Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Szendergő Creative Commons License 2003-11-06 21:44:45 76
Azért úgy látom, már lehiggadtál, hisz a düh nem vezet semmi jóra.
Szerintem a legjobb úton haladsz. Csak ne légy türelmetlen és ne tégy szemrehányást a nejednek.
Erővel, rohamozással nem fog menni, időbe telik, mire a feleséged is feldolgozza a történteket.
Most a saját tapasztalataimat mondom el, hátha segít egy női megközelítés.
Amikkel nem nagyon tudtam és tudok még ma sem megbírkózni, a féltékenység, a túlzott figyelem (megfigyelés), a hibáztatás, szemrehányás, felelősségre vonás. Hagyd, add meg neki a szabadságot. Te hiába akarod, neki kell eljutnia oda, hogy akarja, csak teremtsd meg a nyugodt, békés légkört és légy türelmes, nem véletlenül kétszer írtam, talán ez az alapja.
Előzmény:
monfondir Creative Commons License 2003-11-06 12:27:43 75
Köszönöm! Próbálkozom, próbálkozunk. Igazából néha úgy érzem, Ő legalább annyira igyekszik, mint én. A baj az, hogy annyira Rá tettem az életem, hogy a dolgon rohadt nehezen tudom feldolgozni, de próbálkozom. Persze, ha nem futok össze a fickóval mert akkor nem vagyok biztos az önkontrollomban, de igyekszem higgadtnak lenni. 12 éve vagyunk együtt... Most érzem, milyen sok idő volt. Talán túl korán kezdtük? Ő, most már tudom, hogy biztosan. Eredmény: újra elkezdtem sportolni, lassan visszanyerem a katonasági kondimat, kiraktam a TV-t, felfedeztem, hogy máshogyan is tudunk élni. Ő is érzi. Remélem sikerül...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!