Nos, az árokbetemetési kísérlet láthatóan össznépi ökörködéssé változott. Ez sajnálatos.
Visszatérve tehát a topik témájához:
1. Elfogadom, hogy egyesek a káposztás cvekedlit cukorral eszik, de ezt soha nem annál az asztalnál, melynél én is ülök. (Gala ignore on)
2. A tejbegríz ügyében a csomnók valóban elengedhetetlenek, s a baracklekvár ügyében is eléggé toleráns vagyok, bár az hajlamos magától összekeveredni a tejbepapival, amitől az olyan lesz, mint a hajnali hányás.
3. A kiskanállal való körkörös merítés, mint technológia terén már egyáltalán nincsenek árkok, hisz a politikai hovatartozás kérdését a jobbról, illetve a balról merítés tekintetében kiegyensúlyozza a jobbra illetve balra való merítés.
4. Virsliben a kézbentartásos módszert preferálom, a mustárt félkörös motdulattal púpozva a virslire. A tálcán persze ott van a kés és villa, hátha a gyermekeim arra járnak, és akkor mutatni tudjak jó példát.
5. A sárgarépa főzelék mellé, az ehetetlenek kategóriájába sorolnám még a finomfőzeléket is, mely, mint színösszetétele egyértelműen elárulja, a jobbos álnemzeti ideológia aljas találmánya.
A büdöskomcsik ez ellen csak a paradicsomos káposzta nevű orgyilkosság feltalálásával tudtak védekezni.
Tisztelt topiktársak!
Szeretném, ha a fenti kérdésekben egyetértésre jutnánk, mert lassan lejár az időnk, és nem fogunk tudni áttérni a "Sóskamártás sósan-savanyún vagy cukorral" napirendi pontra. |