|
|
A hozzászólás:
 |
Malden
2003-11-06 11:42:35
|
74
|
A kérdés az, létezik-e egyáltalán az az állapot, hogy "kiéltem magam".
Persze.
Gondold végig.
Amíg az ember fiatal, sokmindent kibír, nem kíméli önmagát és környezetét sem. Ahogy öregszik, egyre kevesebbet.
Pl.: ......10-kor kezdődik a buli???! Hülyék ezek? Miért nem lehet 7-kor kezdeni? A f...mnak sincs kedve elmenni. Inkább nézem a TV-t...... Mi???!!! Hajnalig tart???! Dehogy megyek! Holnap korán kelek, megyek dolgozni..... stb., stb.
Ezek a megnyilvánulások egy olyan ember szájából hangzottak el, akit úgy ismer a társaság, hogy egy bulizós típus, és régen mindig ment velük, mindegy volt, hogy hová, és mikor. Azonban ma már egy fáradt, koránfekvő dolgozó ember, aki inkább elelszik a TV előtt, minthogy elmenjen este bulizni.
Nos, az ilyen ember már nem fordít ennyi energiát az önfeledt szórakozásra, inkább békés, nyugodt családi légkörre vágyik. Na, ez az aki már kész arra, hogy megállapodjon, és stabil partner legyen. Néha elmegy hétvégén a haverokkal sörözni, vagy elviszi a családját - gyerekeket is - moziba.
Mindent meg lehet únni. A mértéktelen csajozást is. Hiába szoktad meg, egy idő után már nincs rá szükséged. Néha-néha feltámad benned a vágy, de túl sok áldozatot kéne hozni érte, és nem éri meg.
Ha elhatározol valamit úgy igazából, akkor a sors is melléd áll. Én 30 éves korom előtt nem akartam megnősülni, és nem is akadt olyan partner, akit szívesen elvettem volna. Akivel úgy éreztem, hogy "de jó lenne", és nem jött össze, később hálát adtam a Mindenhatónak, amiért nem jött össze a dolog, mert olyan dolgokat tudtam meg róla, amik miatt el is váltunk volna.
Tehát az igazi akkor jön, amikor itt az ideje.
És ha úgy érzed, hogy megtaláltad az igazit, csak addig tart ez az érzés, amíg meg nem ismersz egy nála még igazibbat.
Minden a pillanatnyi igényeken múlik.
|
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2003-11-05 23:23:39
|
68
|
A kérdés az, létezik-e egyáltalán az az állapot, hogy "kiéltem magam". Gőzöm sincs...
Nincs rá semmiféle biztosíték, hogy az az élménymennyiség, amellyel most megelégszem, később is elég lesz-e. Azaz elképzelhető, hogy nem annak ellenére, hanem épp azért ébred fel a vágy az új élmények iránt, mert anno "sokat éltem".
Azoknak, akik per pillanat három szeretőt tartanak, vagy a fél fizetésüket kurvákra költik, aligha hiszem el, hogy majd akkor, amikor megnősülnek, lemondanak korábbi életmódjukról. Ideig-óráig talán sikerül, de aztán újra hiányozni kezd nekik a régi szabad(os)ság.
A megszokás nagy úr...
Viszont valóban léteznek olyan emberek is, akik addig élnek, csalnak, kefélnek fűvel-fával, amíg meg nem találják azt, aki igazán megérinti őket és aki fontos nekik, azaz megfelelő partner mellett hűségesek, és nem hajkurásszák többé az élményeket.
Sőt, olyanok is vannak, akikben nem, vagy csak nagyon gyengén merül fel a függetlenség, szabadság és élményszerzés sürgető vágya.
Nem sok olyan kapcsolatot látok, amelyben a felek elsők vagy legalábbis nem sokadikak voltak egymásnak, és ezzel együtt hűségesek és boldogok, de azért látok. Nem ritka, hogy mélyebb szeretet van köztük, mint más, "sokat látott" partnerek között. Azt hiszem, ők nem akarnak mindenáron önmegvílósítani, nem akarnak mindent maguknak és tudomásul veszik a "valamit valamiért" elv lényegét.
A végkövetkeztetés: fogalmam sincs, mi a válasz a fenti kérdésre :-) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|