is éreztem magam motiváltnak folytatni ezeket a beszélgetős üléseket. Végülis összehozott egy pszichológussal és hozzá jártam hosszabb ideig, pedig szó sem volt róla, hogy a kezelőorvosom ne lenne nekem szimpatikus, vagy kételkedetem volna a hozzáértésében.Egyszerűen csak egy másfajta stílus jobban bevált nálam.
A pszichoterápia bizonyára valami okfeltárás + ad egy keretet az ember életének.Már akinek éppen erre van szüksége.
Ha a terapeutád szimpatikus, rendszeresen megfelelo terjedelemben sikerül konzultálni, akkor szerintem se valts.
Azt hiszem az a páciens, aki pontosan tudja mi a baja, az már nem csinál magának ilyen kellemetlen tüneteket.
Majd nézd meg a postaládádat. |
|
 |
csupaszabo
2003-12-16 19:12:41
|
102
|
A pszichoterápia lényegében valamiféle okfeltárás, nem?
Tehát a pszichiáter meghallgat, időnként kérdez valamit, amit az ügyben fontosnak érez, és Te beszélsz. Sikeres pszichoterápia esetén tulajdonképpen a terapeuta segítségével Te magad jössz rá, mi a gondod és Te magad gyógyítod meg magadat, ha a betegséged olyan, hogy gyógyítható.
Ha a pszichiáter szimpatikus Neked, akkor ne válts. Viszont ha nem szimpi, azonnal keresned kellene másikat, mert nem fog működni a dolog. Ez ugyanis két ember együttműködését feltételezi. |
|
A hozzászólás:
 |
wipala
2003-12-16 17:25:30
|
101
|
Pszichoterápia? Mármint olyan pszichiáter, aki nemcsak felírja a gyógyszert, hanem kezelni is próbál? Ja, eljutottam egyhez. Még nem voltam sokszor nála, de eléggé bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Meghallgat és bólogat. Néha feltesz egy-két kérdést. Eddig többnyire én panaszkodtam. Elmondtam az életem. Nem lettem jobban tőle. Fiatal, szerintem tapasztalatlan. Úgy tűnik, várja a gyógyszer hatását. Én is. Erről a xanax sr-ről például neki kellett volna felvilágosítást adnia, hiszen beszéltem neki arról, hogy egyre emelnem kell az adagot, és nem sokat segít. Hogy félek az addikciótól meg a toleranciától, pedig a xanaxról igen nehéz leszokni. Azt pedig honnan tudjam én, hogy milyen egyéb bogyók léteznek. Úgy döntöttem, megvárom a következő alkalmat, és ha nem kezdi el a „terápiát”, nézek egy másikat. Ez ügyben tehát szívesen várok ajánlásokat, hova mehetnék, akár mélben is.
Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magamat, inkább azt akartam mondani, hogy nemcsak a vércukorszintről van szó, hanem az elégtelen táplálkozásról is. Azóta, hogy találkoztam a belgyógyásszal, odafigyelek a kajálásra, rendszerszerűen eszem, és híztam vagy öt kilót. Meg belekezdtem afféle sportolásba: szobabicikli, evezőpad, súlyzózás. Soha még ennyit nem figyeltem magamra. Tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy már nem annyira a rosszullétektől félek, sőt, azoktól szinte egyáltalán nem. Csak az elhúzódó orvoshoz járkálás és rossz mentális állapot miatt belekerültem egyfajta „mélyvölgybe”. Nem is tudnám máshoz hasonlítani. Talán megszoktam a szorongást, a félelem a rosszullétektől áttevődött a pániktól és a pánikrohamoktól való félelemre. Ezért vagyok szinte képtelen arra, hogy elinduljak otthonról. Sokszor érzem úgy, hogy talán nem lennék képes beszámíthatóan viselkedni, például ha a villamos megáll a pirosnál egy szorongásrohamom közepén, ütni kezdeném az ajtót, hogy engedjenek ki, és mindenki bolondnak nézne... Vagy ha épp hozzám beszél a főnököm, és érzem, hogy itt van, rám jött, hogyan meneküljek ki a helyzetből a szövegelés közepén? Néha már pusztán attól rosszul érzem magam, hogy erre gondolok. És itt van ez a hülye fej- és kézremegés. Bármennyi nyugtató van bennem, ha épp mindenki rám figyel, elkezdek remegni, mégpedig jól látható módon. Ez már évekkel ezelőtt kezdődött, talán ez volt az első jel, hogy nincs minden rendben. A múltkor, amikor születésnap alkalmából felköszöntöttek a munkatársaim, képtelen voltam a számhoz emelni a poharat, és megpróbáltam a nyakamhoz támasztani a kezem, mintegy észrevétlenül, hogy elkerüljem a hirtelen fejrángást. Szóval, nehéz problémák ezek, de gondolom, nem vagyok velük itt egyedül. |
|
Előzmény:
 |
azzo
2003-12-16 10:50:45
|
100
|
Az sr a retard (elhúzódó hatású) változat. A diéta nem súlycsökkentésre irányulna, hanem egy viszonylag állandó, nem ugráló vércukorszint elérésére. De valószínűleg a belgyógyász jobban tudja, hallgass rá.
A 4 megállóhoz gratulálok,tényleg szép teljesítmény. Az jó, hogy nem hagyod magad egy szörnyű fóbiába süppedni.
Legjobbakat:-)
(Pszichoterápia igénybevételén gondolkodtál már?) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|