Keresés

Íme:

Kromatikus aberráció (színhiba)

A kromatikus aberráció oka, hogy a lencséknek a különböző hullámhosszúságú (különböző színű) fénysugarakra más és más a törésmutatója. A legjobban az ibolyaszínű sugarak törnek meg, a legkevésbé a vörösek, ezért a lencsére érkező fehér fény összetevőire bomlik, így a különböző színű fénysugarak az optikai tengelyen, az elméleti egyesülési pont helyett egy szakaszon egyesülnek, ahol az ibolyától a vörösig a fény színképének minden színe megtalálható. (fölső ábra) A színhiba csökkentése a már többször említett lencseösszetétellel küszöbölhető ki. A koronaüvegből készült gyűjtőlencséhez nagyobb törésmutatjú flintüvegből készült szórólencsét ragasztva elérhető, hogy a két lencse egymás hibáit -bizonyos határok közt- kiegyenlítse. (alsó ábra) Az ilyen lencsék (akromátok) azonban csak két meghatározott hullámhosszon egyenlítik ki a színhibát, (ez általában a kékeszöld és sárga) így a többi hullámhosszon megmarad a színhiba, és ún. másodlagos színkép keletkezik. A másodlagos színkép kiküszöbölése ill. csökkentése az ún. három színre javított (apokromát) lencsetagokkal lehetséges. Ebben az esetben három különféle lencse van összeragasztva, így a színhiba kiegyenlítés is három hullámhosszon történik. Ez a megoldás már nagyon jó eredménnel csökkenti a színhibát, ami rekeszeléssel tovább csökkenthető. Az apokromátokban harmadikként alkalmazott lencsetag (kalcuim fluorid) azonban számos hátrányos tuajdonsággal rendelkezik, pl. könnyen reped. Az apokromatikus lencsetagokat tartalmazó objektívek érzékenyek a hőmérséklet változására is, mivel a kalcium fluoridnak az üvegtől eltérő hőtágulási együtthatója miatt nagy hőingás hatására a lencsetagok elmozdulhatnak, így életlenséget és más leképzési hibákat okozhatnak. Ezek a hátrányok elsősorban a nagy átmérőjü lencsetagoknál jelentkeznének, ezért a professzionális nagyfényerejű teleobjektíveket speciális üvegkeverékből előállított alacsony diszperzióju (LD, ED) üvegből készített lencsetagokkal gyártják, amelyek az apokromátoknál jobb eredménnyel javítják a színhibát. Apokromátokat csak hőhatásoktól mentes környezetben működő optikai műszerekben (pl. mikroszkópokban) használnak. A lencsetagoknak a hőtágulás következtében történő elmozdulását, esetleg repedését megelőzendő, az objektívgyártók néhány teleobjektívet fehér burkolattal hoznak forgalomba, mivel a fehér felület sokkal kevesebb hőt nyel el környezetéből mint a hagyományos fekete.

Üdv!
Paintmaker

Pontosan én se tudom, de a nevéből arra következtetek, hogy színtorzításról lehet szó. A festékiparban metamériának hívjuk azt a jelenséget, amikor más-más színhőmérsékletű fényforrás fényénél ugyanazon a tárgyon különböző színeket láthatunk. Köznapi példa erre a kék és a sárga fénycső esete.
A kromatikus aberrációt eképp tudom elképzelni, hogy a gép elektronikus úton nem képes minden esetben tökéletesen ellensúlyozni ezeket az eltéréseket.

Ha valaki valami tutit is tud, akkor érdekelne... :o)

Paintmaker

Most regeltem magam, és most készülök venni egy s5000-est. Nemkell nekem profi gép, de szeretném, ha lennének manuális lehetőségeim, valamint előtét lencséket szeretnék használni. (ez utóbbiért marad le nekem az A70, de szerintem jó gép az is).
Tényleg van egy kis zsizsa az s5000-es képeiben, de ennyi pénzért ennyi lehetőség mellett reális szerintem, bár el tudnám képzelni mindezt jobb minőségben is. A másik meg, hogy ha gépen nézem, akkor úgyis tál nagyok a képek, és ha lekicsinyitem őket, akkor nem látszik a zaj. Papiron meg majd meglátom.

Azt el tudná nekem magyarázni valaki, hogy mi az a kromatikus aberráció? A topic-ot végigolvastam, és a kromatikus aberráción kivül minden világos volt nekem. Szóval mi is az?

Köszi!
Üdv.