Keresés

Részletes keresés

barco Creative Commons License 2003-11-24 16:39:41 321
Fiatalkoromban idegenvezetőként egyszer Gagrában tanulmányoztam a helyi domborzati viszonyokat. G. a Fekete tenger parján van, Sevarnadzétől nyugatra. Napközben viszont a teraszosan művelt teaültetvényeket jártuk és ott az volt a szokás, hogy lekvárral (szovjet beütés) és mézzel (helyi méhek kizsákmányolása) ízesítették a teát. A mézes változat isteni.
Az örmény konyak is és a helyi grúz is szervesen hozzátartozott az esti kultúrprogramokhoz. Francia konyakot csak később ittam, mint ezeket és meg kell mondanom, el is ment a kedvem a konyakozástól, ui. a franciákból hiányzik az a testesség, az a finom utóíz harmónia, amit az örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró.
A hozzászólás:
Antisystem Creative Commons License 2003-11-24 15:34:38 319
Hogy azért valami elvtársias és pártszerű megjegyzést tegyek, szerintem az egyik legjobb tea a grúz, ami úgy készül el, hogy a teavízbe egy enyhén megkaramellizált vaniliáscukor is vándorol. Ezt anno a Bajkál teázóban hallottam :)
A másik hasonszőrü véleményem, hogy az örmény konyak (már az igazi:))) bármely tetszőleges testhelyzetben kenterbe veri a franciát.

ÜdV

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!