» Nyelvész vagy nyelvmûvelõ (
) dolga nem
az, hogy közölje, hogy ez helyes vagy amaz
» helytelen, (
) hanem az, hogy megfigyelje milyen nyelvi formáknak
milyen tulajdonságai
» vannak, és ha valaki ezt megkérdezi tõle, akkor
elmondja neki (
)
Ez nem ugyanazt jelenti-e, hogy elmondjuk: a palóc, a szögedi,
a székely nyelv semmivel sem értéktelenebb vagy alábbvaló,
mint a budapesti, ám sok ember elõítéletekkel viseltetik
a dialektust beszélõkkel szemben, így célszerû
megismerni a köznyelvi normát, ami sajnos néha nagyon nehéz,
néha majdnem lehetetlen. Ez a helyzet igazságtalan, ezért
küzdeni kell az elõítéletek ellen, de kétséges,
hogy azok teljesen eltüntethetõk-e. Vannak bíztató
példák: az angolszász országokban ma már
dialektussal vagy akcentussal beszélõ bemondókat is alkalmaznak
a televíziók, ami nálunk még elképzelhetetlen.
De az angolszász országokban is igaz az, hogy a munkaadó
az alkalmazottakat a beszédük alapján is megítéli,
vagy például egy elõkelõ amerikai társaságban
is mindenki fölfigyel arra, ha valaki cockney munkásangolt beszél.
» Biztos az elõbbi a nehezebb, de valójában nem
kérdés, hogy csak az a járható út.
Ha így gondolod, akkor mit szólsz Ádám véleményéhez,
aki viszont a média nyelvében mégiscsak a köznyelvi
normát szeretné tükröztetni, és országos
adókban ha jól értettem nem adna helyt dialektusoknak?
De miért olyan biztos, hogy az elõbbi járható
út? Ebben a kérdésben dönteni éppúgy
nem nyelvészeti, hanem morális illetve politikai kérdés,
mint a nyelv helyességében vagy helytelenségében.
Nyelvészeti érveket nem lehet felhozni arra, hogy a társadalom
nyelvvel kapcsolatos attitûdjei kiiktathatók. A szociálpszichológia,
a szociolingvisztika tanulságai épp ellenkezõleg azt sugallják,
hogy az elõítéletesség alapvetõ emberi tulajdonság,
a fölszámolásán munkálkodni éppúgy
szélmalomharc, mint a nyelv változásának megakadályozásán.
Az embereket mindig is meg fogják ítélni az alapján,
ahogy beszélnek. Ezt viszont lehet és kell is tudatosítani
az iskolában, és egy lehetséges módja a hátrányos
nyelvi helyzetbõl indulók segítésének, ha
fölmutatjuk nekik a széles körben elfogadott nyelvi norma nyelvtani
és kiejtési szabályait. Nem azért, mert az jobb
vagy szebb, hanem azért, mert valószínûleg amúgy
is kénytelenek lennének megtanulni, és akkor már
jobb, ha az iskola segít ebben. Lehet, és morális kötelesség
is harcolni a kirekesztés, így a nyelvi kirekesztés ellen
is, de vajon nem felelõtlenség-e a nyelvi jogaikra hivatkozva
fegyvertársainkká erõltetni a tanulókat is, akinek
ez késõbb hátrányára válhat?
Szándékosan fogalmaztam mindent kérdés formájában.
Szeretném, ha valaki meggyõzne az ellenkezõjérõl.
|