|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
A Hely Szelleme
2003-11-05 23:08:12
|
66
|
Szerintem az a legjobb, ha az ember igyekszik maximális intenzitással megélni azt, ami van, ami adódik (persze csak gumiban!). Aztán utána ráér kiértékelni. (a gumiszobában!) :-)
Működő kapcsolatot csak azért felrúgni, mert másfajta szépeket is akarok látni - a legnagyobb ostobaságnak tartanám. |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2003-11-05 22:51:11
|
64
|
Még 18 éves koromban kijelentettem, hogy 30-nál előbb nem vagyok hajlandó megházasodni.
Hm. Nagyon szép és ideálisnak tűnő elképzelés, egészen addig, amíg valami (valaki) keresztül nem húzza az ember számításait.
Mi van akkor, ha úgy érzed, megtaláltad az igazit, de még fiatalnak érzed magad a megállapodáshoz? Rúgd ki csak azért, hogy kiélhesd magad, vállalva annak kockázatát, hogy nem kaphatod vissza, és talán még hozzá hasonlót sem fogsz találni soha, vagy maradj vele és nyomd el a vágyaidat?
Ez itt a kérdés, szóval nem olyan egyértelmű a dolog, hogy csak úgy eldöntöd, hogy hány éves korodban fogsz megházasodni. A sors elég gyakran közbeszól.
Mindemellett én sem tartom hogyúgymondjam egészségesnek sem érzelmileg, sem szexuálisan, ha valaki leragad az első partnerénél, ugyanakkor vannak, akik ezt a problémát is képesek áthidalni.
Akik pedig nem tudják megélni azt az ún. kötetlen bulizós időszakot mert túl korán kötelezték el magukat, azokból lesznek a nótorius házasságtörök, majd jön a válás, mert úgy érzik, hogy nem bírják tovább, és meg kell szabadulni a kötöttségektől.
Ezt azért nem merném kategorikusan kijelenteni.
Attól függ, mennyire önzők és hogy a két, egymást kizáró dolog közül melyik a fontosabb. Az egyikről sajnos le kell mondaniuk.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|