|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2003-11-02 01:13:45
|
53
|
Kedves Béla!
A kertész tudományáról írt elmélkedésed rokonszenves, hiszen a kétkezi munka mindenképpen tiszteletre méltó. Azonban ha terminológia, hát termininológia. A kertész legfeljebb csak idézőjelben lehet tudós, mert a tudomány ugyan nem abszolút minőség, de jól meghatározott ága az emberi foglalatosságnak. Azt hiszem, valahol itt rejlik ennek a vitának egy jelentős kulcsa: a nyelvművelőt önmaga minőségében kell megítélni, tehát, hogy ő jó nyelvművelő vagy nem, de a nyelvművelés nem tudomány. S mielőtt azt mondanád, hogy ez nyilvánvaló, gondold el, hogy az átlagmagyarnak ki jut az eszébe, ha ezt hallja: nyelvtudós. A magam részéről meg vagyok győződve, hogy egy nyelvművelő neve. Aki még lehet tudós is, de azt a nyelvművelés mellett.
Sajnálatosnak tartom, hogy azt az analógiát, ami a vadalma és a nyelv között eszedbe jutott, nem gondoltad végig. Érdekes lenne, ha pontosan értelmeznéd: értsük úgy, hogy a nyelv, csak úgy magában vadalmafa, a „művelt” nyelv pedig a bőtermő, szelid? Ne haragudj, de ez egy irodalmias marhaság.
Amit az antinyelvművelők és a nyelvművelők viszonyáról írsz, az sok részében jogos, csak egyet hagysz figyelmen kívül: az antinyelvművelő amúgy mással foglalkozik, és mellesleg mond ezt-azt. Mekkora közösségnek szól ez az ez és ez az az?
Szeretném egy olyan dologra felhívni a figyelmed, ami lehet, hogy csak nekem tűnik etikainak: ezen a fórumon csak két ember vállalja magát a saját nevével, a másik Te vagy. Emiatt nem ítélhetlek el azért, mert név szerint emlegetsz, kissé inszinuáló hangon embereket, de ha Te is becenévvel szerepelnél, így csak annyit mondok: névvel méltatni valakit, az rendjén való. De névvel elítélni, egy ilyen névtelen helyen, ahol mindenki mindenfélét mondhat anélkül, hogy ez a személyéhez kapcsolható volna, illetlenség.
Ami Lanstyák (az egyetlen „pozitív” név) idézetét illeti, szerintem a mai nyelvművelők egy részének nagy vétke, hogy inkább azoknak a kegyeit keresik, akiket ő „önkéntes nyelvművelőknek mond” . Ugyanakkor igenis vannak ellenpéldák, példdául a korábiakban sokat hivatkozott Nádasdy Ádám.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
Szegedi Béla
2003-11-01 15:31:41
|
46
|
(Na mégegyszer, talán Explorerből jobban sikerül:)
Kedves Ádám,
a kertész tisztában van azzal, hogy mit tehet a növényeivel és mit nem, valamint, hogy mit kell tennie, hogy az általa kívánt minőségű és mennyiségű terméshez jusson. Ebben az értelemben a kertész is "tudós", hiszen nem pusztán esetleges, vagy szubjektív, esztétikai elvek alapján végzi a munkáját, hanem mint szakértő.
Az antinyelvművelőknek immmáron dogmatikus érve lett az, hogy a nyelvész nem ítélkezhet a nyelvről, és ebből következően nem is foglalkozhat annak befolyásolásával. Ez az implikáció azonban sántít. A kertész sem tartja a vadalmafát rosszabb, csúnyább, károsabb stb. növénynek, mint egy nemesített almafát, azt viszont senki sem vitatja, hogy az almát fogyasztó ember, az emberi társadalom igényeit tekintve a nemesített almafa hasznosabb.
Persze ahogy a természet művelésében, úgy a nyelv művelésében is hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Ahogy az én iskolás környezetismeret tankönyveim még "káros" és "hasznos" állatokról szóltak (a károsakat természetesen utálni és pusztítani kellett), úgy a nyelvben is illett tudni, hogy mi helyes és mi helytelen. Utóbbi ma is elég mélyen gyökerezik a fejekben, ezért a "nyelvművelés" szemináriumomon én magam is provokatív antinyelvművelő vagyok (a hallgatóim nagy megrökönyödésére -- pedig ők nem is nyelvszakosok!), de azért van egy olyan érzésem, hogy a viták hevében az antinyelvművelő tábor is hajlamos túlzásokba esni.
Jó lenne árnyaltabban, kevésbé dogmatikusan és magabiztosan gondolkozni minderről. Jó lenne, ha az antinyelvművelők egymással is vitatkoznának néha. És jó lenne figyelembe venni azt a tényt, hogy a társadalom igényei nem feltétlenül esnek egybe a nyelvészet lassez fair elveivel. Hajdú Péter például büszke arra, hogy a magyar szakos felsőoktatásban kötelező és megkerülhetetlen uralisztika tankönyvét nem lehet idegen szavak szótára nélkül olvasni (ÉS 41/21). Tolcsvay Nagy Gábor a határon túli magyar nyelvváltozatok kodifikálásáról vitatkozva fölteszi a kérdést Deme Lászlónak, hogy ő megbüntetné-e a csángó iskolást, ha az, a kiejtését követve, egybeírja a névelőt a névszóval? (Lsd. Kontra--Saly "Nyelvmentés vagy nyelvárulás?" kötetében.) Ez a kérdés olyan szélsőséges álláspontra utal, ami még a helyesírást tekintve sem tart igényt szabályozott és egységes normára. Ezzel szemben az előzőekkel "egy oldalon álló" Lanstyák István azt írja, hogy "nem tartanám szerencsésnek, ha a nyelvészek végképp lemondanának a nyelvművelésről, s így az teljes mértékben a kellő nyelvészeti műveltséget nélkülöző >>"önkéntes nyelvművelők<< prédájává válna" (ISZ 41/3–4 és 5-7) -- ami azt mutatja, hogy az antinyelvművelő oldalon sem lehet egységes álláspontról beszélni.
(Meg persze az is jó lenne, ha a nyelvművelő oldal hangnemét és vitastílusát kritizáló Sándor Klára sem utalna kajánul Deme László Sztálinra hivatkozó ötvenes évekbeli cikkére... Persze ez már OFF volt, elnézést is kérek érte...)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|