|
|
|
|
 |
kiski
2003-11-24 16:52:06
|
323
|
...örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró
A francia konykból valóban inkább a lótakaró érezhető.
Nos egyszer adtam esélyt a franciáknak, hogy bizonyítsanak, s heves frankofóbiánmat csökkentendő bementem az országukba. Miután az első autópályapihenő vécéje pottyantósnak bizonyult, mitöbb, a befelé nyíló ajtó mozdítására erőteljes vízsugárral öblítette a fürgeségben kihívásokkal küzdő vándor hátára az otthagyni szándékozott matériát, már nem lepődtem meg azon, hogy az avignoni pápai katedrálisban a nyilvános vécét a szószék alá intstalláta a gall gloire.
A kulináris élvezetekről annyit, hogy szertejárva az országot, a legjobb étel, amit enni tudtam, az egy utcai hotdogárus enyhén gyanús küllemű terméke volt.
Cognacot valamennyi bevezető út felől megközelítettük, mivel alapos népek vagyunk, s az út menti kistermelőktől (17 db.) vásároltunk konyakot. Mindegyik felhívta a figyelmünket, hogy a ***, 15 éves konyak csak főzésre jó. Így hát főként 30 és 45 éveseket vettük. Mindet szép születési bizonyítvánnyal együtt. Itthoni beható vizsgálatunk szerint a 14 fajta ily öreg -és qrva drága- italból 6 volt csak, mely megütötte a Lánchíd konyak színvonalát, és 1 amely minden szempontból tökéletesnek találtatott. Ezért én továbbra is a Szlancsev Brjaghoz mérem a konyakokat. |
|
 |
Antisystem
2003-11-24 16:45:49
|
322
|
"ui. a franciákból hiányzik az a testesség, az a finom utóíz harmónia, amit az örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró. " szívemből szólsz, nekem is hasonló érzéseim vannak a dologgal. A francia konyak egy simulékony valami, az örmény meg egy karakter, egy egyéniség.
ÜdV |
|
A hozzászólás:
 |
barco
2003-11-24 16:39:41
|
321
|
Fiatalkoromban idegenvezetőként egyszer Gagrában tanulmányoztam a helyi domborzati viszonyokat. G. a Fekete tenger parján van, Sevarnadzétől nyugatra. Napközben viszont a teraszosan művelt teaültetvényeket jártuk és ott az volt a szokás, hogy lekvárral (szovjet beütés) és mézzel (helyi méhek kizsákmányolása) ízesítették a teát. A mézes változat isteni.
Az örmény konyak is és a helyi grúz is szervesen hozzátartozott az esti kultúrprogramokhoz. Francia konyakot csak később ittam, mint ezeket és meg kell mondanom, el is ment a kedvem a konyakozástól, ui. a franciákból hiányzik az a testesség, az a finom utóíz harmónia, amit az örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró. |
|
Előzmény:
 |
Antisystem
2003-11-24 15:34:38
|
319
|
Hogy azért valami elvtársias és pártszerű megjegyzést tegyek, szerintem az egyik legjobb tea a grúz, ami úgy készül el, hogy a teavízbe egy enyhén megkaramellizált vaniliáscukor is vándorol. Ezt anno a Bajkál teázóban hallottam :)
A másik hasonszőrü véleményem, hogy az örmény konyak (már az igazi:))) bármely tetszőleges testhelyzetben kenterbe veri a franciát.
ÜdV
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|