Nos hát, lassan itt a tél. Ilyenkor a jó magyar ember csak akkor eszik reformkonyhai retteneteket, ha kényszerülve vagyon, otthon, lakása setétjében a valódi ételeket preferálja. Ilyen például a szeftya:
A dolgozó a borongós téli délutánon a kamrában leakaszt a kampóról egy szál füstölt kolbászt és egy oldal húsos füstöltszalonnát. A kolbászt 4-5 centis darabokra, a fél kilónyi szalonnát szeletekre vágja, s a bőrkére merőlegesen fél centinként beirdalja. A kolbászt felteszi a szekrény tetejére, hogy a büdös kölkei fel ne zabálják, mielőtt felhasználásra kerülhetne.
A szalonnát viszont szépen kisüti, picit tovább tartva a tűzön, mint ahogy eléri az üveges állapotot.
Az így nyert zsírt lábosba önti a csorgó nyálú gourmet, s az egy kilónyi félkarikára vágott vöröshagymát belehelyezi. Sóval meghinti, s egy fél evőkanál ecetet löttyint rája. Ezután addig párolja, míg megpárolódik.
Az ecet meggátolja, hogy a hagyma ressége elvesszen, kóstolással kell megállapítani, mikor párolódott meg.
Ha kész a hagyma, akkor pirospaprikával jól összekeverjük, nagy lángra vesszük, s belétesszük a kolbászdarabokat, meg a szalonnát.
Az így elkészült egészséges, könnyű étket előre melegített mélytányéron szolgáljuk fel, a finnyásabbaknak krumplipüré mellé, az egészséges gyomrú igaz magyar embernek meg csak úgy, friss, foszlós fehér kenyérrel.
A szeftyát egyébként az igaz vend emberek is így eszik, mivel tőlük való a recipe. |